Egy pohár bor és a jó öreg Kurt
Ezt vettem magamhoz, hogy összerakjam magam körül a világot újra.
Mint mindig megint bejött a recept. Valahogy fantasztikus, hogy
mennyire jó elutazni abba az abszurd világba, ahol mindenki
elvarázsolt, minden egyszerű, de minden mindennel összefügg. Egy
világban, ahol az elfuserált idealista vesztesek megpróbálják
megjavítani a világot, ami ideig óráig sikerül is nekik. Ilyenkor
annyira jó az ő helyükbe képzelni magam, megmosolyogni ezt a bájos
morbid romantikát. Aztán visszajönni a mi világunkba, kicsit
spiccesen, kicsit bölcsebben. Végig gondolni a körülöttem folyó
világot, kicsit messzebbről nézni magam, kimondani amit ki kell.
Aztán archaikus mosollyal aludni térni, holnap felébredni újra a mi
világunkba.
3 hozzaszolas

