trifles

Hamvas Béla: Karnevál (részlet) - emberszenvedély

"A helyzet az, hogy én valamiképpen a velem egyenlő, mondjuk azonos embert keresem, mondjuk az adekvát embert. Mondjuk, a tükröt. Minden egyes emberben külön önmagamat keresem, de csak valamilyen eltorzult alakban ismerem fel. Ha már két embert nézek, akkor ez az eltérés, ez a tőlem való elhajlás valamivel kevesebb, majdnem elenyésző törtszámmal kevesebb, és minél többet nézek, annál kevesebb. Ez az én emberszenvedélyem magyarázata. Nem valami kitűnő magyarázat, és talán nem is helytálló. Magam is tudnék ellene kifogásokat támasztani. Végül is azt hiszem, hogy én magamat tükörképemben, kívülről csak akkor láthatnám világosan és teljesen, ha valamennyi embert egyszerre látnám, történetével, arcával, sorsával, minden változásával, következetlenségével, életvonalával, töréseivel, együtt, egyben az egészet. Énnekem csak az egész emberiség együttfelel meg, mint tükör. Ön erre azt mondja, hogy megalomániás nárcisz vagyok, aki az egész emberiségből tükröt csinál, és önmagát ebben a tükörben bámulja. Persze a dologban van is valami, nem sok, de van, és ön talán csak azért téved, mert én ebben a tükörképben különösebb módon nem gyönyörködöm, sőt ellenkezőleg. Én, kérem, ebben az egész emberiségarcban nem gyönyörködöm, sőt néha én ezen határtalan módon mulatok, különösen ha látok valakit, aki ebből valami nagy dolgot akar csinálni. Velazquezt azért kedvelem, mert ő nem ilyen ember, ő, kérem, éppen úgy, mint én, esetleg más is, tudja, hogy minden hang visszhang, minden fény visszfény, és minden arc másolata és lenyomata valaminek. Minek? kérdi ön. Az eredetinek, mondom én. Hogyhogy, miféle eredetinek? Micsoda misztifikáció ez már megint! Jól van, legyen misztifikáció, elvégre igaza is van, és Velazquez is bolond volt, mert ő, kérem, nagyon jól tudta, hogy az arcok másolatok, az eredetinek elég kevéssé sikerült lenyomatai, és ami őt érdekelte, az az eredeti. Éppen úgy, mint engem. De hagyjuk a misztifikációkat. Folytatom ott, hogy kérem, én ebben a dologban nem állok egyedül, nem, én tudom, hogy más is van, és minden embernek a másik oldalon mondjuk csak az egész emberiség felel meg, mondjuk minden ember fele saját maga, és adekvát másik fele az egész emberiség, megszámlálhatatlan millióival, a kezdetek kezdetétől született minden ember az idők végezetéig születendő minden emberrel együtt. Ha magamat adekvát objektív metaforában ki akarnám fejezni, és ha én magamat reális arcomban látni akarnám, kénytelen lennék az egész emberiséggel egyszerre számolni. Ennek aztán már a nárciszhoz semmi köze sincs. Minden ember adekvát másik fele az egész emberiség. Mondom, ez a magyarázat a magam számára sem helytálló, de nem vagyok képes mást kitalálni. Magyarázatra pedig, bármilyenre, szükségem van, anélkül még jobban belezavarodnék. Ez az én adekvációelméletem emberszenvedélyemet, ha rosszul is, de meg tudja magyarázni. Minden ember együttvéve egyenlő velem. De minden ember egyenlő az összes többiekkel együttvéve. Én az emberrel szemben csak addig vagyok idegen, és csak addig érzem magam idegennek, amíg erre az elméletre nem gondolok. Addig ő nekem az idegen. Az érthetetlen és a különös. Amikor aztán arra kell gondolnom, hogy én őt a magam számára nem tudom idegennek érezni, sőt még csak nélkülözni se tudom, mert ha én róla lemondanék, akkor bennem valami hiány támadna (Bennem, az egész emberiségben), folt, fehér és felderítetlen terület, akkor tüstént érzem, hogy nem idegen, hanem hozzám tartozik, és nem szabad őt sem kihagyni, se mellőzni. "

(lélegzet visszafojtva. összecsengés öröm és tükörszomorúság. ez az, éppen igy képzeltem, ahogy a kisherceg mondaná. )

"Tudom, hogy okosabbnak kellene lennem, főképpen nem volna szabad, hogy ilyen ízetlenül ájtatos legyek, de ha már így van."
"Skorbutos shakespeare-izmus. "
...
"Hát igen, emberszenvedély, mondom, ez az egész dolog néha egészen sajátságos formát ölt, különös, mint az üldözési mánia, egyetlen embert sem mellőzhetek, sőt számon kell őket tartanom, mert ha elvesztem őket, magamból, illetve az egész emberiségből vesztem és ejtem ki őket, és akkor --"

jun 28, 2005, 2:46 a.m. tanczahoban.blosgspot.com