1 nap, 1 jegyzet

Kérdetétek, hogy milyen a, ha mást kell írni, mint amiről szeretnél. Nos, arról van szó, hogy én szarok a pénzre, mert igazán nem érdekel 5 vagy 10 ezer forint ide vagy oda. Meglehet egyelőre azért, mert a szüleimmel lakom.

De! Egyetlen fontos cél van az életemben, kevesebb náci legyen a világon. Ennyi. És persze megértem a vezetőséget, hogy nem mindig így, meg lehet úgy, meg most neki kell, meg... Csak néha az agyára megy az embernek az egész. Mert olyan ódon, félfeudális, eszetlenség néha az egész.

Inkább könyvet kéne írni, ott én döntök, hogy hány karakter lesz, és miről szól. Vagy visszatérek itt a napi egy írásomhoz. Senki nem szólt bele, ráadásul jókat beszélgettem.

Régen voltam itt. Nagyon régen. Azt hittem, hogy ha azt csinálod ,amit szeretsz, az olyan rém egyszerű. Meg hogy minden megy, ahogy te elképzeled. Aztán nem.

Mert van, hogy arról írhatsz, amiről szeretnél, aztán van amikor nem. Leginkább ilyen van. És ilyenkor az ember csalódik. Pláne, ha közben véget ér gey kétéves kapcsolata is. Elemgy a lány.

Na ezért firkálok itt. Mégsem olyan szép az élet, mint egyébként gondolom, azaz tudom. Mert itt minden jó. Még ez is. Azt hiszem. Vagy nem.

Meg a Fradit is kizárták. És az egészre még azt sem tudom mondani, hogy kapják be, mert egyik esetben sem lenne igazam. Talán ezért fáj.

Szóval az történt, hogy aki eddig olvasta az írásaimat, annak meg kell köszönnöm. Annak is, aki bírált, annak is, aki dicsért.

Mostantól nem boldogítom-szomorítom a saroklakókat.

Aki továbbra is kiváncsi írásaimre az február 1-től keressen az amoba.hu-n. Baloldali portál lesz, Gyurcsány-bloggal, sok frankó ötlettel. Szóval, oda távozom...

És kösz!