Maradjanak velem, a reklám után folytatódik!

Mint valami filmben. Eldöntöttem, hogy eljött az ideje összepakolni mindent bennem, belerakni egy cimkés dobozba, elrakni egy félreeső polcra, aztán menni tovább. Néha nosztalgiázni, kinyitni a dobozokat. El is kezdtem, jól haladtam vele. Aztán egyszercsak az egyik sarokban a sok porcica alatt talátam valami fényeset, megnéztem jobban. Valami rejtélyes dolog volt, pontosan nem is tudom micsoda, csak sejtem. Aztán valahogy nem illett a többi közé. Ilyenkor kezdi el a filmben a főhős felgöngyölíteni az egész témát, ekkor jön rá, hogy amit eddig hitt, az nem is az ami. Na, de én nem ilyen figura vagyok. Inkább szépen berakom a dobozba, a többi mellé. 
A dobozra meg rakok egy kedvesen mosolygó halálfejet, csak ilyen emlékeztetőnek. Azt hiszem a lényegen úgysem változtat semmi, a többi meg ebben a helyezetben nem érdekes.