Lementem a boltba, sokan voltak, péntek van, érthető. Ezért is
nem volt kocsi, ami kicsit bántott, mert hogy sok lesz a cucc
(péntek van), de aztán arra gondoltam, hogy elviszem én kosárban,
az is csak kalória, meg péntek is van. Ekkor nagy örömömre
felbukkant egy középkorú hölgy egy kocsival, amitől nekem még
péntekebb lett, villámgyorsan kipakolt, és eltűzött, otthagyva az
esernyőjét. Én a pénteki hangulattól vezérelve próbáltam
utánaszólni, hogy dehát, mikor megjelent egy kibaszott nagydarab
nyugdíjas bátyó, és rám üvöltött, hogy az a kocsi foglalt. Ezt nem
teljesen értettem, de elvem, hogy magyar nyugdíjassal egyáltalán
nem vitatkozom, sőt általában magyar emberrel sem, különösen nem
boltban (ugye itt arról a nációról van szó, amelyik össze szokott
verekedni az akciós sajton). Meg amúgyis péntek volt, sőt, már
egyszer rászántam magamat a kosárra. Viszont így harcias
nyugdíjasunkra maradt a hölgy értesítése is, aki magára is vette a
terhet, elordítva magát, hogy HÉÉÉÉ. Volt ott egy másik hölgy is,
aki utána szólt, meg hát az eső is esett szóval a lényeg, hogy a
hölgy visszatért, átvette az esernyőt, majd köszönettel
távozott.
Mindezekután nyugdíjasunk elküldte a kurva anyjába, ahogy
szavaiból ki lehetett venni, azért, mert ő már a pénztárnál
közölte, hogy neki kell a kocsi, de a hölgy ennek ellenére a
helyére tolta (ha mást nem, ezzel annyit nyert, hogy addig sem
kellett cipelnie a cuccait). Én egy kicsit elgondolkodtam, és azt
sajnáltam, hogy mennyit kell még dolgoznom, amire ezek mind
meghalnak, és végre a saját nyugdíjamra fizethetem a járulékokat.
