• 20 üveg cseh sör
• 15 üveg válogatot magyar bor
• 2 üveg pezsgő
• 1 üveg Zubrowka

Elég kellemes mennyiség. A vicc az egészben, hogy ebből egyetlen korty sem gurult (még) le az én torkomon.

Valahol Dunaújváros felé megyünk az autópályán, én vezetek, mellettem RehákT, hátul Lóci és Vava. A hifiből valami Metallica üvölt, ettől talán megnyugszunk. Remélem nincs sehol egy trafipax, mivel éppen rohanunk, a vesztünkbe. Ismerem az utat, mint a tenyerem, még jó mivel a belső fesztültség miatt nem tudnék még a lehajtókra is figyelni. Még tíz perc és ott vagyunk, igazából nem a Metallica miatt lett kiírva ez a CD. Ugrás a következő albumra, igen a Tankcsapdától jön a Szabadon című nóta. Mivel már majd megsüketültem ezért még teszek rá egy kis kakaót, hagy hallja mindenki tisztán. Forog a légcsavar a szám elején, még csak sejtem a sorok mondanivalóját, de tudom, hogy nem sokára meg fogom érteni. Mikor is hallgattam ezeket a számokat, mindegy, a szöveg még mindig megy kívülről. Nem is baj, mert a hátsó ülésről javában ordítják a srácok. Beszállok én is, a következő számot is végig ordítjuk, nem hiába: Üljenek a fiúk ölébe a lányok. Aztán ugrunk vissza a Szabadonra. Közben lassan megérkezünk a reptérre. Szerintem már hallják, hogy jövünk, Rehák Tomi letekeri a hangerőt, szépen megérkezünk. Nem könnyű ennyi adrenalinnal parkolni, de azért sikerül. Kikászálódunk, mindenki próbál laza lenni, közben megérkezik Gábor is. Megkeressük a szervezőt. Kiderül, hogy a tervek helyett az első körben csak ketten ugranak, így a második körre maradok. Kicsit nem is bánom. Végig nézzük RehákT és Lóci beöltözését. Biztatjuk őket, meg dicsérjük a ruhájukat. Igazából ez csak statisztálás. Felszállnak, elég mókás a pilóták lazasága és az utasok riadtsága. Hosszú percekig emelkednek, aztán valaki félúton kiugrik, de ki lehet az, meg egyáltalán miért ugrott ki. Biztos siet valahova, esetleg kiesett. Aztán szép lassan látjuk a kiugrókat is, elég felfoghatatlan, hogy azok a kis fekete pontok ott a távolban emberek. Úgy esnek lefele, mint a kő. Akik jönnek lefelé, azok elég merész manővereket is bemutatnak, ők biztos nem tandemeznek, gondolom ekkor még én. Végül meglátjuk Lócit is meg RehákT-t, először RehákT landol tökéletesen, Lóci elég csúnyán érkezik, de hál istennek hamar feláll, gondolom nincs nagy baj. Gratulációk miegymás. Kiderül, hogy Micu lesz a pilótám ő hozta le Lócit is. Megnyugtató a lazasága, szerintem lazábban viselkedik, mint ahogy én a boltba szoktam menni. Felveszem a ruhát, majd később megkapom a hevedert is, és elmondják; hogy legfontosabb dolgom a mosolygás. Remélem menni fog.

Aztán hirtelen valami elkezd felfelé húzni, és lassulunk, majd elindulunk visszafelé, legalábbis én így érzem. Kinyílt az ernyő. Kifújom magam, Kétszer is. Megbeszéljük, hogy ilyen messze még a pilótám sem ugrott ki. Kezdem belőni, hogy mi merre van. Amíg ő meglazítja a hevedereket, én megkapom a kormányt. Néhány centit csúszok lefelé a hasán. Miközben én a kormányba kapaszkodom elmondja az irányítás alapjait, lefelé húzzuk azt az oldalt, amerre menni akarunk. Akkor azt mondja, hogy akkor most húzzam meg nagyon erősen a jobb oldalt, meghúzom, amíg úgy érzem ezt szabad, belenyúl a kormányba, és tovább húzza, erre elkezdünk dugóhúzóban pörögni. Na, ez sokk már nekem, erre nem számítottam, a többi oké volt, de nem akarok ernyővel zuhanni. Ahogy a paraszt bácsi mondja a műrepülés közben, na, erre nem számítottam. Szerintem vízszintesen pörgünk. Hál istennek messze van a reptér, ezért inkább siklunk lefelé, minthogy ilyeneket csináljunk. Aztán egyszercsak kiderül, hogy túl lassan ereszkedünk lefelé, és még néhány ilyen kört teszünk. Már elég közel van a föld. Éppen landol a helikopter, mi meg elmegyünk felé és megfordulunk fölötte. Biztos nem darál le. Innen már mindjárt landolunk. Emelem a lábam, már közel a föld. Alig néhány centi, valamiért leteszem a lábam. Egyből behajlik alám, és térden csúszok végig. Kapom a fejmosást, hogy miért csináltam ilyet. De végül feltápászkodunk, elég nehezen sikerül, nem hiszem el, hogy a földön vagyok. Felsegítem a pilótát és kisétálunk a reptérről. A többiek mosolyognak, most veszem észre, hogy megfagyott a kezem és piros, mint a ráknak. Mindenki gratulál.

Gyönyörű napunk van, a nap süt ezerrel. Sétálunk néhány kört, ennyi adrenalinnal nem akarok volán mögé ülni. Egy fél óra után beülünk a kocsiba és hazamegyünk, anyám fogad. Nem sikerül megrémíteni, azt mondja örül, hogy kipróbáltuk. Finom ebéddel vár minket, ahogy nézem, mindenkit teletöm kajával, ahogy ő azt szokta. Elpilledünk, és ebéd után visszaindulunk. Pestre már unalmas az út. Mindenki a saját ugrását meséli. Igazából elfáradtam. Vicces, hogy öt perc szabad esés mennyit kivesz az emberből. Az egész napomat megalapozta ez az öt perc. 

Pinky: Gee, Brain, what are we going to do tonight?

The Brain: The same thing we do every night, Pinky - try to take over the world!