Második nap
Tegnap a doki azzal fogadott, hogy szépen gyógyulok – az
olvasótáblázaton viszonylag penge (0.8 és 0.9 – alulról a második,
illetve a harmadik sor) eredményt produkáltam. Mondta, hogy ne
örüljek annyira, lesz ez még rosszabb is.
Napszemüvegben képes voltam közlekedni teljesen jól, csak néha
kellett egy hosszút pislogni. Olyan, mint egy komolyabb
kötőhártya-gyuladás....
Tegnap ha nagyon akartam, el tudtam olvasni a Windows összes
feliratát az egyik szememmel, és örültem, hogy ha minden nap ennyit
javul, akkor két héten belül nekem lesz a világon a legjobb
látásom. Mára ez sajna megváltozott: ugyan már tudom bámulni a
monitort hosszabb ideig (5 másodperc), viszont abszolút homály
minden. Ezt most épp 20 pontos betűvel írom, és azon gondolkodom,
hogy mekkora jó ötlet is volt a Microsoft részéről a Screen
Magnifier Tool-t mellékelni.
Ha az orvos nem mondta volna, hogy rosszabbul fogok látni, most
pánikolnék – tegnap direkt kipróbáltam, és el tudtam olvasni a
Visual Studioban a kódot, mára ez teljesen esélytelen. Remélem,
lesz ez még jobb is... a minimum cél az, hogy tudjak fejleszteni.
Minderre van két napom, ugyanis addigra el fognak fogyni a
hangoskönyveim :)
Voltak tegnap itt Pesten a szüleim, mmeglátogatni a pici beteg fiukat – meglepődtek, hogy a pici fiuk mennyire nem beteg, csak épp nem lát. Anyukám hozta a formáját, és többszöri felszólításom ellenére nekiállt takarítani...
