Hazafelé Görögországból – mint mindig, amikor külföldről jövök
haza – megcsapott a kék metrón az igénytelenség meg a kosz, ezért
hirtelen felindulásból amint lehetett (azaz délután) elmentem a
boltba, és vettem egy mocit, mert ezt már régóta terveztem. A
specifikáció az volt, hogy legyen picike, lehessen B-s jogsival
vezetni, és legyen szakadt, hogy ne lopják el.
A
robogoo.hu -
tól vettem – a weblapjuk elég gáz, de úgy tűnt, hogy
lelkiismeretes ember van mögötte, ezért elmentem Budakeszire, hogy
megnézzem a kínálatot.
Hosszú bolyongás után észrevettem egy robogoo.hu feliratú furgont
az egyik ház udvarán, ezért benéztem, és kiderült, hogy a cégtábla
és akármi ismertetőjel hiánya ellenére jó helyen járok. Úgy
látszik, a cégnek a marketing nem az erős oldala...
Úgy néz ki a hely, hogy van egy ház, ahol él egy család, és a ház
mögött egy kvázi-sufniban van vagy húsz robogó, amiket meg lehet
venni. Mondtam, hogy ez az első motorom, és mikor a srác kérdezte,
hogy de ugye már vezettem ilyet, akkor nagyon meglepődött, mikor
mondtam, hogy nem. Kérdeztem, hogy mennyi esélyem van így hazavinni
a gépet a saját lábán, ő meg mondta, hogy
hááátizé, meg
hogy akkor most elmegyünk motorozni tanulni.
Végül egy viszonylag új Honda Today-re esett a választásom: 50
köbcenti, 4 ütem, 170kHUF. A másik lehetőség egy Honda Dio AF-35 ZX
lett volna, ami némileg olcsóbb volt, meg jobban is megy állítólag,
viszont cserébe kétütemű meg vagy tíz éves is. Megszólalt bennem a
környezetbarát, és inkább a lomhább, de tisztább négyütemű motort
választottam. Azonkívül mikor meghallottam a "nagymamás" jelzőt,
tudtam, hogy nekem ez kell: első motornál a jó gyorsulás szerintem
hátrány...
Aztán nekiálltam motorozni tanulni: az aszfalton megmutatta a srác,
hogy melyik kezelőszerv a gépen mit tud (nem valami pilótavizsgás),
meg hogy mi hogyan működik, aztán meghúztam a gázkart. Meglepően
egyszerűen ment, előzetes becsléseim ellenére nem borultam fel
egyáltalán... tök jó: nem kell tekerni, hanem az ember egyszerűen
meghúzza a gázkart, és megy. Egy kicsit köröztem fel-alá az
aszfalton, aztán kimentünk egy helyre, ahol volt sok homok meg
kavics, hogy ott is nézzem meg, mit tudok.
Hatalmas magabiztossággal indultam neki az első kanyarnak, mivel
aszfalton működött a dolog. Aztán néhány másodperccel később
megtanultam, hogyan kell egy motort felállítani, ha eldől – tök
más homokon és aszfalton vezetni. A homok
csúszik! Néhány
bölcs tanács és tanulókör után után visszamentünk a telepre, majd
elgondolkodtam azon, hogy merjem-e a gépet hazavinni.
A srácot meg lehetett volna győzni, hogy erre képes vagyok (mondta,
hogy ilyenkor azért szokta kérni, hogy telefonáljon az ember
vissza, ha megérkezett egészben...), de mivel az éjszakai utazás
miatt elég kimerült voltam, ezért mondtam, hogy inkább hozza ki.
Láthatóan megkönnyebbült... vazze, egy lelkiismeretes kereskedő,
hihetetlen!
Beszélgettünk még egy fél órát a motoroktól kiindulva tök sok
mindenről, aztán leelőlegeztem a cuccot, és elindultam hazafelé.
Holnapra az a haditerv, hogy a cégtől táncolni, onnan meg haza
motorral megyek. Remélem, túlélem... :)
