Connect the dots.

"Tök úgy nézel ki mint egy informatikus. Már csak a szemüveg hiányzik."

 

Úgy látszik, a műtét nem sikerült :))

Voltam az Optik-mednél egyhónapos kontrollon. Röviden és tömören: majdnem minden teljesen jó, a szaruhártyán még látszik ugyan a műtét nyoma, van rajta egy kis haze (egész pontosan 0.5, bármit is jelentsen ez), szerintem emiatt vannak néha fényudvarok a fényforrások körül. Elkerültem a szteroid-okozta glaukómát is, most már csak azt kell számolni, hogy a szaruhártyám mennyire szeretne visszaépülni. Remélem, semennyire.

Viszont volt alkalmam belepillantani egy "technikai" papírlapba, ami valakinek a szeméről készült: volt egy magasságtérkép egy szaruhártyáról, egy homályos meg egy éles "E" betű, és együtthatók: Z(0, 0) = ennyi, Z(1, 0) = annyi, Z(1, 1) = amannyi.  Itt találkozik az orvostudomány meg a matematika. Félelmetes, hogy ilyen kézzelfogható haszna lehet ilyen nagy képleteknek. Debugging output, orvosi módra :)

 

...és ma este megmostam az arcomat, igazi szappannal! Néhány milliméterrel biztos vékonyabb lett a bőröm :)

Voltam az Optik-Mednél, tíznapos kontrollon. Leírom, mi a helyzet, hátha egyszer ezt el fogja olvasni valaki, aki ilyesmin gondolkodik.

 

Látás: messzire alapvetően tökéletes. Számszerűleg 1.00 mindkét szemen, de ez csalóka, mert a műtét előtti szemüveggel elért 1.25-nél sokkal jobbnak érzem a távoli látásomat. Zavaróan éles a kép néha... Közelre tökéletesen használható, monitor nézése közben néha úgy érzem, hogy nem fókuszál stabilan a szemem. Nem tudom, mitől lehet. Nem zavaró, inkább csak érdekes.

 

Egyéb: szemszárazság zéró egyelőre, a lehetséges látáshibák zéró. Két napja előjött olyan, hogy néha fáj a szemem/halántékom/homlokom környékén valami, de a doktornő szerint ennek semmi köze a szememhez, és arcüreggyulladásra tippelt. Igaza lehet, mert ilyen bajom volt korábban is, meg műtét előtt is előfordult néha ilyen. Remélhetőleg tényleg így van, mert arcüregemből több van, mint szememből.

 

Gyógyszer: antibiotikum helyett kaptam szteroidot (Flucon szemcsepp), hogy ne épüljön vissza a szaruhártyám a régi formájára. Szintén jó gyakran kell használni, de cserébe nem keserű, mint a Ciloxan (tök meglepő, hogy lehet érezni a szemcsepp ízét, mert lefolyik az ember torkáig...)

Látok. :) .

Things are looking up.

 

Ma éjszaka csak egyszer keltem fel azért, mert ki akart égni a szemem, annak ellenére, hogy nem vettem be semmiféle tablettát. A szemem ugyan még mindig fényérzékeny, de ez szerintem azért van, mert az utóbbi néhány napban barlangi troll módjára éltem, úgyhogy majd igyekszem szoktatni a fényhez. Azt mondták, egész nyugodtan, nem árt neki... kicsit kezdem unni a hangoskönyveket, meg azt, hogy csak itthon fekszem egyedül, úgyhogy ma már ki szeretnék mozdulni.

Látás: hatalmas jó meglepetés volt, hogy ma látom a monitort. Igaz, cserébe most messzire homályos, saccra olyan 0.7 körül lehet. Viszont azt ki lehet javítani szemüveggel, és mégiscsak informatikus a szakmám, a közellátásommal keresem a kenyerem :) Volt már olyan, hogy messzire láttam tökéletesen, és közelre nem, volt már olyan, hogy közelre láttam tökéletesen, és messzire nem, most olyat szeretnék, hogy mindkettő... de most már nem érzem veszélyben a megélhetésemet, úgyhogy örülök teljes erőből.

És most végre lezuhanyzom (idáig azt mondták, csak fürödni szabad, fürdőkád hiányában a személyes higiénia kicsit visszaszorult), szigorúan úszószemüvegben. Úgyis érzem, hogy ennyi számítógép elég volt most a szememnek.

Tegnap a doki azzal fogadott, hogy szépen gyógyulok – az olvasótáblázaton viszonylag penge (0.8 és 0.9 – alulról a második, illetve a harmadik sor) eredményt produkáltam. Mondta, hogy ne örüljek annyira, lesz ez még rosszabb is.

Napszemüvegben képes voltam közlekedni teljesen jól, csak néha kellett egy hosszút pislogni. Olyan, mint egy komolyabb kötőhártya-gyuladás....

Tegnap ha nagyon akartam, el tudtam olvasni a Windows összes feliratát az egyik szememmel, és örültem, hogy ha minden nap ennyit javul, akkor két héten belül nekem lesz a világon a legjobb látásom. Mára ez sajna megváltozott: ugyan már tudom bámulni a monitort hosszabb ideig (5 másodperc), viszont abszolút homály minden. Ezt most épp 20 pontos betűvel írom, és azon gondolkodom, hogy mekkora jó ötlet is volt a Microsoft részéről a Screen Magnifier Tool-t mellékelni.

Ha az orvos nem mondta volna, hogy rosszabbul fogok látni, most pánikolnék – tegnap direkt kipróbáltam, és el tudtam olvasni a Visual Studioban a kódot, mára ez teljesen esélytelen. Remélem, lesz ez még jobb is... a minimum cél az, hogy tudjak fejleszteni. Minderre van két napom, ugyanis addigra el fognak fogyni a hangoskönyveim :)

 

Voltak tegnap itt Pesten a szüleim, mmeglátogatni a pici beteg fiukat – meglepődtek, hogy a pici fiuk mennyire nem beteg, csak épp nem lát. Anyukám hozta a formáját, és többszöri felszólításom ellenére nekiállt takarítani... 

Miutan elmult a helyi erzestelenites, hirtelen rossz vilag lett: omlott a szemembol a konny (elhasznaltam ra tegnap ota egy szazas csomag papirzsepit), es nem tudtam eldonteni, hogy faj jobban, ha be van csukva, vagy ugy, ha kinyitva. Mindenesetre a tesom rohogott rajtam, mert a kis szobaban zavart a minimumra vett laptop fenye. A dolognak az volt a jo oldala, hogy tudtam eloiras szerint harom orankent csepegtetni, mert egesz ejszaka szo se lehett alvasrol.

Reggel az orvos megnyugtatott, hogy ma meg jobban fog fajni, ne aggodjak, meg rosszabbul fogok majd latni, mig gzogyulok, es a kezembe nyomott egy csomo pirulat, hogy azok majd segitenek.

Hazafele mivel nyitva tudtam tartani a szemem, bevallaltam a BKV-zest, meg folyamatosan nezegettem a feliratokat.

Latas: halo van (fenykor fenyforrasok korul), es nem tudom eldonteni, hogy ha epp homalyosan latok, az azert van, mert tenyleg, vagy az egy masodperc alat, mit nyitvatartom a semem, nem birok rendesen fokuszalni neha. Ugy Sztem bejott egy kis farkasvaksag. Es akar ket percig is nyitva tudom tartani a szemem anelkul, hogy fajna!

Abszolút profi módon csinálták végig a kezelést. Háromnegyed egyre értünk oda az Optik-Medhez, háromnegyed kettőkor már taxit hívtam hazafelé. Úgy érzem, a könnyű részén vagyok túl, mindenesetre még tart a fájdalomcsillapító és tudok gépelni, ezért gyorsan megírom ezt.

A műtét maga határozotan egyszerűbb volt, mint amilyenre számítottam: azzal kezdődött, hogy egy asszisztens néni csepegtetett a szemembe sok fájdalomcsillapítót. Közben igyekeztünk beszélgetni, én azért, hogy ne parázzak, ő meg biztos azért, mert szeret emberekkel beszélgetni (meg azért, hogy ne parázzak....). Mikor már a szemcsepp hidegét sem éreztem, felfektettek egy asztalra. Fejem fölé tolták a mikroszkópot, betettek a szemembe egy szerszámot, hogy ne tudjak pislogni, egy másik szerszámmal levakarták a szemem legfelső rétegét (az ember azt hinné, hogy tök félelmetes, mikor a szemben turkál valaki más. Nem az: egyrészt vigyáznak arra, hogy oldalról jöjjön be minden a látótérbe, hogy ne lásd, ahogy közeledik, másrészt, mivel közel van, tök homályos minden), aztán nézni kellett a villogó piros pontokat, meg a narancssárga kontrollfényt. Volt benne néhány ijesztő epizód: egyrészt, amikor már homályosan láttam, másrészt, amikor lehetett érezni az égett szőr szagát, meg lehetett tudni, hogy ez bizony a szemgolyóm. Kíváncsi lettem volna, hogy milyen szerszámok vannak a műtőben, de egyrészt nem láttam jól, másrészt úgy tűnt, hogy nagyon vigyáznak arra, hogy én minél kevésbé nézhessek körül.

A végén felültem, konstatáltam, hogy látom az órát a falon, mint ahogy mindenki más is előttem :) Kitámolyogtam a műtőből, majd miután összeszedtem magam, beszélgettem egy kicsit az orvossal, aki műtött engem, aztán elintéztem, hogy minél hamarabb hazaérjek. Hasznos volt, mert a taxiban már éreztem, hogy itt bizony gondok lesznek.

Azon vigyorogtam, hogy az altató meg a fájdalomcsillapító úgy van kitéve a recepción, mint máshol a cukorka, viszont a Xanaxot azért jól elzárják. A recepciós lánnyal viccelődtönk azon egy darabig, hogy igen, ettől a tablettától jó is lehet nekem, és éppen ezért nem adnak belőle sokat. Kicsit úgy érzem, ki van adva ukázba, hogy mindenkinek mosolygósnak és kedvesnek kell lenni a műtétre váró pácienssel, viccelődni pedig nagyon ajánlott. De ennek ellenére örültem, hogy ilyen a légkör :)

Összességében maga a műtét egyszerűbb volt, mint egy fogtömés. Ami utána következik, az viszont már más téma...

Látás: határozottan jobb, mint szemüveg nélkül, határozottan rosszabb, mint szemüveggel. Egyrészt homály van a fényforrások körül, másrészt elég érdekes módon vannak elmosódva a dolgok. A kényelmesnél egy kicsit közelebb kell hajolni a monitorhoz, hogy el tudjam olvasni a böngésző címsorát. Mindenesetre ha ennél egy kicsit jobb lesz, és eltűnik a homály, akkor megérte.

• Napszemüveg: rendben.
• Pénz: rendben.
• Céges ügyek elintézése, szabadság: rendben.
• Kísérő, társaság a következő néhány napra: öcsém, rendben.
• Recept nélküli fájdalomcsillapító: rendben.
• Elhatározás: rendben.
• Egymillió mód végiggondolása, hogy mi romolhat el: rendben.
  
• HALÁLPARA: rendben.