Egy kabát, amin nem fúj át a metsző szél, és sokévnyi tél után megőrzi a szíved körüli melegséget

Egy félresikerült torta és a belőle fakadó nevetés

Egy könyv, amiben nap mint nap meg lehet merítkezni, mint egy tisztavizű tóban

Erizawa mintáját követve, és mivel mostanában sokszor nem sikerül megjelölnöm a megjegyzendő egyéb idézeteket, az utolsó bekezdések révén fogok megemlékezni egy-egy könyvről.

Régóta kerülgettem ezt a könyvet. Valahogy azt hittem, hogy pasi-könyv, meg amúgy is, családregény, több generációról, annyira azért nem vagyok oda az ilyesmiért. De nagyon tetszett. A hangulata, a mindent, finoman átlengő miszticizmus, az emberiesség, a folytonosság és körkörösség... a sors szövevényes útjai, és mindebben a "mindenkor kicsi dolgok", amik mégis...

Kavarognak az érzések, gondolatok, a készülődés születésnapra, karácsonyra, a messzeszakadt hiányzó barátok, az Élet Dolgai, amikről tegnap beszélgettünk, álomból visszaköszönő gyerektest melege a rideg-szürke-hideg pincében.

És ma azt is meg kellett tudnom, hogy Michael Jackson áttért a muszlim hitre. Világrengető hírek. :)

ha kályhát nem is sikerült ma szerezni, de talán októberben már ropogó tűz mellett fogunk melegedni

azt hiszem most kell megbontani azt az üveg bort :) 

jajdenagyonjólenne...  

(egy kollégám tervezi jövőre ismerősökkel, annnnnyira jó lenne elmenni rá...) 

Odakint meg megint rákezdett az eső. :-) 

Azt hiszem, mindig jobban szerettem csak hátradőlni, és nézni, hogy mi történik, átélni mások életét. A sors iróniája, hogy nekem is jutott bőven átélnivaló. Még itt is, ahol meglassúbbodik az élet, ahol kiszélesedik a folyó, ahol igyekszem a kukám mellé tenni mindent, ami fáj (de nem véletlen, hogy a kukásautó minden héten eljön) -

örökkön zúgnak a lombok

örökkön fájdalmas az ember

örökkön kicsik a dolgok

Most fejeztem be a Félnóta című könyvét, amelyet 99 forintért vettem, és én voltam az első olvasója 1986-os megjelenése óta. Ezt onnan tudom, hogy két lap össze volt ragadva, gyárilag nem jól vágták el őket egy szamárfül miatt. Van olyan jó, mint a hajszálas teszt, de olyan is, mint a szövegben hagyott helyesírási hiba.

Szóval csak azt szerettem volna mondani, hogy köszönöm. Az öregízt is, azt is, hogy mindenféle sorsaim tükröződtek benne, azt is, hogy néha megnevettetett, azt is, hogy néha elszomorított. Hogy ismeretlenül is ismerőssé tette számomra azokat az éveket, ahol nem lehettem ott, de most mégis egy kicsit. A más írásaiból is visszacsengő történeketet is köszönöm, amelyek még hitelesebbé és igazibbá tették számomra ezt az írást. Úgy éreztem, hogy ott voltam, hogy részese voltam, hogy fölnőttem és hogy igazából sosem fokok fölnőni, a könyv szereplőivel együtt.

Köszönöm, hogy mindezt megosztotta velem.

Üdvözlettel

Vajon mit akar üzenni ezzel az univerzum?

_{Az olvass többet nem valami jó, mostanában többet olvastam mint évek óta bármikor... (az utazás előnyei...)}

Már 2004-ben sem volt tojáshéj a seggén, azóta háromszor ejtettem le, macska karmolászta össze a fedelét... de nagyon megszerettem. Remélem még vissza tudják hozni. Kicsit úgy érzem magam, mint Al Bundy aki a végsőkig próbálja életben tartani a kis Dodge-át. Sokmindent éltünk végig együtt.

A mantra szó szerinti fordítása "a lótusz ékköve". Egyike a legnépszerûbb mantráknak, és jónéhány értelme és jelentése van. Kven Jin kínai istennõ energiáival kapcsolja össze a néphit.

Kven Jin az a Keletnek, ami Szûz Mária a Nyugatnak. A gyermekek védelmezõje és gyógyítója. Amikor a legenda szerint elérte a megvilágosodást, és emelkedni kezdett a Földrõl az ég felé, egyszer csak emberi kiáltást hallott, és inkább visszafordult, hogy az emberiséget gyámolítsa. A könyörületesség és a gyermekek kínai istennõje. Azt is állítja a legenda, hogy bármilyen erõszakot meg tud akadályozni, bárki ellen irányuljon is, és a démonok légiói sem tudnak ártani neki.

Ez a mantra oltalmazó erõként mûködik az aurában. Erõsíti az összes energiatartalékot, megakadályozza az energialeszívást, hogy az embert kihasználják. Különösen hatékony védelmet nyújt ez a mantra, ha magas érzelmi töltésû helyzetekkel vagy helyekkel kell szembenéznünk, ahol az indulatok elszabadulására lehet számítani. Kellõképpen megerõsíti az aurát mások fizikai vagy egyéb támadásaival szemben.

A mantra hat szótagja aktiválja az energiákat, hogy az aurában felhalmozott hulladékot tiszta erõvé változtassák. Egyensúlyt teremt az érzelmekben, és elõsegíti a test gyógyulását.

OM - Ez a létezés és a hang teljessége, a hívó jel. A mantra e részének a megszólaltatásával kapcsolatot létesíthetünk saját auraterünk és Kven Jiné között.

MANI - Szó szerinti jelentése "ékkõ", olyan anyagtalanságot jelöl, amely minden ártásnal és változásnak ellenáll. Az elmén belüli legmagasabb értékeket, a megvilágosodástól kísért együttérzést és szeretetet jelképezi. Ahogy a drágakõ megszünteti a szegénységet, úgy segíti a mantrának ez a szótagja megtisztítani az aurát a disszonáns energiáktól.

PADME - Szó szerinti jelentése "lótusz", a spirituális kibontakozás és az aurán belüli finomabb energiák ébredésének szimbóluma. A kiejtéskor keletkezõ hang segít eltávolítani azokat energiahulladékokat, amelyek bemocskolják az aurateret. Hatására ki tudjuk szûrni és társítani tudjuk õket a hozzájuk tartozó körülményekkel. Összhangot teremt az aurában.

HUM - Ez a hang önmagában lefordíthatatlan. Amíg az Om a végtelen hangja bennünk és a világegyetemben, addig a Hum a végest képviseli a végtelenben. Az auratér potenciálját jelenti. Érzékennyé tesz a körülöttünk lévõ energiák iránt, és tudatosítja bennünk, hogy ezek hogyan hatnak ránk. Képessé tesz rá, hogy érzékeljük a fizikai aurát, és elõsegíti benne a harmóniát, miáltal nyilvánvalóbbá válik számunkra, hogy energiarendszerként mûködünk.

Lazítsunk, mint az elsõ mantránál. Csukjuk be a szemünket, és a belégzés alatt hangtalanul mondjuk magunkban a mantrát. Majd amint kilégzünk, ejtsük ki hangosan, hallhatóan, szótagonként. Alakítsuk ki a megfelelõ ritmust, hagyjuk, hogy hasson ránk. Tudatosuljon bennünk, hogy amikor ezt a mantrát alkalmazzuk, minden alkalommal auránk ereje és védettsége növekszik.

(Tibetan Incarnations, 1. és 3. szám)

Ez tetszik.. ahogy az élet körbenövi a kőtáblákat... :) az elsődleges szabály mégiscsak az ÉLET...

Ha egyszer lesz egy CD-je, biztos, hogy megveszem. Boltból, pénzért. :) És szivből remélem, hogy Rékát is eljátszahatja majd egy nap.

"That's just called being a woman. "

:)

A hétköznapok közepette olyan nehéz csak egyszerűen zenét hallgatni, nem csinálni mást, csak figyelni a hangokra, hagyni, hogy átjárjanak, együtt lélegezni a zenével --

Köszönöm, ez volt az egyik legjobb ajándék, amit mostanában kaptam:

_{És hogy mennyi, mennyi fájdalom van összesűrítve a Ghymes Vágyalku című számában, és hogy mégis milyen gyönyörű...}

(Ma reggel befejeztem a Néró a véres költőt. Ma reggel ismét kisebb telepatikus jelenséget produkált a kedvesem, pedig nem is tudott róla. Ma reggel korán beértem a munkahelyemre, és süt a nap, és friss az idő, és én is, és ez az utolsó nap, hogy igazából fordíthatok - és ez jó, mert alkotni kell és nem kritizálni, azt hiszem, a kritizálás, mint munka, kifejezetten rosszat tesz az ember lelkének...)

a mai mondat: Do you remember life before email?

és a mai szó: visszatánczolás

Süt a nap :)

:)

_{(Hallgat. Valahol ropog a tűz, száll a pernye az éjszakában.)}

****************

- A melegség több, mint a tűz - szólt Agrippina.

_(...)

_{**********************}

Meddig lehet szenvedni? Csak addig, ameddig elbirjuk. Aztán, hogy a szenvedés túlnő rajtunk, megsemmisiti önmagát. Aki kétségbeesetten gyötrődik és semmi reménye sincsen, ezt a reményt nem veszti el, tudja, hogy mihelyt a fájdalom elviselhetetlenné válik, meg is szűnik, átalakul valami mássá. Senki se szenvedhet többet, mint egy ember. 

Az időutazás nem gond igazán hiszen:
Az összes lényeges változás már azelőtt lejátszódott, hogy bekövetkezett volna az az esemény, amit meg kellett volna változtatnia, és igy a végén szépen minden elrendeződik.

- Attól tartok - szólalt meg végül -, hogy a Kérdés és a Válasz kölcsönösen kizárja egymást. Az egyik ismerete eleve meggátolja a másik ismeretét. Lehetetlenség, hogy mindkettőt egyszerre ismerjék ugyanabban az Univerzumban. (...)

- Ha mégis - kezdte újra Prak - megtörténne, a Kérdés és a Válasz alighanem egyszerűen érvénytelenitenék egymást, és velük együtt az Univerzum is megszűnne létezni, és valami más, még bizarrabb és megmagyarázhatatlanabb dolog foglalná el a helyét. Az is lehetséges, hogy ez már be is következett - tette hozzá egy erőtlen mosollyal -, de ezt egy bizonyos mértékű Bizonytalanság veszik körül.

 Aztán még:

Úgy tűnt neki, messzenyúló gyökereket eresztett a földbe, melyeken keresztül eljut hozzá a világ érverése.

No és persze Isten utolsó üzenete az ő teremtett világához... (elnéző, belenyugvó mosoly).

_{Azt mondom, a Karnevál nem sokkal különbözik ettől a regénytől, csak sokkal inkább az én lelkemre hangszerelték. Viszont a galaxis útikalauz mindenképpen könnyedebb olvasmány.. :)}

Elég sótlan lett, de legalább szép :)

Erikát nem láttam időtlen idők óta, mondhatni vitaminhiányos vagyok. Még jó, hogy álmunkban mindenféle megtörténhet. :)

A tegnapi napot túléltem, ma meg nem dolgozom, dejajmennyidolog van itthon, de milyen jó lesz majd a rendben, lassan beáll normálisra a vérnyomásom és felkelek, miközben 5 másodperces izelitőket hallgatunk a Rolling Stones Magazin top 500 zenéiből :)

Reggel úgy kezdődött, hogy együtt indultunk a napsütésben - aztán egy órás telefonbeszélgetés anyával a cica haláláról, az oktatásról, a társadalmi helyzetekről, az én lehetséges tanári pályámról, és olyan témákról is, amiket igyekeztem rövidre zárni (az ő szenvedésével kapcsolatban) de mégis: beszélgetés.. - kisebb "levél/bejegyzés"váltás a sarkon a hugommal, ami nagyon jóleső és tartalmas volt - a munka, amin dolgozom, és amit lehetőség van jól megcsinálni, ami igazi ajándék a rohanás miatti minőség-kompromisszumok közepette - a gyönyörű, gyönyörű ég hazafelé a szemerkélő esőben, a sötét felhők és a látóhatár szélén emelkedő hegyek között előbukó napsugarak, amik lángba borították a sötét ég alatt a tetőket, az utca végén a hullámzó földeket és dombokat, a hatalmas ragyogó (később kettős) szivárvány, ami átívelt az egész falu fölött, egyik lába a varázslatos fénybe vont templomnál, a másik a házunk közelében az erdő szélén, aztán ahogy lassan kihunyt a fény és a lenyomat amit bennem hagyott - otthon a filmezés, a vacsora, a közös játék, az egyebek :) - és a végén egy véletlenül talált Feldmár-beszélgetés közben az álomba merülés érezve, hogy ott vagy mellettem -

Fly away to a rainbow in the sky

Gold is at the end for each of us to find

There the road begins where an other one will end

Here the four winds blow who will break and who will bend

All to be the Master of the Wind

(A diplomaosztómon elmondta Beus... írta Márai Sándor)

valahogy rá szerettem volna készülni erre, meg utána szeretteimmel beülni valahová megünnepelni, stb, stb. persze ha nagyon szeretném, megoldások lesznek, legalábbis félmegoldások, csak azért nem igaz, hogy ezt nem lehetett tudni mondjuk tanév elején, de legalábbis egy pár hete... szóval azt hiszem örülhetek, hogy egy időre lerendeztem (végre) a dolgaim az eltével.

és még érlelem magamban a gondolatot, ami egyre valószerűtlenebbé válik ahogy telnek a napok, a hetek, hogy végzett pszichológus lettem.

Mikor hazaértem, a kedvesem épp az öccsénél próbált gitárhúrt szerezni, fel is húrozta a gitárt, be is hangolta.. (saját bevallása szerint nem tudta, hogy jött rá, hogy ma ilyet csináljon) én meg vagy egy órán keresztül szórakoztattam őket a kornyikálásommal. :)

Megegyeztünk, hogy abba kell hagynom annak az elképzelését, hogy esetleg megcsal, mert a gondolataim kicsit túl erősen hatnak rá... :o)

Az apróságok, mint például hogy ég a külső villany, mikor hazaérek, hogy kint vár a farokcsóváló örömgombóc...

Két éve ilyenkor még azt sem tudtam, hogy merre van ez a falu. Most meg otthonra leltem benne.

Meglepetést fontolgatok, kedves izgalom, örömet okozni, együtt örülni. Sok kétség és kérdés között lassan kibomlik egy virág, biztosfehéren ragyog. Na nem olyan nagy fényességgel, csak amúgy bensőségesen, finoman. Mint a nagy tömzsi fehér gyertyáink, amik végigkísértek minket karácsonyon, veszteségen, meghitt perceken keresztül.

mi lesz azokkal az űrökkel, amiket emberek hagynak hátra maguk után. nem hiszem, hogy "betölthető" - inkább egyfajta fekete lyuk, ami szép lassan magába húzza az emlékeket, gondolatokat, amik ahhoz az emberhez kapcsolódtak. ha az ember túl közel megy, még őt is magába húzhatja. de legalábbis könnyű megszédülni.

Ha minden jól megy, ez most hosszú lesz.

A köd például. Amiben jöttem haza egyik este, és körülvett egészen. És arra gondoltam, hogy élet is ilyen, vagy még ilyenebb. Inkább olyan talán, mint egy felhő. Az orrodig sem látsz benne, nem tudhatod, hogy mikor jön neked egy madár vagy egy repülőgép. De vannak pillanatok, amikor kibukkan a fejed, sőt, akár láblógatva ki is tudsz ülni a felhő szélére, és látod a csodát, amit nem ismerhet csak az, aki látta már.. az ég végtelenje, a napfény végtelenje, az alattad pufókan fodrozódó felhők... a ragyogás, ami eltölt, hiába tudod, hogy a felhők alatt akár az eső is esik..

A végtelen... kaptam egy illatot egy-két héttel ezelőtt. Először nem nagyon tetszett - a csuklómra tettem belőle. De aztán rájöttem, hogy mit idéz... 11 évvel ezelőtt láttam először a tengert... és akkoriban volt egy ilyen illatom. És az a karácsony (igen, karácsonykor volt) tele van azzal az illattal, és a tenger végtelen, mindent betöltő jelenlétével.. sosem vágytam rá, hogy lássam. Láttam tévében, láttam hogy kék, hogy giccses...de amikor ott álltam.. már amikor az illatát megéreztem... és utána ahogy egész éjszaka hallja az ember a zúgást, a biztonságot adó és félelmetesen hatalmas, fenséges terpeszkedést...

Aztán a pillanat, mikor kiléptem az öreg épületből... az élületből, ahová 1999 szeptemberében léptem be először. Az emberek, akik már 5-kor ott voltak, mi a reggel 7-es érkezésünkkel későnek számitottunk, de mi együtt voltunk, már alakuló kapcsolatok, amik egy év leforgása alatt igazi barátságokká lettek... és mindaz, ami az elmúlt évek alatt az egyetem volt a számomra... rengeteg, rengeteg minden. Egy egész óceán, rengeteg ég, és nagy vattapamacs-fehér puhaságok. És most.. most virtuálisan a kezemben a diploma, és hivatalosan is vége. Ide, igy, már nem térek vissza többé. Izabella u. 46. Szeretem ezt az épületet, és mindent, amit jelentett a számomra.

A telehold hazafelé, ahogy megvilágitotta a foszló felhőket az égen, és a dombokat az utca végében, és engem, ahogy léptem, előre, vissza-vissza nézve ezüst tányérjára... fénybevont biztonságban, hazafelé.

Aztán a kétségek. Hogy azt a munkát választja-e az ember, ami már működik, ahol már nincs próbaidő, ahová beilleszkedett, ahol viszonylag jó pénzt kap, de nem elégiti ki emberileg a munka, amit csinál, vagy egy bizonytalant, anyagilag és emberileg is, ahol el is bukhat, ami annyival rosszabb, hogy itt emberileg számitana, hogy elbukik-e.. mert ezt szeretné csinálni...  Kell a pénz, az egzisztenciális biztonság, de milyen egzisztencia az, amiben napi 8-9 órában olyat csinál az ember, amitől nem érzi magát.. magának.

Most csak ennyi. Van még mi.. de most játékidő van. Sokszor van játékidő. És van egy ebédmeghvásom holnapra a kedvesemtől. :)

eszembe jutott hogy tényleg el kellene kezdeni legalább a szelektív hulladékgyűjtést...

_{a feliratok ezt jelentik:}

_{Hogyan védheted meg a bolygót?}

_{1. kapd el egy hálóval}

_{2. vidd haza}

_{3. tedd be egy befőttesüvegbe}

_{4. rejtsd el valahová, ahol nem találják meg az emberek}

Itt vidéken az a szokás, mint ma reggel megtudtam, hogy csak a férfiak járnak körbe a rokonság körében boldog új évet kívánni, mint húsvétkor, a nők meg várják őket. Azt hiszem, ma reggel megéreztem valamit a korai feministák csalódottságából és felháborodásából. :) Mindegy. Most így itthon egyedül, végreszóló rádió, kint havazik, puhán, biztonságosan. Ha ma rendet rakok, akkor egész évben rend lesz a babona szerint. Vagy egész évben rendet fogok rakni... :)

Ismerőseimnek és üzletfeleimnek sok örömet és békességet hát, valamint ölelek mindenkit akit szeretek, és hálás vagyok azért, hogy van mellettem olyan, akit ölelhetek...

:-)

s elröppenek.

Sok mindenki eszembe jut ezekben a napokban, főleg az egyedül töltött percekben, órákban. Amikor nem tudok gondolkozni, az jó - akkor tényleg csak élek. És akkor szeretet van és egymásért tevés, meglepetések tervezése, ünnepbe öltözés. A karácsonyra sok rosszat lehet mondani, de ünnepelni akkor is jó. A ritka percek selyemszalagja, meg ilyenek. :) 

_{van, amikor tenni kell, meg élni, s van, amikor lehet nem tenni és írni. és van, amikor tenni kellene, és az ember már nem tesz semmit, mert megtanulta a tehetetlenséget. elengedni mindezt, megtöltekezni szabadsággal, és szétárasztani azoknak, akiket szeretek.}

lehet, hogy az első "igazi" fizetéskor mindenkivel ez történik karácsonykor...

viszont az biztos, hogy nagyon várom a szentestét, amikor ez az egész káosz fel lesz számolva, és csomagolunk és díszítünk és készülődünk... :-)

"Egyetért-e Ön azzal, hogy Markotabödöge legyen a Magyar Köztársaság fővárosa?"

Markotabödöge... Akár Licsipancs is lehetne. A köztársasági elnök pedig a minednkori licsipancsi pástétomsütő... épp megfelelően tükrözné a mindenkori magyar, abszurd, valóságnak nevezett izét.

Jesus was Irish because: 1. He had twelve drinking friends 2. He trained as a carpenter 3. He was unemployed 4. He lived with his mother still he was 33 years old 5. He thought his mother was a virgin 6. His mother thought he was god

JESUS WAS IRISH
1. He never got married
2. He was always telling stories
3. He loved green pastures
4. He never held a steady job.
5. His last request was a drink.

THREE PROOFS THAT JESUS WAS AN IRISH WOMAN

She had to feed a crowd at a moment's notice when there was no food

She kept trying to get the message across to a bunch of men who JUST DIDN'T GET IT

Even when She was dead, She had to get up because there was more work for her to do.

_{és a mai nap varázsszava: lorem ipsum}

_{Neque porro quisquam est qui dolorem ipsum quia dolor sit amet, consectetur, adipisci velit („Senki sem szereti a fájdalmat saját maga kedvéért, vagy keresi azt és szeretné magáénak tudni, csak azért, mert az fájdalom…”)}

mindig is meg akartam kérdezni, hogy a pszichológusok jobban tudják kezelni a problémájukat? pl te mindig kiegyensúlyozott vagy?"

na és ez: "ismersz valami jó pszichológia könyvet?"

vannak olyan, mások számára nagyon meghatározó identitások, amiken nehezen látnak túl az emberek: ilyen a cigány, a mozgássérült, a nő, a pszichológus :)

és igen: tranzakcióanalízis - mondjuk Berne-nel jó kezdeni. ha már választani kell egyet. :)

mikor leszálltam ma a buszról a forrás ház előtt reggel, épp kisütött a nap. még vizesek voltak a sötétbarna fák, még sötétszürke felhők takarták a fél eget. de fújt a szél és ragyogott a nap... szerettem ezt a reggelt. :)

Nyuszika ül az erdő szélén és gépel a számítógépén. Arra megy a Róka és megkérdi:
- Mit csinálsz Nyuszika?
- Írom a diplomadolgozatomat.
- Na és miből írod?
- Hát, hogy hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben.
- Ne hülyéskedj Nyuszika! De te ehhez mit sem értesz!
- Ha nem hiszed Róka, gyere be velem a bokorba, mindjárt megmutatom.
Be is mennek a bokorba. Nagy csatazaj, a Róka kirepül a bozótból és fejvesztve elrohan. Nyuszika előjön és folytatja az írást. Arra megy a Farkas:
- Mit csinálsz Nyuszika?
- Írom a diplomámat.
- És miből?
- Hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben.
- Na ne nevettess, te ehhez nem értesz!
- Ha nem hiszed, gyere velem a bokorba, majd megmutatom!
Be is mennek a bokorba. Nagy zajjal kirepül a Farkas és elrohan. Nyuszika folytatja a gépelést. Kisvártatva jön a Medve:
- Mit gépelsz Nyuszika?
- Írom a diplomámat.
- És milyen témából?
- Hát, hogy hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben.
- Jaj, ne röhögtess! Te ehhez nem érthetsz!
- Ha nem hiszed, gyere be velem a bokorba, megmutatom, milyen profi vagyok.
Be is mennek. Nagy csihi-puhi, kirepül a Medve a bozótból s elszalad. Kilép a Nyuszika a bokorból, utána előjön az Oroszlán:
- Látod Nyuszika, nem megmondtam! Nem az a lényeg, hogy miből írod a diplomádat, hanem, hogy ki a konzulensed

kész.

és sikerült valami csodapapírt vennem, épp most nyomtatódik rá. kivételesen magamnak is készíttetek egy példányt. :)

(ragyog.:))))

És jó volt. Szeretem ezeket az estéket együtt. Számítógép és filmezés nélkül. Csak úgy, ketten. :) És jó volt színészeket látni a színpadon és részt venni abban, ahogy varázslat történik. Köszönöm.

szerintem egyáltalán nem mindegy, hogy valaki

a patient with heart* disease (türelmes személy akinek - mintegy mellesleg - szívbetegsége van)

vagy szívbeteg (heartsick - egy személy, akinek fő meghatározója, hogy beteg a szívével)

(*edited upon the criticism of thisisnotme :))

_{viszont volt pára, és lehelletfinoman a faágak végén billegő esőcseppek, a sötétbe fényköröket rajzoló utcai lámpák, fény és sötét, könnyűség és súlyok, a lépteim az olvadozó szürkés lucsokban, a sarkon lakó kutyus aki kiszökött és követett félúton hazáig -}

itthon, otthon, szavak, tettek... semmi sem egyszerű. vagy minden az.

:D

(kiegészítés 12:39-kor: tejkonyha:))

(radio mops, radio 1)

mindjárt sírok. az egyik leggyönyörűbb zene, amit ismerek. időtlen idők óta nem hallottam.

wow. hatékony beszélgetés lehetett, hogy fél óra alatt minderre sor tudott kerülni. :)

TRAGEDY STORMS HIM WHEN DEMONS SPARE HER LIFE AND ALL DISCOVER SHE HAS A DEMONHEART... DEMONHEART!

Feeling trapped in with the slimy creatures, now close to being killed
she soon revealed her forgotten, sad past first to herself they smelled
her flesh ready to be devoured but something happened they moved away
seeming to be frightened sparing her life Shocked again she opened the
gates of her tragic past and bloody images came back to her mind
She remembered the old mission the dark comet's goal beyond the suns
...the flight through that black hole...

CONFUTATIS MALEDICTIS

TRAGEDY STORMS HIM WHEN DEMONS SPARE HER LIFE ANDALL DISCOVER SHE HAS A DEMONHEART... DEMONHEART!

She lived again in some frames of sorrow that evil journey planned by
the Arias' exploring section to find new worlds But all that they found
beyond their system was the black portal depths of oblivion came back to
their world once opened it Arkan and the other warriors who observed the
scene could not feel the same way now about that girl
He moved to her taking her hand running away fast from his old friends
...all for her... he loved her...

CONFUTATIS MALEDICTIS

TRAGEDY STORMS HIM WHEN DEMONS SPARE HER LIFE AND
ALL DISCOVER SHE HAS A DEMONHEART... DEMONHEART!

(nem tudom, miért fogott ez most meg. jó zenét hallgatva adatokat bevinni amúgy... :))

mosolyogni kell tőle

Irodalomjegyzék szerkesztés. Hmmmm. :-)

Nem vagyok teljesen elégedett, de nagyjából olyan lesz, amilyen most. Majdnem kihagytam a tranzakcióanalízist, pedig az az egyik legértelmesebb dolog a pszichológiában mostanában.

Vicces lesz, ha a várt eredményekből semmi nem fog kijönni, de akkor majd azt fogom szépen megmagyarázni. Szép dolog a tudomány... :-) Még két hét. Holnaptól viszont újra munka. Jó volt itthon egy kicsit.

Dolgozom. Még két nap van hátra. De hogy én mennyire utálok már meglévő irodalmat és összefoglalókat feldolgozni... Ha valakit érdekel, olvassa el a jobbnál jobb összefoglalókat. A serdülőkor elméleteivel küzdök épp. Whatever.

 megnyugtat, szép, azt mondja, ahogy a monitorra nézek: ne félj.

tegnap volt egy történet, aminek a tanulsága nagyon nekem szólt. nem szabad feladni, mert igazából ott a megoldás, még ha nem is látjuk. már egész hisztérikus feladós hangulatba kerültem valami miatt, ami igazából nem volt probléma... jó volt, hogy itt voltak a lányok. szakdoga  meg vagy lesz, vagy nem. most keltem, de már álmos vagyok. legalábbis a szemem megint könnyezik. hátha a munkától felébredek...

most napokig tudnék aludni. azt hiszem, nem a leghatékonyabb módon küzdök a stresszel...

(ó, egy kép még tegnap estéről. nekem eddig a halottak napja zsúfolt temető vol, idegesítő embertömeg, illendőség-gyászolók. tegnap először voltam halottak napján egy falusi temetőben. már messziről látszott ahogy  a mécsesek imbolygó fénye bevilágította a domboldalba ágyazott sírokat. az egész temető, fehér, sárga, piros, melegfényű mécsesek a sötétségben, arrafelé lépdelünkaz úton, a kezed melege a hidegben.

egyre inkább érzem azt, hogy vidéken szeretném felnevelni a gyerekeimet majd egy nap... itt minden annyival emberibb.)

Jól esik írni. Azt hiszem, végül is szeretem ezt a témát (A serdülőkori krízis és a család ritualizáltságának kapcsolata), még akkor is, ha nyáron egészen idegenné vált, amíg nem foglalkoztam vele. Most kezd testet ölteni, olyan, mint egy agyagszobor, szinte érzem, ahogy formálódik az ujjaim között. Utoljára Erdélyben agyagoztam, azt hiszem... már nem is emlékszem miért és hogyan.

(Néha eszembe jutnak a helyek, ahol jártam már. Azt hiszem, alapvetően otthon vagyok a világban. És ez jó.)

_{Feljön Ricsi, azt mondja a bátyjának, egész nap nem láttalak. Én hetek óta nem láttam a hugaim. Holnap jönnek. Már nagyon várom.}

Szóval most van 4 oldalunk. Holnap reggelre jó lenne, ha legalább 20 lenne belőle.

egy kis megnyugvás, túl sok lazítás hozzá, föhöl-lehe-mivel egy szellő - most a reménykedés, hogy meglesz mégis.

Egyszer azt mondta valaki, hogy mindennek az érzelmi oldalát érzékelem, nem tudnék egy olyan bejegyzést írni, hogy ettem egy kiflit és ittam egy pohár tejet (nem csak azért, mert nem nagyon szeretem a tejet..:), hanem megjegyzést kéne tennem a kifli kanyarodására, illatára, vagy arra, hogy mi is az éhség... hát itt van, oldalszámokban mérhetően még nem, még csak a szavak, mondatok, bekezdések formálódnak, apróbb-nagyobb részletek, izgatottság, hogy milyen lesz, mikor ez egészet egy egésszé próbálom majd összegyúrni...

most olvas, most ír, most szavakat formál, jó ez most.

Mindegy. Ez a hét adatott, jellemző módon vasárnaptól vasárnapig. Azután még a Nagy Küzdelem a statisztikával, de azt nagyobb eséllyel tudom esténként, munka után csinálni majd. Próbálok írni róla. Igazából csak magamnak, illetve azoknak, akik nincsenek itt a sarkon, és talán érdekelheti őket. Úgyhogy nem lesz korlátozva kinek a számára érhető el, aki nem akarja látni, hogy írtam, már úgyis letiltott... :)

Ha egy kapcsolat három szakdolgozatírást túlél, akkor az jelent valamit nem? Persze a harmadikon még nem vagyunk túl.. :)

A mai haladás eddig: sok angol nyelvű cikkből fordítgatás és átfogalmazás magyarra. Nem kevés, hiszen ezek a szövegek beültethetőek lesznek majd a végleges verzióba, de nem is elég látványos a számomra.

A mai nap az összes még hátralevő angol cikkel végezni kellene. Kettőben már ki van emelve a lényeg, a többi még nyersen pdf formátumban pihen a gépemen.

A mai nap egyéb történései: mosás, kis rendrakás, ebéd, Visszatérés a kísértethegyre, na és tribalwars. Lehet, hogy így nem lehet elég hatékony az ember.. egy elzárt szobában kéne ülnöm, hogy vagy 20 órát tudjak dolgozni naponta.. :) na jó, inkább 15-öt. 9 óra alvás azért kell, nem? :)

Ilyen hozzáállással végem. Gyerünk. Még ennek a napnak sincs vége.

odakint meg kisütött a nap végre.

Furcsa kevercse az élet a nagyon jó dolgoknak, és azoknak, amikről azt hisszük, jobb lenne, ha nem lennének, nem lettek volna az életünkben. De ha bármit kivennénk, minden megváltozna. Erre jutottunk tegnap. És bár mindkettőnknek lenne mit elkívánni, mégse tennénk.

(Behunyt szemmel a hajókorlátra teszi a fejét, haját hátrasimítja a szél, mosolyog.)

ide tartozik még, hogy mostanában a legszebb időkben járok az utcán - a reggeli, és a bágyatag esti fényben. igazán lenyűgöző, főleg ott, ahol nem villamosokat, hanem dombokat, fákat, kerteket fürdet - bár meg kell adni, hogy még a villamosok is szebbek ilyenkor. szeretem, ahogy ilyenkor nyújtózik egyet a világ és a másik oldalára fordul. és ezt sem lehet lefényképezni. ma megpróbáltam.

most jó

(ha szét is esik közben a világ, ha egyben is marad)

Költözés. Végre igazán. Mély levegő, ugrás. Elképzelem, ahogy a víz hűvösen csiklandozza a bőrömet, mosolyognom kell. De egylőre még csak készülődés az ugráshoz, melegen tűz a nap, gyöngyöző homlok. Költözés. Pakolás, dobozolás, néhány dolog végül talán dobozolva is marad, és úgy a jó. Költözés, végre először nem egyedül.  

Búcsú. Ahogy a diáknapoknak vége, vége a hétközbeni budapesti látogatásoknak. Még egy nagy ölelés, hosszan integetnek, ahogy elhajt a sárga busz, tudják ők is, ahogy én. Már nem lesz úgy, ahogy volt, és ez így van rendben. Azért kicsit elszorul a torkom.

Vendégek, vendégeskedések, nyaralástervezés, lakásfelforgatás, élet. Élet. Néha sírós, néha nevetős, néha félős, néha bizakodó - élet.   

If you have time to chatter

Read books

If you have time to read

Walk into mountain, desert and ocean

If you have time to walk

sing songs and dance

If you have time to dance

Sit quietly, you Happy Lucky Idiot.

NANAO SAKAKI

Japan 

Nekem ez most egy jó mérőeszköz. Épp az olvasás fázisában vagyok, és jó lenne visszajutni abba a fázisba, amikor csöndben tudtam ülni, de még abba is, amikor énekeltem és táncoltam. Bár most, hogy így belegondolok, tegnap voltam abban az állapotban is egy kicsit.... :-)

Hm... Végül is, azt hiszem, mindennek meg van a maga ideje. És néha csak úgy beszélgetni, csevegni is kell...

Azután kis surrogó hang a fülem mellett, valaki megelőz biciklivel, lehúzódom az út szélére és köszönök, azután egyre több alak tűnik fel, reggeli dolgaik után nézve, hajlott hát, kényelmes léptek, óvatos autók, túlsúlyos mozdulatok - ki, hogy.

_{(Ma véletlenül, megszokásból, ráköszöntem egy 50 év körüli nőre a városban. Furcsán nézett, én meg magamra kacsintva annyit gondoltam, ideje felébredni. Azért jó olyan helyen élni, ahol köszönnek egymásnak az emberek.)}

_{(Valami ilyesmi, az én átköltésemben, sok év távlatából kukucskáló emlékfoszlányokból összerakva:}

_{Egyszer egy ember ment az úton. Egyszercsak beleesett egy gödörbe. Jó sokáig ült benne, de aztán nagy nehezen kimászott belőle.}

_{Legközelebb ugyanez az ember ment ugyanezen az úton. Elgondolkodott, ezért nem is figyelt a lába elé, és megint beleesett a gödörbe. Alig tudott kikászálódni.}

_{A következő alkalommal, mikor ugyanezen az úton ment, már emlékezett rá, hogy ott lesz a gödör, és nagyon figyelt is, de egy pillangó hirtelen elterelte a figyelmét és beleesett.}

_{A következő alkalommal már nagyon tudatosan ment végig az úton, és kikerülte a gödröt.}

_{Legközelebb másik úton ment.)}

egyelőre nem találom, viszont érdekese dolgokat találok helyette. pl ezt:

Ez a kép kifejezi Genet drámairásának lényegét: az ember képét, aki belekeveredett a tükrök útvesztőjébe, beleesett saját eltorzult tükörképeinek csapdájába ...

_{(Amíg meg nem jön a levél majd, hogy mit rontottam el...:-))}

Közben persze ismét elém került a gondolat, hogy ez a baj a nyugati emberrel, hogy mindig illúziók között él, a múlttal foglalkozik, ami már nem létezik, vagy a jövővel, ami még nem létezik, és ezért nem bír létezni a jelenben. Azért szerintem fejlődök.

Tanácsot is kellett adni a jövőbeli énünknek. Volt tanácsom, jól átgondolt, okos, szép. De aztán ez kezdett el zakatolni a fejemben:

Ne köss szükségtelen kompromisszumokat.

És jövőbeli énem ott ült előttem a széken, és a gondolataimban csak ez az egy mondat zakatolt.

Azt hiszem, mégis pszichológus szeretnék lenni leszek inkább, mint bármi más.

Goodbye Budapest, goodbye család.

aztán egy másik film. terminál. (halálos?) tudod, mit adott napoleon josephine-nek az eskülvőjük napján? egy arany medál, benne egy szó: végzet.

aztán persze, aminek meg kell történnie, mégis megtörténik, végül csak a szerepünket válszthatjuk meg. ha egyáltalán. van, hogy helyettünk választanak.

Csak az a sors létezik, amit te végigviszel. Mégis igy forditották:

Csak ha bevégzed.

Más ez: what we make. amit mi teremtünk. mi, együtt.

minden(ki) mindenn(kiv)el összefügg.

(nem szoktam meg mégsem az idegeneknek való telefonálást. :-))

Hol a határ a megosztás és cselekedeteink/gondolataink mások általi igazolásának kiprovokálása (vagy az erre tett kísérlet) között. A határokkal amúgy is mindig hadilábon álltam, ami a család diplomatájaként érdekes dolog. Persze a diplomata az, akinek átjárása van a határok között.

Másrészt a nagykövetségeknek határozott kis határa van a nagyobb egységeken belül is.

És a nagykövetek sosem otthon vannak, és mindig idegenek valamin belül. Persze legalább vannak határozott határaik. Ha csak egy teleknyi is a körülhatárolt terület. Horizontálisan.

Vertikálisan viszont..... :-)

Persze mindez csak egy túlrészletezett hasonlat, és mostanában már nem is vagyok én a diplomata a családomban. A gyerekkornak vége, tessék, most lehet fölnőttnek lenni.

Erről eszembe jut a jelenet MI MIND EGYÉNISÉGEK VAGYUNK - Én nem.

- és nem tudom, ahogy persze sosem, csak odadobott gondolatok, én pedig hogy különleges és egyedi és úgy ahogy van néha el is felejtem. a van részét mármint.

Lehet, hogy igaz. Hogy mindig csak alszom. Már amennyire a mindig csak mondatok igazak szoktak lenni. Meg legalább annyira bántó is. És valóban nem szabad átaludni az életet. De hányan merik állítani, hogy ébren vannak?   

most nincs.

azért próbálkozom. csak persze így se nem hatékony, se nem élvezetes.

(legszívesebben csak ülnék a kertben a napon teázgatva, bercizve (tegnap lett 2 éves :-)))) olvasgatva, merengve, madárhallgatva)

a könyv, az olyan, hogy egyszerű, és stilisztikailag néha botladozó, nem ahogy az iró, hanem ahogy az ember emlékezik, és volt benne egy irás, a legfontosabb mondatról, ami kefejezi egy ember életét, és azóta néha eszembe jut, hogy nekem mi lenne az, az egyiknek ez: Bocsánatot kérek, a másiknak ez: "Belehalni - jó, de komolyan venni?" - és hogy nekem mi

(szeretem, ahogy eltűnnek a betűk olvasás közben, s csak az élmény marad)

holdsugár, napsugár, ederlezi (gyerekhang vagy leány, nem nőttünk fel még mindahányan, pedig sok évesek lettünk, vajon a gyerekek felnőttnek látnak minket) szól a fülemben, ezt a zenét kerestem mostanában, nem volt elég amim eddig volt, nem volt elég valamilyen, de nem tudom, milyen

irtam sok levelet, barátoknak, érzem, ahogy megrezdül a kapcsolatok hálója a súlyom alatt, olyan, mint a rezgés a fiatal fák rügyező ágaiban, ha megérintem, az én vénáim is felpezsdülnek, annyira közel érzem magamhoz az idei tavaszt, mintha bennem történne (és beleszerettem a lankába az utcánk végében, csak ülnék ott naphosszat magamba szivva otthonos végtelenségét a formáknak és szineknek)

a barátaid előtt szégyellem a naplóm, aki vagyok, a csöpögősségét, pedig nem annak szánom és - és ennél közelebb talán nem is jöhetne ahhoz aki vagyok, de az ember nem szégyellheti magát, azért aki ő

úgy megszoktam a köszönést, az arcokat, néha a mozgólépcsőn is ráköszönnék a zártarcú emberekre, itthon néha lábamhoz térdepel

jól esne most egy pohár bor. holnap (ha megérjük) bepótolom. és táncolni is jól esne. azt is bepótolom holnap, délelőtt, takaritás közben... :-) régen volt már.

introvertált vagy extrovertált embernek tartasz engem? esetleg indoklással.

köszönettel :-)

the ultimate ungratefullness: expectations - and meanwhile missing the Real Good Things of Life

every day, every moment

- Próbálj meg resetelni. Vagy az sem segít?