trifles

Egy meleg és kényelmes csizma, amitől rugalmasabb lesz a lépted és érzed, ahogy kihúzod a derekad

 

 

Egy kabát, amin nem fúj át a metsző szél, és sokévnyi tél után megőrzi a szíved körüli melegséget

 

 

Egy félresikerült torta és a belőle fakadó nevetés

 

 

Egy könyv, amiben nap mint nap meg lehet merítkezni, mint egy tisztavizű tóban

"Amidőn ez is elmúlott, úgy mondják, sebesen hajnalodott, immár másod ízben azon a napon. A megfélemült álltaok s emberek örvendtek, köszönték az újjá születő fényt."

(Tovább...)

Havas a táj, duruzsol a kályha, fát vág a kedvesem, megy a mosógép, rendeződik a lakás.

 

 

Kavarognak az érzések, gondolatok, a készülődés születésnapra, karácsonyra, a messzeszakadt hiányzó barátok, az Élet Dolgai, amikről tegnap beszélgettünk, álomból visszaköszönő gyerektest melege a rideg-szürke-hideg pincében.

 

 

És ma azt is meg kellett tudnom, hogy Michael Jackson áttért a muszlim hitre. Világrengető hírek. :)

kint eszeveszett hideg szél fúj, idebent meg meleg van és itthon

 

 

ha kályhát nem is sikerült ma szerezni, de talán októberben már ropogó tűz mellett fogunk melegedni

 

 

azt hiszem most kell megbontani azt az üveg bort :) 

egy erdélyi kirándulás a funtineli boszorkány helyszíneit követve?

 

 

jajdenagyonjólenne...  

 

 

(egy kollégám tervezi jövőre ismerősökkel, annnnnyira jó lenne elmenni rá...) 

A munkahelyemen a folyosón pattogatott kukorica illat van. 

 

 

Odakint meg megint rákezdett az eső. :-) 

Olvasgattam itt most egy kicsit. Hoztam az ágyba a laptopot és a hvg-t, aztán sarok lett belőle. :) Még mindig lenyűgöznek a mindennemű emberi dolgok, azt kellett megállapitanom. A születéstől kezdve a szerelmen, a szépségre való rácsodálkozáson, a hányáson, a szoknyaszakadáson, a családon, a munkakérdéseken, a szabadidő eltöltésének különböző módjain keresztül a betegségig és a halálig ez az egész.... lebilincselő, izgalmas.

 

Azt hiszem, mindig jobban szerettem csak hátradőlni, és nézni, hogy mi történik, átélni mások életét. A sors iróniája, hogy nekem is jutott bőven átélnivaló. Még itt is, ahol meglassúbbodik az élet, ahol kiszélesedik a folyó, ahol igyekszem a kukám mellé tenni mindent, ami fáj (de nem véletlen, hogy a kukásautó minden héten eljön) -

örökkön háborog a tenger

örökkön zúgnak a lombok

örökkön fájdalmas az ember

örökkön kicsik a dolgok

Kedves Vámos Miklós!

Most fejeztem be a Félnóta című könyvét, amelyet 99 forintért vettem, és én voltam az első olvasója 1986-os megjelenése óta. Ezt onnan tudom, hogy két lap össze volt ragadva, gyárilag nem jól vágták el őket egy szamárfül miatt. Van olyan jó, mint a hajszálas teszt, de olyan is, mint a szövegben hagyott helyesírási hiba.

Szóval csak azt szerettem volna mondani, hogy köszönöm. Az öregízt is, azt is, hogy mindenféle sorsaim tükröződtek benne, azt is, hogy néha megnevettetett, azt is, hogy néha elszomorított. Hogy ismeretlenül is ismerőssé tette számomra azokat az éveket, ahol nem lehettem ott, de most mégis egy kicsit. A más írásaiból is visszacsengő történeketet is köszönöm, amelyek még hitelesebbé és igazibbá tették számomra ezt az írást. Úgy éreztem, hogy ott voltam, hogy részese voltam, hogy fölnőttem és hogy igazából sosem fokok fölnőni, a könyv szereplőivel együtt.

Köszönöm, hogy mindezt megosztotta velem.

Üdvözlettel

Ma reggel az asztali számítógépem sem ébredt már fel az álmából.

 

 

Vajon mit akar üzenni ezzel az univerzum?

 

 

_{Az olvass többet nem valami jó, mostanában többet olvastam mint évek óta bármikor... (az utazás előnyei...)}

Ma reggel még egy órára kinyitotta a szemét, de aztán kék halálba zuhant a laptopom...

 

Már 2004-ben sem volt tojáshéj a seggén, azóta háromszor ejtettem le, macska karmolászta össze a fedelét... de nagyon megszerettem. Remélem még vissza tudják hozni. Kicsit úgy érzem magam, mint Al Bundy aki a végsőkig próbálja életben tartani a kis Dodge-át. Sokmindent éltünk végig együtt.

OM MANI PADME HUM (Ohm-mah-ni-pad-me-hum)

A mantra szó szerinti fordítása "a lótusz ékköve". Egyike a legnépszerûbb mantráknak, és jónéhány értelme és jelentése van. Kven Jin kínai istennõ energiáival kapcsolja össze a néphit.

Kven Jin az a Keletnek, ami Szûz Mária a Nyugatnak. A gyermekek védelmezõje és gyógyítója. Amikor a legenda szerint elérte a megvilágosodást, és emelkedni kezdett a Földrõl az ég felé, egyszer csak emberi kiáltást hallott, és inkább visszafordult, hogy az emberiséget gyámolítsa. A könyörületesség és a gyermekek kínai istennõje. Azt is állítja a legenda, hogy bármilyen erõszakot meg tud akadályozni, bárki ellen irányuljon is, és a démonok légiói sem tudnak ártani neki.

Ez a mantra oltalmazó erõként mûködik az aurában. Erõsíti az összes energiatartalékot, megakadályozza az energialeszívást, hogy az embert kihasználják. Különösen hatékony védelmet nyújt ez a mantra, ha magas érzelmi töltésû helyzetekkel vagy helyekkel kell szembenéznünk, ahol az indulatok elszabadulására lehet számítani. Kellõképpen megerõsíti az aurát mások fizikai vagy egyéb támadásaival szemben.

A mantra hat szótagja aktiválja az energiákat, hogy az aurában felhalmozott hulladékot tiszta erõvé változtassák. Egyensúlyt teremt az érzelmekben, és elõsegíti a test gyógyulását.

OM - Ez a létezés és a hang teljessége, a hívó jel. A mantra e részének a megszólaltatásával kapcsolatot létesíthetünk saját auraterünk és Kven Jiné között.

MANI - Szó szerinti jelentése "ékkõ", olyan anyagtalanságot jelöl, amely minden ártásnal és változásnak ellenáll. Az elmén belüli legmagasabb értékeket, a megvilágosodástól kísért együttérzést és szeretetet jelképezi. Ahogy a drágakõ megszünteti a szegénységet, úgy segíti a mantrának ez a szótagja megtisztítani az aurát a disszonáns energiáktól.

PADME - Szó szerinti jelentése "lótusz", a spirituális kibontakozás és az aurán belüli finomabb energiák ébredésének szimbóluma. A kiejtéskor keletkezõ hang segít eltávolítani azokat energiahulladékokat, amelyek bemocskolják az aurateret. Hatására ki tudjuk szûrni és társítani tudjuk õket a hozzájuk tartozó körülményekkel. Összhangot teremt az aurában.

HUM - Ez a hang önmagában lefordíthatatlan. Amíg az Om a végtelen hangja bennünk és a világegyetemben, addig a Hum a végest képviseli a végtelenben. Az auratér potenciálját jelenti. Érzékennyé tesz a körülöttünk lévõ energiák iránt, és tudatosítja bennünk, hogy ezek hogyan hatnak ránk. Képessé tesz rá, hogy érzékeljük a fizikai aurát, és elõsegíti benne a harmóniát, miáltal nyilvánvalóbbá válik számunkra, hogy energiarendszerként mûködünk.

Lazítsunk, mint az elsõ mantránál. Csukjuk be a szemünket, és a belégzés alatt hangtalanul mondjuk magunkban a mantrát. Majd amint kilégzünk, ejtsük ki hangosan, hallhatóan, szótagonként. Alakítsuk ki a megfelelõ ritmust, hagyjuk, hogy hasson ránk. Tudatosuljon bennünk, hogy amikor ezt a mantrát alkalmazzuk, minden alkalommal auránk ereje és védettsége növekszik.

 

 

(Tibetan Incarnations, 1. és 3. szám)

 

Ez tetszik.. ahogy az élet körbenövi a kőtáblákat... :) az elsődleges szabály mégiscsak az ÉLET...

Ha egyszer lesz egy CD-je, biztos, hogy megveszem. Boltból, pénzért. :) És szivből remélem, hogy Rékát is eljátszahatja majd egy nap.

"nem veszítheted el de a tied sem lehet soha. ember. külön világ."

"I'm listening to what you're saying, but I just hear what I want to."

"That's just called being a woman. "

 

 

:)

Ezt a honlapot ma találtam, szerintem nagyon komoly, ahogy megcsinálták :)

Ezt már régen fel akartam tenni...

El is felejtettem, hogy milyen zseniális az After Cryingnak ez az albuma. Egyben az egész, minden hangja borzongat, minden hangját ismerem, és még az angol kiejtés esetlensége is megbocsátható a tartalom és a zene miatt. Soha egy albumukat sem tudtam így megszeretni. És most újra walkmanon hallgatom, mint 13 évvel ezelőtt, csak már nem kazettán... :)

 

A hétköznapok közepette olyan nehéz csak egyszerűen zenét hallgatni, nem csinálni mást, csak figyelni a hangokra, hagyni, hogy átjárjanak, együtt lélegezni a zenével --

 

Köszönöm, ez volt az egyik legjobb ajándék, amit mostanában kaptam:

 

 

_{És hogy mennyi, mennyi fájdalom van összesűrítve a Ghymes Vágyalku című számában, és hogy mégis milyen gyönyörű...}

A közelség és a szépség összefonódik. Csak annak a szépsége tud igazán megérinteni, amit közel engedsz magadhoz.

 

 

 

(Ma reggel befejeztem a Néró a véres költőt. Ma reggel ismét kisebb telepatikus jelenséget produkált a kedvesem, pedig nem is tudott róla. Ma reggel korán beértem a munkahelyemre, és süt a nap, és friss az idő, és én is, és ez az utolsó nap, hogy igazából fordíthatok - és ez jó, mert alkotni kell és nem kritizálni, azt hiszem, a kritizálás, mint munka, kifejezetten rosszat tesz az ember lelkének...)

Berci ma három éves :) Kapott egy pizzát három gyertyával, miután a gyertyák már nem égtek, kb két percig tartott a tányérnyi pizza... :) addig kicsit meg volt illetődve :) Meg fehércsokit is kapott, most elégedetten szuszog itt...

 

 

Itt az ideje, hogy nekem is legyen ilyen, hogy ne tömjem vele tele a naplóm. :)

 

a mai mondat: Do you remember life before email?

és a mai szó: visszatánczolás

Ez is megvolt. Az év első grillezése. A napfény, a hangok, amiktől csak még puhább és otthonosabb a csend, az izek, az ébredező gyümölcsfák a kertben, a tagjaimat átjáró meleg.

 

Süt a nap :)

 

:)

"Amikor számot vetett magával, azt látta, hogy rosszak az emberek, aljasok, irigyek. Csak bennük csalatkozott, nem magában. Ő jót akart, de nem engedték jónak lenni. Nyilvánvaló, hogy nem benne volt a hiba, nem ott, ahol kereste, hanem másokban, rajta kivül, a világban, mely elzárkózott a szeretet elől."

 

_{(Hallgat. Valahol ropog a tűz, száll a pernye az éjszakában.)}

 

 

****************

 

 

- A melegség több, mint a tűz - szólt Agrippina.

 

_(...)

 

_{**********************}

 

Meddig lehet szenvedni? Csak addig, ameddig elbirjuk. Aztán, hogy a szenvedés túlnő rajtunk, megsemmisiti önmagát. Aki kétségbeesetten gyötrődik és semmi reménye sincsen, ezt a reményt nem veszti el, tudja, hogy mihelyt a fájdalom elviselhetetlenné válik, meg is szűnik, átalakul valami mássá. Senki se szenvedhet többet, mint egy ember. 

Vannak azonban olyan pillanatok, amikor az embernek muszáj mély lélegzetet vennie, bármin alapszik is a metabolizmusa. (Skype. Take a deep breath.)

 

Az időutazás nem gond igazán hiszen:
Az összes lényeges változás már azelőtt lejátszódott, hogy bekövetkezett volna az az esemény, amit meg kellett volna változtatnia, és igy a végén szépen minden elrendeződik.

 

- Attól tartok - szólalt meg végül -, hogy a Kérdés és a Válasz kölcsönösen kizárja egymást. Az egyik ismerete eleve meggátolja a másik ismeretét. Lehetetlenség, hogy mindkettőt egyszerre ismerjék ugyanabban az Univerzumban. (...)

- Ha mégis - kezdte újra Prak - megtörténne, a Kérdés és a Válasz alighanem egyszerűen érvénytelenitenék egymást, és velük együtt az Univerzum is megszűnne létezni, és valami más, még bizarrabb és megmagyarázhatatlanabb dolog foglalná el a helyét. Az is lehetséges, hogy ez már be is következett - tette hozzá egy erőtlen mosollyal -, de ezt egy bizonyos mértékű Bizonytalanság veszik körül.

 

 Aztán még:

Úgy tűnt neki, messzenyúló gyökereket eresztett a földbe, melyeken keresztül eljut hozzá a világ érverése.

 

No és persze Isten utolsó üzenete az ő teremtett világához... (elnéző, belenyugvó mosoly).

 

_{Azt mondom, a Karnevál nem sokkal különbözik ettől a regénytől, csak sokkal inkább az én lelkemre hangszerelték. Viszont a galaxis útikalauz mindenképpen könnyedebb olvasmány.. :)}

Ma megsütöttem életem első pogácsáját... (jobb később, mint soha...)

 

Elég sótlan lett, de legalább szép :)

Tegnap hajnalban álmot láttam C-vitamintól (alias Erika), aminek az volt a tanulsága, hogy nehogy bemenjek már egy órával korábban dolgozni, és ez igy is volt jó, hiszen nem ért be az anyag, amivel dolgoznom kellett volna

 

Erikát nem láttam időtlen idők óta, mondhatni vitaminhiányos vagyok. Még jó, hogy álmunkban mindenféle megtörténhet. :)

 

A tegnapi napot túléltem, ma meg nem dolgozom, dejajmennyidolog van itthon, de milyen jó lesz majd a rendben, lassan beáll normálisra a vérnyomásom és felkelek, miközben 5 másodperces izelitőket hallgatunk a Rolling Stones Magazin top 500 zenéiből :)

A tegnapi napot muszáj megörökíteni, ha csak címszavakban is, ha másodszor is, mert épp most elszállt, ha -

 

Reggel úgy kezdődött, hogy együtt indultunk a napsütésben - aztán egy órás telefonbeszélgetés anyával a cica haláláról, az oktatásról, a társadalmi helyzetekről, az én lehetséges tanári pályámról, és olyan témákról is, amiket igyekeztem rövidre zárni (az ő szenvedésével kapcsolatban) de mégis: beszélgetés.. - kisebb "levél/bejegyzés"váltás a sarkon a hugommal, ami nagyon jóleső és tartalmas volt - a munka, amin dolgozom, és amit lehetőség van jól megcsinálni, ami igazi ajándék a rohanás miatti minőség-kompromisszumok közepette - a gyönyörű, gyönyörű ég hazafelé a szemerkélő esőben, a sötét felhők és a látóhatár szélén emelkedő hegyek között előbukó napsugarak, amik lángba borították a sötét ég alatt a tetőket, az utca végén a hullámzó földeket és dombokat, a hatalmas ragyogó (később kettős) szivárvány, ami átívelt az egész falu fölött, egyik lába a varázslatos fénybe vont templomnál, a másik a házunk közelében az erdő szélén, aztán ahogy lassan kihunyt a fény és a lenyomat amit bennem hagyott - otthon a filmezés, a vacsora, a közös játék, az egyebek :) - és a végén egy véletlenül talált Feldmár-beszélgetés közben az álomba merülés érezve, hogy ott vagy mellettem -

 

 

Fly away to a rainbow in the sky

Gold is at the end for each of us to find

There the road begins where an other one will end

Here the four winds blow who will break and who will bend

All to be the Master of the Wind

 

 

"Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel."

 

(A diplomaosztómon elmondta Beus... írta Márai Sándor)

kapok ma egy e-mailt, hogy üzenetem érkezett az ETR-en keresztül, megnézem, és lám, a diplomaosztó időpontja van ott, ami másfél hét múlva van. ja igen, majd levelet is kapok ám róla, irják. ja, és mindez egy munkanapon lesz, hétfőn, f5-kor (hány embert ismerket aki ekkorra végez a munkahelyén?).

 

valahogy rá szerettem volna készülni erre, meg utána szeretteimmel beülni valahová megünnepelni, stb, stb. persze ha nagyon szeretném, megoldások lesznek, legalábbis félmegoldások, csak azért nem igaz, hogy ezt nem lehetett tudni mondjuk tanév elején, de legalábbis egy pár hete... szóval azt hiszem örülhetek, hogy egy időre lerendeztem (végre) a dolgaim az eltével.

 

és még érlelem magamban a gondolatot, ami egyre valószerűtlenebbé válik ahogy telnek a napok, a hetek, hogy végzett pszichológus lettem.

közelítési távolság

egészségház és energiafű

Tegnap hazafelé eszembe jutott, hogy időtlen idők óta nem gitároztam, és hogy már hiányzik, de nem is fogok sajnos jó ideig, mert mindkét gitárunkról hiányzik egy-egy húr. Ennyiben is maradt, futó gondolatként eltettem egyikére a sok-sok polcnak...

 

Mikor hazaértem, a kedvesem épp az öccsénél próbált gitárhúrt szerezni, fel is húrozta a gitárt, be is hangolta.. (saját bevallása szerint nem tudta, hogy jött rá, hogy ma ilyet csináljon) én meg vagy egy órán keresztül szórakoztattam őket a kornyikálásommal. :)

 

Megegyeztünk, hogy abba kell hagynom annak az elképzelését, hogy esetleg megcsal, mert a gondolataim kicsit túl erősen hatnak rá... :o)

Ma egy pillanatra, egy egész pici pillanatra, ahogy ültem a buszon, egyszerre csak egészen igazinak éreztem magam és a körülöttem lévő emberek, hangok, a busz nyekergő teste mind az élet valószínűtlensége által kreált illékony illúziónak tetszett... nagyon furcsa és nem igazán kellemetlen érzés volt.. :)

Azért ez a címe, mert jó szó, és a kolleganőm azt hozott ma az irodába. Pedig már böjt van.. valahogy eltolódott az idő. Hétvégén is láttunk hóvirágot - ma reggel meg zúzmara borított mindent...

 

Az apróságok, mint például hogy ég a külső villany, mikor hazaérek, hogy kint vár a farokcsóváló örömgombóc...

 

Két éve ilyenkor még azt sem tudtam, hogy merre van ez a falu. Most meg otthonra leltem benne.

 

 

Meglepetést fontolgatok, kedves izgalom, örömet okozni, együtt örülni. Sok kétség és kérdés között lassan kibomlik egy virág, biztosfehéren ragyog. Na nem olyan nagy fényességgel, csak amúgy bensőségesen, finoman. Mint a nagy tömzsi fehér gyertyáink, amik végigkísértek minket karácsonyon, veszteségen, meghitt perceken keresztül.

kicsit mintha megállt volna az élet. itthon, belül. kint még mintha haladna, a sodrása is ragad magával. de belül valahogy mégis megállt, mert nehéz megtenni az  első igazi lépést egy olyan világban, amiből hiányzik valaki vagy valami ami fontos volt. mert az majdnem olyan, mintha az áldásod adnád rá, hogy az élet megy tovább.

 

mi lesz azokkal az űrökkel, amiket emberek hagynak hátra maguk után. nem hiszem, hogy "betölthető" - inkább egyfajta fekete lyuk, ami szép lassan magába húzza az emlékeket, gondolatokat, amik ahhoz az emberhez kapcsolódtak. ha az ember túl közel megy, még őt is magába húzhatja. de legalábbis könnyű megszédülni.

 

 

Már réges-régen gyülekeznek bennem az irnivalók.

 

Ha minden jól megy, ez most hosszú lesz.

 

A köd például. Amiben jöttem haza egyik este, és körülvett egészen. És arra gondoltam, hogy élet is ilyen, vagy még ilyenebb. Inkább olyan talán, mint egy felhő. Az orrodig sem látsz benne, nem tudhatod, hogy mikor jön neked egy madár vagy egy repülőgép. De vannak pillanatok, amikor kibukkan a fejed, sőt, akár láblógatva ki is tudsz ülni a felhő szélére, és látod a csodát, amit nem ismerhet csak az, aki látta már.. az ég végtelenje, a napfény végtelenje, az alattad pufókan fodrozódó felhők... a ragyogás, ami eltölt, hiába tudod, hogy a felhők alatt akár az eső is esik..

 

A végtelen... kaptam egy illatot egy-két héttel ezelőtt. Először nem nagyon tetszett - a csuklómra tettem belőle. De aztán rájöttem, hogy mit idéz... 11 évvel ezelőtt láttam először a tengert... és akkoriban volt egy ilyen illatom. És az a karácsony (igen, karácsonykor volt) tele van azzal az illattal, és a tenger végtelen, mindent betöltő jelenlétével.. sosem vágytam rá, hogy lássam. Láttam tévében, láttam hogy kék, hogy giccses...de amikor ott álltam.. már amikor az illatát megéreztem... és utána ahogy egész éjszaka hallja az ember a zúgást, a biztonságot adó és félelmetesen hatalmas, fenséges terpeszkedést...

 

Aztán a pillanat, mikor kiléptem az öreg épületből... az élületből, ahová 1999 szeptemberében léptem be először. Az emberek, akik már 5-kor ott voltak, mi a reggel 7-es érkezésünkkel későnek számitottunk, de mi együtt voltunk, már alakuló kapcsolatok, amik egy év leforgása alatt igazi barátságokká lettek... és mindaz, ami az elmúlt évek alatt az egyetem volt a számomra... rengeteg, rengeteg minden. Egy egész óceán, rengeteg ég, és nagy vattapamacs-fehér puhaságok. És most.. most virtuálisan a kezemben a diploma, és hivatalosan is vége. Ide, igy, már nem térek vissza többé. Izabella u. 46. Szeretem ezt az épületet, és mindent, amit jelentett a számomra.

 

A telehold hazafelé, ahogy megvilágitotta a foszló felhőket az égen, és a dombokat az utca végében, és engem, ahogy léptem, előre, vissza-vissza nézve ezüst tányérjára... fénybevont biztonságban, hazafelé.

 

Aztán a kétségek. Hogy azt a munkát választja-e az ember, ami már működik, ahol már nincs próbaidő, ahová beilleszkedett, ahol viszonylag jó pénzt kap, de nem elégiti ki emberileg a munka, amit csinál, vagy egy bizonytalant, anyagilag és emberileg is, ahol el is bukhat, ami annyival rosszabb, hogy itt emberileg számitana, hogy elbukik-e.. mert ezt szeretné csinálni...  Kell a pénz, az egzisztenciális biztonság, de milyen egzisztencia az, amiben napi 8-9 órában olyat csinál az ember, amitől nem érzi magát.. magának.

 

Most csak ennyi. Van még mi.. de most játékidő van. Sokszor van játékidő. És van egy ebédmeghvásom holnapra a kedvesemtől. :)

 

eszembe jutott hogy tényleg el kellene kezdeni legalább a szelektív hulladékgyűjtést...

 

_{a feliratok ezt jelentik:}

_{Hogyan védheted meg a bolygót?}

_{1. kapd el egy hálóval}

_{2. vidd haza}

_{3. tedd be egy befőttesüvegbe}

_{4. rejtsd el valahová, ahol nem találják meg az emberek}

Örömökkel teli új évet kívánok nektek, és hogy mindenki olyan utat járjon, amit magáénak érez.

 

 

Itt vidéken az a szokás, mint ma reggel megtudtam, hogy csak a férfiak járnak körbe a rokonság körében boldog új évet kívánni, mint húsvétkor, a nők meg várják őket. Azt hiszem, ma reggel megéreztem valamit a korai feministák csalódottságából és felháborodásából. :) Mindegy. Most így itthon egyedül, végreszóló rádió, kint havazik, puhán, biztonságosan. Ha ma rendet rakok, akkor egész évben rend lesz a babona szerint. Vagy egész évben rendet fogok rakni... :)

 

 

Ismerőseimnek és üzletfeleimnek sok örömet és békességet hát, valamint ölelek mindenkit akit szeretek, és hálás vagyok azért, hogy van mellettem olyan, akit ölelhetek...

 

:-)

szavak megülnek az agyam villanydrótjain

s elröppenek.

 

 

Sok mindenki eszembe jut ezekben a napokban, főleg az egyedül töltött percekben, órákban. Amikor nem tudok gondolkozni, az jó - akkor tényleg csak élek. És akkor szeretet van és egymásért tevés, meglepetések tervezése, ünnepbe öltözés. A karácsonyra sok rosszat lehet mondani, de ünnepelni akkor is jó. A ritka percek selyemszalagja, meg ilyenek. :) 

 

 

 

 

_{van, amikor tenni kell, meg élni, s van, amikor lehet nem tenni és írni. és van, amikor tenni kellene, és az ember már nem tesz semmit, mert megtanulta a tehetetlenséget. elengedni mindezt, megtöltekezni szabadsággal, és szétárasztani azoknak, akiket szeretek.}

igen, lehet, hogy anyagilag túllőttem a célon..

 

lehet, hogy az első "igazi" fizetéskor mindenkivel ez történik karácsonykor...

 

viszont az biztos, hogy nagyon várom a szentestét, amikor ez az egész káosz fel lesz számolva, és csomagolunk és díszítünk és készülődünk... :-)

Ez egy igazi kérdés, amit megpróbált valaki elfogadtatni...: 

 

"Egyetért-e Ön azzal, hogy Markotabödöge legyen a Magyar Köztársaság fővárosa?"

 

Markotabödöge... Akár Licsipancs is lehetne. A köztársasági elnök pedig a minednkori licsipancsi pástétomsütő... épp megfelelően tükrözné a mindenkori magyar, abszurd, valóságnak nevezett izét.

járt a kolleganőm, és ezt hallotta ott...:)

 

Jesus was Irish because: 1. He had twelve drinking friends 2. He trained as a carpenter 3. He was unemployed 4. He lived with his mother still he was 33 years old 5. He thought his mother was a virgin 6. His mother thought he was god

 

 

JESUS WAS IRISH
1. He never got married
2. He was always telling stories
3. He loved green pastures
4. He never held a steady job.
5. His last request was a drink.

 

 

THREE PROOFS THAT JESUS WAS AN IRISH WOMAN

She had to feed a crowd at a moment's notice when there was no food

She kept trying to get the message across to a bunch of men who JUST DIDN'T GET IT

Even when She was dead, She had to get up because there was more work for her to do.

ezt ma kaptam, szerintem zseniális.. :) persze biztos mindenki ismeri, blabla.. de akkor is vicces :)

 

vérakozási idő

 

 

 

 

 

_{és a mai nap varázsszava: lorem ipsum}

_{Neque porro quisquam est qui dolorem ipsum quia dolor sit amet, consectetur, adipisci velit („Senki sem szereti a fájdalmat saját maga kedvéért, vagy keresi azt és szeretné magáénak tudni, csak azért, mert az fájdalom…”)}

"szóval akkor te pszichológus vagy?

mindig is meg akartam kérdezni, hogy a pszichológusok jobban tudják kezelni a problémájukat? pl te mindig kiegyensúlyozott vagy?"

 

na és ez: "ismersz valami jó pszichológia könyvet?"

 

 

vannak olyan, mások számára nagyon meghatározó identitások, amiken nehezen látnak túl az emberek: ilyen a cigány, a mozgássérült, a nő, a pszichológus :)

és igen: tranzakcióanalízis - mondjuk Berne-nel jó kezdeni. ha már választani kell egyet. :)

 

 

mikor leszálltam ma a buszról a forrás ház előtt reggel, épp kisütött a nap. még vizesek voltak a sötétbarna fák, még sötétszürke felhők takarták a fél eget. de fújt a szél és ragyogott a nap... szerettem ezt a reggelt. :)

kolleganőmtől kaptam stresszlevezetésnek:

 

Nyuszika ül az erdő szélén és gépel a számítógépén. Arra megy a Róka és megkérdi:
- Mit csinálsz Nyuszika?
- Írom a diplomadolgozatomat.
- Na és miből írod?
- Hát, hogy hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben.
- Ne hülyéskedj Nyuszika! De te ehhez mit sem értesz!
- Ha nem hiszed Róka, gyere be velem a bokorba, mindjárt megmutatom.
Be is mennek a bokorba. Nagy csatazaj, a Róka kirepül a bozótból és fejvesztve elrohan. Nyuszika előjön és folytatja az írást. Arra megy a Farkas:
- Mit csinálsz Nyuszika?
- Írom a diplomámat.
- És miből?
- Hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben.
- Na ne nevettess, te ehhez nem értesz!
- Ha nem hiszed, gyere velem a bokorba, majd megmutatom!
Be is mennek a bokorba. Nagy zajjal kirepül a Farkas és elrohan. Nyuszika folytatja a gépelést. Kisvártatva jön a Medve:
- Mit gépelsz Nyuszika?
- Írom a diplomámat.
- És milyen témából?
- Hát, hogy hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben.
- Jaj, ne röhögtess! Te ehhez nem érthetsz!
- Ha nem hiszed, gyere be velem a bokorba, megmutatom, milyen profi vagyok.
Be is mennek. Nagy csihi-puhi, kirepül a Medve a bozótból s elszalad. Kilép a Nyuszika a bokorból, utána előjön az Oroszlán:
- Látod Nyuszika, nem megmondtam! Nem az a lényeg, hogy miből írod a diplomádat, hanem, hogy ki a konzulensed

mintha hatalmas súlyt vettek volna le a vállamról. nem is.. inkább valahonnan a mellkasomról.

 

 

kész.

 

 

és sikerült valami csodapapírt vennem, épp most nyomtatódik rá. kivételesen magamnak is készíttetek egy példányt. :)

 

 

(ragyog.:))))

Voltunk ma színházban. Újra. Na igen, bérlet. Kezdetnek jó :)

 

És jó volt. Szeretem ezeket az estéket együtt. Számítógép és filmezés nélkül. Csak úgy, ketten. :) És jó volt színészeket látni a színpadon és részt venni abban, ahogy varázslat történik. Köszönöm.

mert lehet, hogy a pszichológia meg a kognitív nyelvészet hülyeség, de akkor is

 

 

szerintem egyáltalán nem mindegy, hogy valaki

 

a patient with heart* disease (türelmes személy akinek - mintegy mellesleg - szívbetegsége van)

vagy szívbeteg (heartsick - egy személy, akinek fő meghatározója, hogy beteg a szívével)

 

 

 

(*edited upon the criticism of thisisnotme :))

lehet hétfőn vinni köttetni. egy hétvége ajándékba. annyi minden kavarog. itt nálunk a hó is kicsit, na jó nem, mert szél nem nagyon van.

 

 

_{viszont volt pára, és lehelletfinoman a faágak végén billegő esőcseppek, a sötétbe fényköröket rajzoló utcai lámpák, fény és sötét, könnyűség és súlyok, a lépteim az olvadozó szürkés lucsokban, a sarkon lakó kutyus aki kiszökött és követett félúton hazáig -}

 

 

itthon, otthon, szavak, tettek... semmi sem egyszerű. vagy minden az.

citoplazmatikus farok

 

 

:D

 

 

 

 

(kiegészítés 12:39-kor: tejkonyha:))

arvo part: spiegel im spiegel

(radio mops, radio 1)

 

 

mindjárt sírok. az egyik leggyönyörűbb zene, amit ismerek. időtlen idők óta nem hallottam.

A pápa és a szaúdi király "a szívélyesnek mondott félórás találkozón megvitatták a keresztények, muszlimok és zsidók közötti kapcsolatokat, valamint a közel-keleti béke lehetőségét".

 

wow. hatékony beszélgetés lehetett, hogy fél óra alatt minderre sor tudott kerülni. :)

CONFUTATIS MALEDICTIS

TRAGEDY STORMS HIM WHEN DEMONS SPARE HER LIFE AND ALL DISCOVER SHE HAS A DEMONHEART... DEMONHEART!

 

Feeling trapped in with the slimy creatures, now close to being killed
she soon revealed her forgotten, sad past first to herself they smelled
her flesh ready to be devoured but something happened they moved away
seeming to be frightened sparing her life Shocked again she opened the
gates of her tragic past and bloody images came back to her mind
She remembered the old mission the dark comet's goal beyond the suns
...the flight through that black hole...

 

CONFUTATIS MALEDICTIS

TRAGEDY STORMS HIM WHEN DEMONS SPARE HER LIFE ANDALL DISCOVER SHE HAS A DEMONHEART... DEMONHEART!

 

She lived again in some frames of sorrow that evil journey planned by
the Arias' exploring section to find new worlds But all that they found
beyond their system was the black portal depths of oblivion came back to
their world once opened it Arkan and the other warriors who observed the
scene could not feel the same way now about that girl
He moved to her taking her hand running away fast from his old friends
...all for her... he loved her...

 

CONFUTATIS MALEDICTIS

TRAGEDY STORMS HIM WHEN DEMONS SPARE HER LIFE AND
ALL DISCOVER SHE HAS A DEMONHEART... DEMONHEART!

 

 

(nem tudom, miért fogott ez most meg. jó zenét hallgatva adatokat bevinni amúgy... :))

néha jó dolog kimenni az irodából a folyosóra.. most például szabbanbuborékillat van az épületben :)

 

mosolyogni kell tőle

„A matektanár azt firtatja,mennyi 1/3 + 1/5. A gyerek eddig úgy tudta, bármilyen két számot össze tud adni, még nagyon nagy számokat is, de ezeket itt az orra előtt egyszerűen nem lehet. A szomszédasszony azt mondja, szia, ő meg elvörösödik, mert a szomszéd csinos harmincas nő, vagy éppen nem csinos ötvenes. Most mondja azt, hogy csókolom? Na, nem, akkor már inkább átmegy az utca túloldalára, vagy alig hallhatóan motyog valamit, vagy egyszerűen szó nélkül odébbmegy,
(Tovább...)

_{(hát persze, hogy nyolcadik... méghogy 23...)}

 

Irodalomjegyzék szerkesztés. Hmmmm. :-)

 

Nem vagyok teljesen elégedett, de nagyjából olyan lesz, amilyen most. Majdnem kihagytam a tranzakcióanalízist, pedig az az egyik legértelmesebb dolog a pszichológiában mostanában.

 

Vicces lesz, ha a várt eredményekből semmi nem fog kijönni, de akkor majd azt fogom szépen megmagyarázni. Szép dolog a tudomány... :-) Még két hét. Holnaptól viszont újra munka. Jó volt itthon egy kicsit.

Hmmmmmmm..... kipihenten ébredni ajándék.

 

Dolgozom. Még két nap van hátra. De hogy én mennyire utálok már meglévő irodalmat és összefoglalókat feldolgozni... Ha valakit érdekel, olvassa el a jobbnál jobb összefoglalókat. A serdülőkor elméleteivel küzdök épp. Whatever.

nagyon megszerettem ezt a betűtípust. és kiábrándultam a bookman old style-ból és a book antiquaból. :)

 

 megnyugtat, szép, azt mondja, ahogy a monitorra nézek: ne félj.

 

nehezen indul. fáradtság, mintha sírnék olyan a fejem, pedig nem... két napot most nem haladtam, és nehéz visszatalálni a kerékvágásba. most még 3 nap mielőtt megint munka... kevés. kevés ahhoz, amilyen és ahogyan vagyok most.

 

 

tegnap volt egy történet, aminek a tanulsága nagyon nekem szólt. nem szabad feladni, mert igazából ott a megoldás, még ha nem is látjuk. már egész hisztérikus feladós hangulatba kerültem valami miatt, ami igazából nem volt probléma... jó volt, hogy itt voltak a lányok. szakdoga  meg vagy lesz, vagy nem. most keltem, de már álmos vagyok. legalábbis a szemem megint könnyezik. hátha a munkától felébredek...

 

most napokig tudnék aludni. azt hiszem, nem a leghatékonyabb módon küzdök a stresszel...

 

 

(ó, egy kép még tegnap estéről. nekem eddig a halottak napja zsúfolt temető vol, idegesítő embertömeg, illendőség-gyászolók. tegnap először voltam halottak napján egy falusi temetőben. már messziről látszott ahogy  a mécsesek imbolygó fénye bevilágította a domboldalba ágyazott sírokat. az egész temető, fehér, sárga, piros, melegfényű mécsesek a sötétségben, arrafelé lépdelünkaz úton, a kezed melege a hidegben.

 

egyre inkább érzem azt, hogy vidéken szeretném felnevelni a gyerekeimet majd egy nap... itt minden annyival emberibb.)

 Most ültem neki annak, amitől eddig húzódoztam - magának a Szövegnek a megírásának. Meglepve vettem tudomásul, hogy már van egy egész helyes két oldalas bevezetőm, és még két oldalnyi pár bekezdés. Most valahogy el kell kezdeni összegyúrni azokat a kisebb szövegeket, amik közben még megszülettek.

 

Jól esik írni. Azt hiszem, végül is szeretem ezt a témát (A serdülőkori krízis és a család ritualizáltságának kapcsolata), még akkor is, ha nyáron egészen idegenné vált, amíg nem foglalkoztam vele. Most kezd testet ölteni, olyan, mint egy agyagszobor, szinte érzem, ahogy formálódik az ujjaim között. Utoljára Erdélyben agyagoztam, azt hiszem... már nem is emlékszem miért és hogyan.

 

(Néha eszembe jutnak a helyek, ahol jártam már. Azt hiszem, alapvetően otthon vagyok a világban. És ez jó.)

 

_{Feljön Ricsi, azt mondja a bátyjának, egész nap nem láttalak. Én hetek óta nem láttam a hugaim. Holnap jönnek. Már nagyon várom.}

 

Szóval most van 4 oldalunk. Holnap reggelre jó lenne, ha legalább 20 lenne belőle.

és lőn este és reggel egy furcsa féligéber éjszaka után, majd a ritka élmény, ha te alszol el előbb...

 

egy kis megnyugvás, túl sok lazítás hozzá, föhöl-lehe-mivel egy szellő - most a reménykedés, hogy meglesz mégis.

 

Egyszer azt mondta valaki, hogy mindennek az érzelmi oldalát érzékelem, nem tudnék egy olyan bejegyzést írni, hogy ettem egy kiflit és ittam egy pohár tejet (nem csak azért, mert nem nagyon szeretem a tejet..:), hanem megjegyzést kéne tennem a kifli kanyarodására, illatára, vagy arra, hogy mi is az éhség... hát itt van, oldalszámokban mérhetően még nem, még csak a szavak, mondatok, bekezdések formálódnak, apróbb-nagyobb részletek, izgatottság, hogy milyen lesz, mikor ez egészet egy egésszé próbálom majd összegyúrni...

 

most olvas, most ír, most szavakat formál, jó ez most.

És lőn este, sötét legalábbis, mintha este lenne... a főnököm, mikor kértem, hogy még november 20. előtt kivehessem a szabadságomat szakdolgozatírás végett azt kérdezte értetlenkedve: "Are you a slow writer?" :) Hát nem tudom... azt hiszem, elég gyorsan és hatékonyan tudok írni, de erre most akkor is elég kevés időt hagytam, azt hiszem.

 

Mindegy. Ez a hét adatott, jellemző módon vasárnaptól vasárnapig. Azután még a Nagy Küzdelem a statisztikával, de azt nagyobb eséllyel tudom esténként, munka után csinálni majd. Próbálok írni róla. Igazából csak magamnak, illetve azoknak, akik nincsenek itt a sarkon, és talán érdekelheti őket. Úgyhogy nem lesz korlátozva kinek a számára érhető el, aki nem akarja látni, hogy írtam, már úgyis letiltott... :)

 

Ha egy kapcsolat három szakdolgozatírást túlél, akkor az jelent valamit nem? Persze a harmadikon még nem vagyunk túl.. :)

 

A mai haladás eddig: sok angol nyelvű cikkből fordítgatás és átfogalmazás magyarra. Nem kevés, hiszen ezek a szövegek beültethetőek lesznek majd a végleges verzióba, de nem is elég látványos a számomra.

A mai nap az összes még hátralevő angol cikkel végezni kellene. Kettőben már ki van emelve a lényeg, a többi még nyersen pdf formátumban pihen a gépemen.

 

A mai nap egyéb történései: mosás, kis rendrakás, ebéd, Visszatérés a kísértethegyre, na és tribalwars. Lehet, hogy így nem lehet elég hatékony az ember.. egy elzárt szobában kéne ülnöm, hogy vagy 20 órát tudjak dolgozni naponta.. :) na jó, inkább 15-öt. 9 óra alvás azért kell, nem? :)

 

Ilyen hozzáállással végem. Gyerünk. Még ennek a napnak sincs vége.

a felmosórongy rádión mintha amelie csodálatos életének soundtrackje menne... egy kicsit elszomorító, de annyira szép, hogy az ember nem tudja nem hallgatni....

 

odakint meg kisütött a nap végre.

a mai nap szava: determind. :)

Don't fade away
My brown-eyed girl
Come walk with me
I'll fill your heart with joy
And we'll dance through our isolation
Seeking solace in the wisdom we bestow
Turning thoughts to the here and everafter
Consuming fears in our fiery halos

Say what you mean
Mean what you say
I've heard that innocence
Has led us all astray

But don't let them make you and break you
The world is filled with their broken empty
dreams
Silence is their only virtue
Locked away inside their silent screams

But for now
Let us dance away
This starry night
Filled with the glow of fiery stars
And with the dawn
Our sun will rise
Bringing a symphony of bird cries

Don't bring me down now
Let me stay here for awhile
You know life's too short
Let me bathe here in your smile
I'm transcending
The fall from the garden

szeretem azt, ahogy felkanyarodik a busz a felüljáróra, kitágul a tér, a fák teteje mögött megcsillan az öregtó vize, aztán vissza a fák közé egy elegáns kanyarral, végig a fenyőfákkal szegélyezett úton a tóparton, amit már nem látni, de érezni, még két megálló, és megérkezem -

Ma reggel olyan szépnek láttam a dolgokat - először a lágyan tekeredő szőlőindát vettem észre egy kopottkerítésen, aztán valahogy mindenre átragadt a szépség.

 

 

Furcsa kevercse az élet a nagyon jó dolgoknak, és azoknak, amikről azt hisszük, jobb lenne, ha nem lennének, nem lettek volna az életünkben. De ha bármit kivennénk, minden megváltozna. Erre jutottunk tegnap. És bár mindkettőnknek lenne mit elkívánni, mégse tennénk.

i'm extremely tired... 22 more minutes

Ghymes : Tánc a hóban

Lassan indul a hétfő reggel, még a nyaralást érzem a bőröm alatt. Köszönöm.

 

 

 

(Behunyt szemmel a hajókorlátra teszi a fejét, haját hátrasimítja a szél, mosolyog.)

 

Voltunk egy buliban, és senki nem fényképezett... mégis megmaradtak képek, illatok, nevetések, összenézések, szemcsillogások, reggeli fények és hangok, és a hűvösség a bőrünkön, maradt szúnyogcsípés és az ázott kutyák szaga az orrunkban...

 

 

ide tartozik még, hogy mostanában a legszebb időkben járok az utcán - a reggeli, és a bágyatag esti fényben. igazán lenyűgöző, főleg ott, ahol nem villamosokat, hanem dombokat, fákat, kerteket fürdet - bár meg kell adni, hogy még a villamosok is szebbek ilyenkor. szeretem, ahogy ilyenkor nyújtózik egyet a világ és a másik oldalára fordul. és ezt sem lehet lefényképezni. ma megpróbáltam.

lassan tényleg megérkezni, átlépni a küszöbön, nem csak állni ott, egyik lábról a másikra

 

 

most jó

 

 

 

(ha szét is esik közben a világ, ha egyben is marad)

Elkezdtem dolgozni az új munkahelyemen. Kedves emberek, sok munka, sok új tanulnivaló, élvezem egyelőre. 8 óra - ez még furcsa. 8 óra ülés - ez mindig sok lesz. Figyelnem kell rá, hogy kinyújtózzam néha. Napi 2-3 óra utazás - nem kevés, de egyelőre olvasásra pont jól kihasználható. Kicsit trumanshow-feeling, hiszen minden nap ugyanazok az emberek járnak ugyanazokkal a buszokkal, de nem esik rosszul egyelőre ez a "rend"szeresség az életemben. (Tegnap olyan felhőket láttam a délutáni valószerűtlen fénybe vont kék égen, hogy nehéz volt elképzelnem, hogy ez lenne a valóság.)

 

Költözés. Végre igazán. Mély levegő, ugrás. Elképzelem, ahogy a víz hűvösen csiklandozza a bőrömet, mosolyognom kell. De egylőre még csak készülődés az ugráshoz, melegen tűz a nap, gyöngyöző homlok. Költözés. Pakolás, dobozolás, néhány dolog végül talán dobozolva is marad, és úgy a jó. Költözés, végre először nem egyedül.  

 

Búcsú. Ahogy a diáknapoknak vége, vége a hétközbeni budapesti látogatásoknak. Még egy nagy ölelés, hosszan integetnek, ahogy elhajt a sárga busz, tudják ők is, ahogy én. Már nem lesz úgy, ahogy volt, és ez így van rendben. Azért kicsit elszorul a torkom.

 

Vendégek, vendégeskedések, nyaralástervezés, lakásfelforgatás, élet. Élet. Néha sírós, néha nevetős, néha félős, néha bizakodó - élet.   

Ezt találtam most, köszönet érte "re"-nek:

 

If you have time to chatter

Read books

 

If you have time to read

Walk into mountain, desert and ocean

 

If you have time to walk

sing songs and dance

 

If you have time to dance

Sit quietly, you Happy Lucky Idiot.

 

NANAO SAKAKI

Japan 

 

 

Nekem ez most egy jó mérőeszköz. Épp az olvasás fázisában vagyok, és jó lenne visszajutni abba a fázisba, amikor csöndben tudtam ülni, de még abba is, amikor énekeltem és táncoltam. Bár most, hogy így belegondolok, tegnap voltam abban az állapotban is egy kicsit.... :-)

 

Hm... Végül is, azt hiszem, mindennek meg van a maga ideje. És néha csak úgy beszélgetni, csevegni is kell...

Reggeli fény lassan melegedő reggeli levegő. Előttem az út, a végén sötétkék dombok, az út mentén üres, kihajtott fedelű kukák katonás rendben. Az egész utca valahogy tiszta és üres.

 

Azután kis surrogó hang a fülem mellett, valaki megelőz biciklivel, lehúzódom az út szélére és köszönök, azután egyre több alak tűnik fel, reggeli dolgaik után nézve, hajlott hát, kényelmes léptek, óvatos autók, túlsúlyos mozdulatok - ki, hogy.

 

 

 

_{(Ma véletlenül, megszokásból, ráköszöntem egy 50 év körüli nőre a városban. Furcsán nézett, én meg magamra kacsintva annyit gondoltam, ideje felébredni. Azért jó olyan helyen élni, ahol köszönnek egymásnak az emberek.)}

keresek egy történetet, egy emberről aki egy úton menve újra és újra beleesett ugyanabba a gödörbe, mígnem megtanulta elkerülni, majd egy nap rájött, hogy akár más úton is mehetne

 

_{(Valami ilyesmi, az én átköltésemben, sok év távlatából kukucskáló emlékfoszlányokból összerakva:}

_{Egyszer egy ember ment az úton. Egyszercsak beleesett egy gödörbe. Jó sokáig ült benne, de aztán nagy nehezen kimászott belőle.}

_{Legközelebb ugyanez az ember ment ugyanezen az úton. Elgondolkodott, ezért nem is figyelt a lába elé, és megint beleesett a gödörbe. Alig tudott kikászálódni.}

_{A következő alkalommal, mikor ugyanezen az úton ment, már emlékezett rá, hogy ott lesz a gödör, és nagyon figyelt is, de egy pillangó hirtelen elterelte a figyelmét és beleesett.}

_{A következő alkalommal már nagyon tudatosan ment végig az úton, és kikerülte a gödröt.}

_{Legközelebb másik úton ment.)}

 

 

egyelőre nem találom, viszont érdekese dolgokat találok helyette. pl ezt:

 

Ez a kép kifejezi Genet drámairásának lényegét: az ember képét, aki belekeveredett a tükrök útvesztőjébe, beleesett saját eltorzult tükörképeinek csapdájába ...

Megcsináltam az első adóbevallásomat. Én, egyedül. Csak kis szenvedéssel közben. És büszke vagyok rá. :-)

 

 

_{(Amíg meg nem jön a levél majd, hogy mit rontottam el...:-))}

Ugyebár van itt a sarkon olyan, hogy barátok. Tegnap beszélgettem egy lánnyal, aki nem is tudta, hogy ilyen közösségek is léteznek, mint a sarok, nem csak chat-oldalak és az iwiw. Na mindegy. A lényeg, hogy ő is fennakadt a "barátok" kategórián, és ezzel emlékeztetett arra, hogy anno én is fennakadtam rajta, és arra is, hogy most már nem, és igenis néhányan barátok lettek, akkor is ha már nem beszélünk rendszeresen (meg sokszor sehogyse), és hogy hálás vagyok értük, és arra is, hogy bárcsak nemsarkos barátaim is fent lehetnének a barátok listáját, mert sokszor szeretném, ha elolvashatnák, mi van velem, ha esetleg sokáig (néha nagyon sokáig) nem beszélünk.

Tegnap volt az utolsó órám az egyetemen. Stílszerűen a Jövőkép tervezés a pálya tükrében című óra volt ez, amelyen három alkalommal találkoztunk reggel 9-től délután 3-ig. Gyakorlatilag megkaptam ez alatt a pár alkalom alatt az összes elmúlt évet ajándékba, ezenfelül egy hidat, amin éppen most állok, és egy kicsit élesebb jövőképet. Legalábbis a szemüveget, amin kereszül be tudok kicsit pislantani az előttem elterülő útra, amit választani szeretnék. Eddig azon sem gondolkodtam, hogy éppen választok, és lehet, hogy figyelni kéne.

 

Közben persze ismét elém került a gondolat, hogy ez a baj a nyugati emberrel, hogy mindig illúziók között él, a múlttal foglalkozik, ami már nem létezik, vagy a jövővel, ami még nem létezik, és ezért nem bír létezni a jelenben. Azért szerintem fejlődök.

 

Tanácsot is kellett adni a jövőbeli énünknek. Volt tanácsom, jól átgondolt, okos, szép. De aztán ez kezdett el zakatolni a fejemben:

 

Ne köss szükségtelen kompromisszumokat.

 

És jövőbeli énem ott ült előttem a széken, és a gondolataimban csak ez az egy mondat zakatolt.

Azt hiszem, mégis pszichológus szeretnék lenni leszek inkább, mint bármi más.

Minden kedves érettségizőnek (beleértve a kisöcsém is) minden jót kívánok.

Ezek TÉNYLEG négyszeresére emelték a diák vonatjegy/bérlet árát.

 

Goodbye Budapest, goodbye család.

fa asztalba vésett szavak. nincs végzet.

 

aztán egy másik film. terminál. (halálos?) tudod, mit adott napoleon josephine-nek az eskülvőjük napján? egy arany medál, benne egy szó: végzet.

 

aztán persze, aminek meg kell történnie, mégis megtörténik, végül csak a szerepünket válszthatjuk meg. ha egyáltalán. van, hogy helyettünk választanak.

 

Csak az a sors létezik, amit te végigviszel. Mégis igy forditották:

Csak ha bevégzed.

 

 

Más ez: what we make. amit mi teremtünk. mi, együtt.

minden(ki) mindenn(kiv)el összefügg.

egy darabka tavaszi ég a kertünkben

ó igen... és ovlastam valahol, hogy mikor lesz a pszinapszis, és olyan furcsa, hogy nem a megszokott hétvégén, és olyan furcsa, hogy már semmi közöm hozzá, pedig valamikor az jelentette a mindennapokat, a barátokat, az egyetemi életet, a felnövekedést.

 

(nem szoktam meg mégsem az idegeneknek való telefonálást. :-))

Azért írni, hogy megerősítést kapjunk a saját véleményünkben... szánalomra méltónak tartom. És mégis folyamatos kényszert érzek rá. (Aztán legfeljebb megírom magamnak, hogy emlékezzem arra, hogy mit éreztem, gondoltam,éltem át.)

Hol a határ a megosztás és cselekedeteink/gondolataink mások általi igazolásának kiprovokálása (vagy az erre tett kísérlet) között. A határokkal amúgy is mindig hadilábon álltam, ami a család diplomatájaként érdekes dolog. Persze a diplomata az, akinek átjárása van a határok között.

 

Másrészt a nagykövetségeknek határozott kis határa van a nagyobb egységeken belül is.

És a nagykövetek sosem otthon vannak, és mindig idegenek valamin belül. Persze legalább vannak határozott határaik. Ha csak egy teleknyi is a körülhatárolt terület. Horizontálisan.

Vertikálisan viszont..... :-)

 

 

Persze mindez csak egy túlrészletezett hasonlat, és mostanában már nem is vagyok én a diplomata a családomban. A gyerekkornak vége, tessék, most lehet fölnőttnek lenni.

az e hati heti gondolat: "Most people are copies of someone else, imitating what other do. They have no independent thinking. You should be a different individual, expressing the very best of your own unique nature."

 

Erről eszembe jut a jelenet MI MIND EGYÉNISÉGEK VAGYUNK - Én nem.

 

- és nem tudom, ahogy persze sosem, csak odadobott gondolatok, én pedig hogy különleges és egyedi és úgy ahogy van néha el is felejtem. a van részét mármint.

 

Lehet, hogy igaz. Hogy mindig csak alszom. Már amennyire a mindig csak mondatok igazak szoktak lenni. Meg legalább annyira bántó is. És valóban nem szabad átaludni az életet. De hányan merik állítani, hogy ébren vannak?   

a takarításhoz hangulat kell.

 

most nincs.

 

azért próbálkozom. csak persze így se nem hatékony, se nem élvezetes.

 

(legszívesebben csak ülnék a kertben a napon teázgatva, bercizve (tegnap lett 2 éves :-)))) olvasgatva, merengve, madárhallgatva)

vicces dolog az angoltanítás :-)

megirnám a könyvet, amit olvasok, az ébredező almafákat, amik mint öreg kezek nyúlnak ki a földből Szomor határában, az ezer ráncból álló mosolyt az arcon ami egy órával korábban még mint üres árok és csorog alá... (törmelék), a chai izét két év távlatából, és hogy te is érzed

 

a könyv, az olyan, hogy egyszerű, és stilisztikailag néha botladozó, nem ahogy az iró, hanem ahogy az ember emlékezik, és volt benne egy irás, a legfontosabb mondatról, ami kefejezi egy ember életét, és azóta néha eszembe jut, hogy nekem mi lenne az, az egyiknek ez: Bocsánatot kérek, a másiknak ez: "Belehalni - jó, de komolyan venni?" - és hogy nekem mi

 

(szeretem, ahogy eltűnnek a betűk olvasás közben, s csak az élmény marad)

 

 

holdsugár, napsugár, ederlezi (gyerekhang vagy leány, nem nőttünk fel még mindahányan, pedig sok évesek lettünk, vajon a gyerekek felnőttnek látnak minket) szól a fülemben, ezt a zenét kerestem mostanában, nem volt elég amim eddig volt, nem volt elég valamilyen, de nem tudom, milyen

 

 

irtam sok levelet, barátoknak, érzem, ahogy megrezdül a kapcsolatok hálója a súlyom alatt, olyan, mint a rezgés a fiatal fák rügyező ágaiban, ha megérintem, az én vénáim is felpezsdülnek, annyira közel érzem magamhoz az idei tavaszt, mintha bennem történne (és beleszerettem a lankába az utcánk végében, csak ülnék ott naphosszat magamba szivva otthonos végtelenségét a formáknak és szineknek)

 

a barátaid előtt szégyellem a naplóm, aki vagyok, a csöpögősségét, pedig nem annak szánom és - és ennél közelebb talán nem is jöhetne ahhoz aki vagyok, de az ember nem szégyellheti magát, azért aki ő

 

úgy megszoktam a köszönést, az arcokat, néha a mozgólépcsőn is ráköszönnék a zártarcú emberekre, itthon néha lábamhoz térdepel

 

jól esne most egy pohár bor. holnap (ha megérjük) bepótolom. és táncolni is jól esne. azt is bepótolom holnap, délelőtt, takaritás közben... :-) régen volt már.

elsősorban annak, aki ismer/ismerni vél, lehetőleg személyesen:

 

introvertált vagy extrovertált embernek tartasz engem? esetleg indoklással.

 

köszönettel :-)

the ultimate birtday gift: when I open my eyes to the dusk of the morning I see your face and hear your voice whispering: Happy birthday.

 

the ultimate ungratefullness: expectations - and meanwhile missing the Real Good Things of Life

 

 

 

 

 

every day, every moment

- Nyomok neki egy cancelt. De abba is belehal.

- Próbálj meg resetelni. Vagy az sem segít?