Sírás és fogcsikorgatás

-Mit csináltok itt testvéreim az Úrban?
-Mécsest gyújtunk a kisdednek, apát uram, hogy adjon nekünk bithumen meghívót!

Roberspierre, te jakobinus fatty
márványon jártál sokáig,
mára azon rajta koppan fejed.
Döntött a konvent, vesszél hát!

Forradalmak dicsősége mállik így,
eltaszajtva fiait, belülről rág a borzadály.
Figyelj hát, guilotinne vár, királyok,
majdan királynék sorsát utánozhatnád.

Aljas dolog a bosszú, St. Just se véd meg,
Kellemetlen, talán az utált Istenhez,
Vagy annak minden lényéhez térsz meg,
Fohászkodni hozzájuk mégse nem mersz.

Így folyt el véred, mint a diktatúrád,
Jön Napóleon, s emléked kifordítja,
Szalmába bújtatott párnaként borulsz
A császári trónra. Vár a lábtörlő élet.

Unatkozám nagy végtében, erre jött egy madár.
Mondd madár, döglendeni miért nem akarsz már?
S azon nyomban szált a poklokba alá.

Álmomban ott voltál,
Bacchus ezernyi rózsája közt nyíltál.
Legszebben, közel s mégis távol,
mert szólni féltem, tudtam óhajod.
Távolodtunk messzeség várt,
ajkam szóra nyílni képtelen már.
Bocsánatot várva rendületlen állni,
nem több, mint néma űrben kiáltani?

Senki sincs, ki értem szálljon alá
Gyötör a vágy, gyötör a vágy

Sötétlő gyárkémények, füsttel írt szenvedés
kormos,korcs ujjakként meredeztek égig érve.
Holt lelkek simogatják a bájjal kevert miazmát,
talán senki nem tudja, kétes élted éled.

Balról, s jobbról is szegélyez a rátarti nép,
Szegd fel fejed, s lépj a tilóhoz, ne félj.
Mit képviseltél, könyvekben viszik tovább,
s élted hiábavalóságát kérdőn nézik, ne tovább.

Porba hull a koronád, gyárkémények ontják,
mocskukat semmi kérdés nélkül megosztják.
Ne tovább, ne tovább, áldozatra vár már a sokaság,
újabb alak lép elő, vegyétek fejét, s csap az alabárd.

Kesernyés vérszag, porfelleg járja táncát.
Kérdőn néznek össze, megszakadt a nemesi lánc?
Jó a pórnép, s önmagukat lökdösik az emelvényre,
a bárd emelkedik, majd száll, a tiló is járja munkáját.

Elfogynak, a kémények sem sírnak füstöt tovább.
Utolsó a bakó lesz, s magát fordítja a szellemvilágba át.

Jöttömre lassul az idő.
S mennek arrébb, mit a foglalkozás íve benő!

Gyerekek, ne lessétek,gorillát látva,
parajfőzelék megköveteli,szád tátva.

helyzet megköveteli, keresd, gyurmázd lelkem,
alázz gecire,te kibaszott kölyök. Mellékes.

Alázz szét, kölyökkutyák lángját érintve,
gyújtsál meg, ne félj, menj el, anyádba te!

Sercintős mindenségit kártyázd el, muhahahaha!
Te dzsentri, te dzsentri te, ó kutyuska!

Hejj hejj kapitány,
Egyen hát egy kis kandírozott banánt

Nem kérek Pál!
Szólt hát a hárítás.

Az ablakban fejpár,
Kis koboldok nézik Pált.

Megijesztett kapitány!
Szólt Pál, s megbontotta fügeborát.

Részegen én se félek,
Egyen velem egy bifsztéket!

Az jól esne Pál!
Szólt az egyetértő kapitány.

Asszonyom se csinál jobbat!
S disznóként faltak tovább.

Mások élete másodjára kipipálva. Remekül összerakott film, megfelelő történetvezetéssel.Még sírtam is a vége fele. Na jó, igazából nem. Mindenesetre tud adni gondolkodnivalót az embernek. És örülök, hogy csak 4 évet éltem meg abból a korból. Még ha egy másik ország másik gyerekkora is volt. Nézze meg mindenki, még Oscart is nyert :)

A középkor számos haladó szellemiségű, akkor még eretneknek vélt elmét termelt ki magából, akik újító ötleteikkel szerették volna megkönnyíteni a sötétség korszakát. A távoli városok közötti kommunikáció lassúságát sokáig nem tudta áthidalni az emberiség, ez birodalmak sorsát döntötte el akkoriban. Sokan nem tudják, hogy a Magyar Királyság területén a fellendülő bányászat kitermelt egy olyan ötletet is, mely a nagyobb városok közti kommunikációt tette volna egyszerűbbé. Ezeket az ötleteket végül anyagi és emberi megfontolásokból, és főleg időhiány miatt elvetették.

Egy nemes bányamérnök alagutat tervezett Buda és Szeged között, mely 10 méterrel haladt volna a föld alatt, és fél méter magas lett volna. Ezen egy sokáig kúszó ember segítségével átjuttattak volna egy több száz kilométeres madzagot Szegedre, hogy ott egy üzenetet köthessenek a madzagra, majd a másik oldalról visszahúzhassák azt. A prototípusokat a felszínen próbálták ki, de nem jártak sikerrel a természeti hatások miatt, mert a papírból nem maradt semmi. Kisebb járatokat építettek az Alföldön, de a levegő hiánya és a szűkös hely miatt sok jobbágy meghalt az alig 1 kilométeres úton. Arról ne mis beszéljünk, hogy ha megépült volna, akkor hány napig tartott volna áthúzni a madzagot, és a visszamadzagolás heteket vett volna el, semmissé téve a láthatatlanság előnyét. A mindkét végén ugyanakkora madzaggal rendelkező változat pedig ugyancsak kivitelezhetetlen lett volna, így ezt elvetették.

A másik nagyobb, és egyben sokkal költségesebb verzió már a gyorsaságra épített. 10 méter mélyen 3 méter magas járatot vájtak volna, melyben egy lovas is elfér. Ezzel kiiktathatóvá válna a természeti akadályok okozta lassulások, kompátkelések és az ellenséges felderítők általi fenyegetettség kérdése. A problémát megint csak a pénzügyi finanszírozás problematikája okozta. Ekkora földmennyiség megmozgatni csak rengeteg ember segítségével, temérdek idő alatt sikerülhetett volna, nem is beszélve a különféle statikai problémákról. Kisebb tesztelések itt is történtek, ezek már sikerrel is zárultak, beváltva a hozzá fűzött reményeket. A 200 méteres szakasz azonban nem lehetett mérvadó, hiszen 100 kilométeren át nem lehet biztosítani a megfelelő fényviszonyokat. A projektet így hát ismét felszámolták, a bányamérnököt pedig kivégezték, amiért ennyi pénzt és időt elbaszott a királyi udvar keretei között.