ha színvakok és hozzánemértők néznek egy sportversenyt, amiben két csapat egymással szemben az erejét és tudását próbálja a másik fölé vinni, abban biztosak lehetünk, a játék alatt először összeroppanó csapat a magyar lesz. Hiába tart egy vetélkedő x ideig és a lefújás pillanata számítana, menet közben mi magyarok, már mentálisan összeesünk és hátrányból ritkán fordítunk.

Nem a tudással van a gond. Ha megverjük a 3 évvel ezelőtti vb győztest, ha partiban vagyunk velünk egyenlő erősségű nemzetek ellen, csak mi vagyunk képesek sorozatosan, nálunk jelenleg gyengébb csapatok ellen alázkodni.  Mert Izland mögöttünk fog végezni a tabellán, talán..minden versenyszellemű magyar mellé egy balkáni fanatikust és egy sportpszichológust tennék!

A lényeg az volt ennek a mérkőzésnek ha nyerünk, ott lett volna egy esély az EB elődöntőre, ami azt is jelentette volna, hogy megvan az Olimpiára a selejtező kvalifikáció. Most nemcsak az álmainkban ott résnyire megnyíló elődöntő veszett el, hanem az Olimpia is messze került.. Csoda kellene. Megverni holnap a franciákat egy góllal, a németeknek pedig megverni a svédeket 7-el. Vagy hasonló matematikai eredményekkel. Franciák már mindenképpen csoportelsők, ellenünk már pihen(het)nek.

Létezik e francia-magyar barátság?

A sportban az a szép, hogy minden előfordulhat. Nincsenek tuti befutók és vesztesek. Különben minek játszanának..

simán csaptuk végül a spanyolokat az első csoportfordulóban a norvég eb-n!