Éjszakai Szuperhős naplója

a most divatos női csizma divat, ami divatban van most, abban tökre olyan a lányok, ahogy úgy néznek ki, mint az SS meg az ÁVH, tehát hogy olyan katonásos-dominásos-testrugdosósos.

(Bob Dylan: Positively 4th Street)

Vajon mi lesz, ha kiderül, hogy nem a többiek az ufók, hanem én?

Gáz. 

Komolyan mondom, mai tapasztalataim szerint Budapesten csak zombik élnek. Régen gyanítom ezt, de mostanra szerintem én vagyok az egyetlen nem zombi itt. Olyan dél körül szálltam fel a kék metróra, és kizárólag csak a legeslegsúlyosabb, azonnali őrizetbe vételt indokló arcokkal találkoztam hosszú utazásom során (egész a Filatori gátig). Az Árpád -híd meg a Deák között egy ötven körüli, nagydarab faszi érdemel említést, aki olyan erővel és sebességgel rágózott, amit eddig csak beszpídezett kidobóknál láttam, és utóbbiakhoz hasonlóan láthatólag csak arra várt, hogy mikor lehet ütni. Ezzel tehát az a kérdés, hogy mi lesz a kigyúrt kopaszokkal idősebb korukban, megoldottnak tekinthető, mert az lesz velük, hogy lesz egy SS parancsnoknőszerű, szúrós tekintetű feleségük.

A piros metrón is folytatódott a dehumanizálódási tendencia, a két járaton egyetlen olyan arcot nem láttam, akivel nemhogy leültem volna beszélgetni, de legalább meg mertem volna kérdezni, hogy hány óra van vagy ilyesmi.

Nagymutter házában szerencsére senkivel nem találkoztam, mert akkor beszélgetni kellett volna vele, márpedig ott egy árva normális ember sem lakik, legjobb emlékeim szerint.

Kifelé anyámékhoz a villamoson az a kérdés merült fel bennem, hogy hova a gyászos repedt herébe utazik a vasárnap idején annyi nyugdíjas? Komolyan, olyan volt a helyzet, mintha egy MSZP gyűlésen lettem volna, azzal az eltéréssel, hogy ezek budai jobboldaliak voltak szerintem. Mindenesetre a hétköznapi csúcsforgalmi órákon kívül hétvégén egész napra kiterjeszteném rájuk a kijárási tilalmat.

Aztán a kertvárosi buszra felszállt egyfiúkétlány, és arról beszélgettek, hogy az egyik fiú nem vágyik kapcsolatra, hanem csak a kurvákra, és nincsenek érzelmi igényei, de ha lennének, akkor konkrétan orrbabaszná a lányt.

Az utazás gyalog fázisában láttam egy kutyát, amelyik annyira ostoba volt, hogy nem tudott még ugatni se, ezért hát vonyított.

A szüleimnél minden rendben volt, beszélgettünk az életről, a világmindenségről meg mindenről, de aztán el kellett indulnom vissza.

Az egy dolog, hogy természetesen az orrom előtt ment el a busz, de amikor átmentem az ellenkező irányhoz tartozó megállóba, a körforgalmas buszhoz, akkor az is elment, úgyhogy kurva sokat kellett várni.

Szerencsére hamarosan jött egy egyfiúkétlány, akik egyrészt arról beszélgettek, hogy hogy basztak be, de közben arról is, hogy hogy nem basztak be, amely utóbbiról sosem gondoltam, hogy társalgási téma lehetne, de a mai tapasztalataim alapján megpróbálom majd bevetni.

A villamos természetesen pont akkor ment el, amikor fel akartam szállni. Aztán a Moszkván is a hatos.

Ezért le is mentem a metróba, ahol láttam, hogy a mozgólépcső tetején a szolgálati orkok új dolgot vezettek be: olyan hatan nekidőlnek a korlátnak, a lábukat benyújtják középre, az utas feladata pedig az, hogy átsasszézzon közöttük.

Az utazószint meglepetése az volt, hogy bizonyos utasok cigiztek, ilyen még Magyarországon sosem láttam. A metrón azonnal mellém ült két atomrészeg ötvenes nő, akik arról beszélgettek, hogy most kéne egy hatalmas zsíros pizzát enni, rengeteg kukoricával. Szemben velem meg egy olyan srác ült, akinek láthatólag életcélja volt, hogy piercingek segítségével Darth Maul tökéletes hasonmásává váljon, és ebben elég komoly sikereket is ért el.

A másik, hogy a férfi halásznadrágok is előkerültek a naftalinból.

Na mindegy, itt a nyár, terem a szemét, mint a gomba.

ma este végülis majdnem eltörtem a bal középsőujjamat (ez a Szarhonya rajongóknak lett volna igen szar, mert ugye nem tudtam volna bemutatni a számok közben), de végül is csak vállal estem bele a bordásfalba. most olyan vagyok, mint Jonh McCain: nem tudom a fejem fölé emelni a kezemet. 

egyre hízok is és a derekam is fáj. a fizetésem is csökkent. megnéztem most pár 10 évvel ezelőtti képet, hát sokkal szarabbul is nézek ki.

legszívesebben lúgot innék, csak nincs itthon.

ha nem lennék zsűritag, elindulnék a rinyabajnokságon. 

ja, ervin ma is női alsóneműben jött. 

Péntek este Kringer Ottóval betűlevest ettem. Szombaton egyebek között az EU-jogot és a magyarság fiziológiai jellemzőit tanulmányoztam, meg az attitűdöt. Este Gulyás, gulyással, az űrhajósok utcájában. Vasárnap arról beszélgettem a kis tompával, hogy akár ezer forinttal is drágább lehet a pálinka, utána meg cipekedtem, elvittem vagy negyven kilót kétszázötven kilométerre.

Asszem jobb vagyok, mint gondolom.

 

egész gyakran teszek csodát...

A tegnapi próbára egyenesen Japánból eljött hozzánk a Szarhonya alapító tagja és gitárosa, Büdös Zokni gecó. Nagy örömünkre (bár semmit sem tanult) semmit sem felejtett, így pompásan muzsikáltunk együtttök jó volt együtt zenélni. Ez sokat ígér a koncert szempontjából.

Emellett meg reggel előkerült a telefonom is, hála birka segítségének köszönhetően.

Este meg megyek kosarazni. Szép az élet, salalala.

asszem visszavonhatatlanul kezdek felnőtté válni/öregedni, ami abból is látszik, hogy nem csak hogy irigyekedem a nálam fiatalabb, ugyanakkor sikeresebb emberekre, de most már azonnal észre is veszem őket.

Gondoltam, kimegyek cigizni az erkélyre. Fogtam cigi, öngyújtó, hamuba sült pogácsa és útrakeltem. Aztán szépen nyugisan megálltam az erkélyajtóval szemben, kibámultam a szomszéd házra, ahogy szoktam, és rágyújtottam. Egy kicsit nézegettem kifelé, aztán rájöttem, hogy bent vagyok, az ajtó meg zárva.