Szét vagyok esve. Nem bírom már sokáig. Mindenki alszik én meg nem. na mind1. Ezt is túlélem valahogy.

Ma is láttam. Ez az érzés... Nem is tudom. Legszívesebben lemennék hozzá és becsöngetnék. De mit is mondhatnák neki? Bocsi elszúrtam. Adj egy esélyt! Ugyan már. Ez lehetetlen. Talán hívjam el randizni? Tuti hogy nemet mondana.( bár ezt nem lehet így előre tudni) nem tudom talán ezt csak úgy érzem. Szóval pocsék ez a dolog. Nap mit nap arra gondolok, hogy mi lett volna ha... De tényleg! Mi lett volna ha akkor ott abban a pillanatban máshogy döntök? Talán minden másképp lenne és itt ülne most mellettem, nem egy pár emelettell lejjebb. Úgy tűnik ez van. Mind1 túlélem. Bár ez azért korántsem olyan egyszerű mint ahogyan az látszik. Elvégre sűrün összefutunk hiszen 1 lépcsőházban lakunk. Na igen. Ez meg a másik. Amikor 2en összefutunk a lift elött. Várjuk a "járatot".Megérkezik beszállunk. Nem kérdezünk hiszen tudjuk ki hányadikra megy. Az ajtó becsukódik és irány fel. Na ez a kínos fél perc. Ott vagyunk Ő meg én és ennyi. Már ki is szállt. Szóval esélytelen hogy nagy dumálgatásokban kezdjünk. De mind1 ezt most itt le is zárom mert nem bírom tovább ezt az önsajnálatot. Inkább olvasok valamit...

Nos Igen. Erre nem számítottam én sem.

A remény bennem élt hogy életem nagy szerelme kit sajnos egy párhónapja „ elveszítettem” és akiről azt hittem, hogy talán egyszer még újra az enyém lesz, hiszen az akkori pasijával amilyen gyorsan összejött olyan gyorsan balhézni és asszem szakítani is sikerült neki,

most beújított egy új fickót magának.

Ezt már nem bírok idegekkel…

Ill. bírom de, kész vagyok. Bár mostanában hál istennek, és persze a világ legjobb haverjainak már leszarom az egész dolgot. Csak azért gáz hogy így váltogatja a fickókat.

Mind1 azért történ más is. De azt majd legközelebb… :)

Ismét eltelt egy „kis idő”. És persze nem történt semmi. Bár most elég jól érzem magam…

Hallgatok egy kis muzsikát ((OST-American_Pie_3-The_Wedding-UK_Edition-2003-SnS ))

És irogatok. Talán most már kezdem belátni, hogy ennek a dolognak a na Ő-vel örökre vége. De nem gond túlélem. Végül is még fiatal vagyok. Jó, azért sajnálom. Most megpróbálok úgy viselkedni vele, mintha nem is ismerném. Aztán össze is futhatunk a lépcsőház előtt, nem érdekel. Beugrok a GOLF 3 tunned-be és kövérgáz… Had egye a fene, hogy milyen jó volt pl. nyáron a 71-esen körbetütüzni a Balcsit. Hát igen a nosztalgia tök jó…  ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ez egy jó szám. (((07_matt_nathanson-laid-sns )))  Most elképzelem, ahogyan Tihanyban az apátság mellett a kilátónál megöleltük egymást. Az egy írtó jó érzés volt.

De semmi sem tart örökké… : ( Mennyire jó volt vele a nyár.

Naon hiányzik… :( Na asszem mára ennyi, mert még a végén elsírom magam.