- Eliza - mondtam-, a könyvek közül, amelyeket felolvastam neked, igen sok azt állítja, hogy szeretni a legeslegfontosabb. Talán el kell, hogy mondjam most neked, hogy szeretlek.
- Hát mondd - mondta Eliza.
- Szeretlek, Eliza - mondtam én.
Ezen elgondlkodott.
- Nem - mondta nagysokára -, ez nekem nem tetszik.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert olyan, mintha pisztolyt szegeznél a fejemnek - felelte. - Csak arra jó, hogy valakivel olyasmit mondattassunk, amit valójában nem is gondol. Mi mást mondhatnék erre én, vagy akárki más, mint azt hogy "Én is szeretlek"?
Közös naplók:
©2006 Sarok.org