Connect the dots.

 

Látta ezt a helyet valaki belülről (diákként/oktatóként), hogy milyen?

A jólétnek egyik fokmérője az, hogy az ember általában mennyire siet.

Akkor jutott ez eszembe először, mikor egy alkalommal az egyik sztereotipikusan kevés megbecsüléssel járó munkahelyen, a McDonald's-ban néztem, hogy hogyan dolgoznak a pult mögött: eszeveszett nagy pörgés volt, és egy "Manager" feliratú úr azzal pattintotta vissza a dolgait, hogy ő most épp nem ér rá. Akkor egy pillanatra magamat láttam benne...

Úgy vettem észre, hogy a céges kultúrában az, hogy most éppen nem ér rá az ember, maga a tökéletes kifogás: lehet, hogy kell mellé mondani valamit, hogy miért, de ezt általában aki éppen jön, úgysem tudja megítélni, hogy mennyire igaz, ezért gyakorlatilag akármit lehet mondani. Ilyenkor viszont arra kell vigyázni, hogy tényleg elfoglaltnak is tűnjön az ember. Ha nem kell ilyen hülye játékokat játszani, az vagy azt jelenti, hogy éppen nem követel senki semmit, vagy pedig azt, hogy nincs szükség kifogásokra, mert elég erős az ember ahhoz (vagy politikailag, vagy az akarata), hogy enélkül a triviális fegyver nélkül se kelljen állandóan ugrálni.

A dolog másik oldala, hogy a szellemi munkában általában nem kifizetődő túlságosan keményen dolgozni: a legjobb ötletek, a legegyszerűbb megoldások általában csendes és békés és elmélyült gondolkodás közben szoktak jönni, ami kívülről nem mindig megkülönböztethető az alvástól vagy a fesztelen cseverészéstől. Tehát aki nem siet, az többet tud letenni az asztalra. Elfoglaltságot mímelni nyugodt és békés gondolkodás közben nem lehet, tehát az előző bekezdésben említett fegyver nem olcsó: a szellemi képességek mennek rá.

Sőt, stresszelés, sietés, pörgés közben nem lehet fejlődni. Ha tanulni kell, akkor mindig rá kell szánni egy kis időt arra, hogy a szükségesnél mélyebben utána lehessen nézni a dolgoknak, és arra, hogy leülepedjen a frissen szerzett tudás, hogy az Agy összekösse a már meglevő tudáshalmazzal az újdonságokat. Ha ezek nincsenek meg, akkor vagy elfelejtődnek a friss ismeretek, vagy csak felszínesek maradnak. Így hát aki folyamatosan siet, az bizony hülyébb lesz, és feláldozza a jövőjét.

Elfoglaltnak lenni rossz.

Négyeshatos villamos:két (talán beszívott, nem tudom... gyanúsan vihogtak) srác elkezd zargatni egy feltűnően szép arcú nőt. Miután leszálltak, a nő előadja, hogy nem érti, hogy miért mindig őt pécézik ki a tömegből... ilyenkor vajon mit lehet neki mondani? ;)

 

Soha többet nem utazok fapados légitársasággal.

 

Nem elég, hogy adott útvonalon ők adták a legolcsóbb ajánlatot, egy nap megy vagy négy gépük, vásárlás után helyből elektronikusan aláírt számlát adnak, valamint a két és fél órás úton négyféle étrend közül lehet választani (de lehet, hogy öt, nem emlékszem). Továbbá nem adnak hozzá a számlához az utolsó pillanatban mindenféle izgalmas díjakat (booking fee, e-ticket fee, ilyesmi... a kedvencem az a díj, amit azért a privilégiumért számláznak ki, hogy fizethetek – jó, tudom, ez a pénz megy a Visának meg a MasterCard-nak, de ezt akár beleszámolhatnák a jegy árába is, mert ugye fapadosnak mindenki kártyával fizet).

 

Ehhez képest az EasyJet-nél kétezer forint felárért az az elsők között szállhatok be a gépbe.

 

(Már csak azt nem értem, hogy miért ragaszkodnak ahhoz, hogy a levelüket kinyomtassam, és azt lobogtatva csekkoljak be, továbbá hogy mi a fenéért nem megy a jegyvásárlás FireFox alatt.)