H3006132027
K3107142128
Sz0108152229
Cs0209162330
P0310172401
Sz0411182502
V0512192603


Teljesen fölösleges feljegyzések



- S múlik máris a harmatos éj, csábít elaludni minden csillag. -

2010/07/22

Power, glory und industrie

Ipari zenéket bemutató sorozatunk mai alanya: Heimataerde. A csapat tudtommal a lovag-industrial stílus egyetlen képviselője - az elképzelés kifejezetten izgalmas, hisz metál színtéren a folk/fantasy vonal igen nagy népszerűségnek örvend, ezek a német fickók pedig gondoltak egyet és átemelték az egészet az industrial zene világába. Tették mindezt úgy, hogy dalaikban múltidéző jelleggel egyaránt visszaköszönnek középkori gregorián és gótikus dallamok, eredeti latin szövegek, többszáz éves népdalok, klasszikus zeneszerzők művei, mitológiai témák, mindez pedig a kemény germán elektronika és a népi hangszerek kettősségére épülő zenei köntösbe öltöztetve. Szerzeményeik témája is igen széles skálán mozog: vannak itt hősies dalok, szomorú balladák, vérpezsdítő indulók, tragikus-heroikus históriás énekek, tánctérre csalogató menetelős ritmusok, a háttérben pedig gyakran hallható csatazaj és kardcsörgés. A zenekar másik érdekessége hogy a közismerten sötét tónusú industrial zenei palettán olyan ritka színfoltot képvisel, melynek üzenete nemcsak hogy nem keresztényellenes, hanem kifejezetten a középkori keresztes lovagok világát megidézve egyfajta vallásos érzületet közvetít. Megjelenésükben is ehhez tartják magukat: előadásaikon a keresztesek jellegzetes öltözékét viselik, a színpadot pedig előszeretettel díszítik pajzsokkal, lobogókkal. A dalokat hallgatva egy egész kis hősi ballada bontakozik ki a hallgató számára (itt jön be a lovag stílus mellé a fantasy) a sztori képzeletbeli szereplőjét (akit az énekes játszik el) ugyanis szörnyű átok fogja (vámpír), így hithű lovagként nem csak a pogányokkal, hanem saját sötét énjével is meg kell küzdenie, miközben Istent keresi egy túlzottan bigott és fanatikus világban. Remélem valamelyik Szentföldet felszabadító hadjáratuk során útba ejtik Pannónia vidékét is, én biztosan nem hagynám ki :)

2010/07/19

Budapest, Budapest...

...de csodás! Legalább is felülről. Amikor visszatérek vidékről mindig nagy sokkot jelent visszarázódni a mocskos, büdös, orkoktól hemzsegő belváros szennyébe. Bár valószínűleg urbánundoromat az is elmélyíti, hogy sokat mozgok Pest kevésbé frekventáltabb kerületeiben, és az élet pesti geciként sem fenékig tejfel. Jó lenne egy penzió a genfi tón, vagy legalább is egy hétvégi telek, de beérném egy használhatóbb kerttel is. Csak sajnos fából nem lesz vaskarika, komolyabb anyagi ráfordítás nélkül pedig a kert sem változik olyanná, mint azt elképzelném. Először is mondjuk el kéne érni valamiféle önfenntartó létmódot, aztán ráér az ember ilyesmin gondolkodni. Addig is képzeletben távolodjunk el a hétköznapok problémáitól és vessünk egy pillantást madártávlatból az ország fővárosára.



2010/07/14

I am the rain, I am the storm

2010/07/10

Tetováló rovatunk 3. számában

Mein herz brennt!









2010/07/06

Éli könyve

Úgy tűnik továbbra is divatosak a posztapokaliptikus mozik, ezek sorát gyarapítja az említett film is. Első ránézésre a kontrasztos fényhatások, az ingerszegény és CGI gyanús környezet alacsony költségvetést sejtet, a képi kidolgozottság azonban jól átgondolt vizuális kompozíció eredményének tűnik. A néhány naturális és hamar lepergő akciójelenettől eltekintve a film tempója leginkább a régi westernfilmekét idézi: itt a főhős nem siet sehova, a szavakat sem fecsérli, viszont ha rossz arcú banditák veszik körül, villámgyorsan kioszt mindenkit a fegyverével. A dramaturgia itt már egyáltalán nem traktálja a nézőt a világégés kitörésének és lezajlásának körülményeivel, arra is csak rejtett utalásokat kaphatunk, hogy miért is döntött végül az emberiség saját kipusztítása mellett. Hősünk, Éli, ebben az embertelen és embert próbáló környezetben járja az útját, ám küzdelme nem csak a túlélésért folyik, az ő harca sokkal nemesebb: egy isteni sugallattól hajtva a világ utolsó megmaradt Bibliáját akarja átmenteni nyugatra, az ígéret földjére. Ahogy az lenni szokott, partnernőre is szert tesz, de itt nincs semmi erőltetett szerelmi szál, sőt a főszereplő még a szexjelenetet is azonnal visszautasítja. A korosodó Gary Oldman a tőle megszokott módon adja a kifinomult gonosz karakterét és feltűnik maga a Megtorló is, aki egyfajta vívódó jellem és igazán kaphatott volna lényegesebb szálat a cselekményben.
 
 
Véleményem szerint a készítők azonban némileg jobban is megerőltethették volna magukat történetírás terén, mert itt-ott befigyel egy lerágottnak ható csont a posztapokaliptikus filmek kelléktárából. Mielőtt azonban még elkezdenénk szétcincálni az alkotást, hiányosságokat keresve benne, üljünk le inkább azzal a tudattal a képernyő elé, hogy egy, a Fallout világában játszódó westernt fogunk nézni, ahol minden szereplő egy kicsit hallgatagabb a kelleténél. Annak ellenére, hogy a sztori talán nem bővelkedik meglepően új fordulatokban és panelekben, a csattanó a végén igazán ötletes, és szerintem határozottan sikerült sajátos atmoszférát teremtenie az alkotógárdának, új "színt" csempészve ezzel a világvége-mozik világába. Végeredményben azonban a film célja nem is az, hogy bámulatos akciójelenetekkel és feszült autós üldözésekkel kápráztassa el a nézőt, hanem sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa, mégpedig egy nagyon fontos dologról: a Biblia és a vallás az üdvösség, vagy a hatalom záloga? Rettentően bosszantóak viszont az arcunkba mászó "bújtatott" reklámok: jöhet aztán itt bármilyen atomcsapás meg apokalipszis, biztosak lehetünk benne, hogy az Ipod és a Motorola túl fogja élni.

2010/06/30

A Szablya Iskolája


Végre elkészült a saját oldalunk, sok szeretettel ajánlom mindenkinek :)

www.szablyaiskolaja.hu
 

2010/06/29

Macskák királysága


Közismerten erős fenntartásokkal viseltetem a japán rajzfilmekkel kapcsolatban, ám ért jó néhány pozitív élmény is, s a Chihiro szellemországban alkotógárdájától eddig mindig nagyon igényes darabokat láttam. Nem volt ez most sem másképp, s noha jelentősen elfogult vagyok a macskákat illetően, véleményem szerint nagyon szerethető alkotást kapunk. A történet leginkább pedagógiai jellegű, főszereplője egy kislány, aki az átélt kalandok hatására komolyabbá, érettebbé válik - ez eddig ismerősnek is tűnhet számos más mesefilmből, mégis merőben más tálalását kapjuk ennek a sokszor ellőtt klisének. A történet szerint az öreg, némileg már szenilis és despotikusan uralkodó macskakirály nem átall elrabolni és macskává változtatni a kislányt, hogy fia számára megfelelő jövendőbelit szerezzen. A lánynak azonban persze segítői is akadnak, így aztán megannyi bonyodalom és vicces helyzet kerekedik, itt azonban egy nyugati sablonoktól mentes, igazi jó értelemben vett családi filmmel van dolgunk. A kidolgozás szemet gyönyörködtető, az alkotók csak néhol nyúltak a CGI technikához, de ott is nagyon ízlésesen bele van dolgozva a festett-rajzolt környezetbe. Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a tartalmas és szórakoztató meséket.


Land of sand


"The planet Arrakis. Known as Dune..."

Gyermekkorom meghatározó PC-s játékélménye minden kétséget kizárólag az RTS-ek ősatyja, a Dune II volt. Valami elképesztően magával ragadott az a világ, a szemben álló felek vetélkedése a kincset érő fűszerért, a sivatagban vívott epikus csaták hangulata. Szinte éreztem a szél forró fuvallatát és hallottam a homokot daráló lánctalpak csikorgását, amint hadba küldöm seregeim a Harkonnenek és az Ordosok légiói ellen.


Aztán persze nagy meglepetés volt, amikor egy nap edzésre menet a hévmegálló kis könyves standján visszapillantott rám Muad-dib, egy piros fedeles, Dűne címet viselő kötet borítójáról. "Nohát, sosem gondoltam volna, hogy ez a regény magyarul is kapható!" Ez persze valószínűleg a körülmények szerencsés összejátszásának volt köszönhető, ugyanis a Szukits akkoriban adta ki újra a trilógiát három csinos kötetbe rendezve (piros, kék és arany kötésben) méltán törlesztve adósságát az évtizedekkel régebbi első kiadás után. Mivel pénzem nem volt ilyen földi hívságokra, így egy barátomtól kértem kölcsön az első részt, aki a piros kötet boldog tulajdonosának tudhatta magát. Mondanom sem kell, hogy elementáris hatást gyakorolt rám a regény, az addig forgatott sci-fi olvasmányaim után. Teljesen magával ragadott az író univerzumába, s legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valóban ennyire jó ez a könyv. De az volt, szóval mentem is a helyi Szabó Ervin könyvtárba beszerezni a második és harmadik kötetet, melyeket aztán szintén sebesen kiolvastam. Ez nem került nagy megerőltetésbe, tekintve hogy szinte letehetetlennek bizonyultak - hasonlót akkoriban leginkább Michael Ende műveivel kapcsolatban tapasztaltam. Aztán valahogy a fülembe jutott, hogy ebből film is készült, valamikor a nyolcvanas években. Számos vidótékát felkerestem a kerületben, de a legtöbb helyen még csak nem is hallottak a filmről, ha pedig mégis, akkor biztosítottak róla, hogy hazánkban gyakorlatilag beszerezhetetlen. Búsan mondtam le hát a filmélményről, egészen addig, míg valami csoda hatására hosszú évek múltán feltűntek a boltok polcait a Dűne DVD-k, ezzel párhuzamosan pedig az M1 is műsorára tűzte az alkotást. Az eltelt idő alatt volt szerencsém egyébként a Dune II folytatásához, melyet Dune2000 névre kereszteltek, s noha sokat elmarasztaló kritikával illették akkoriban, én nagyon élveztem. Nem volt más, mint a régi játék grafikailag felújított változata, melyet már teljesen a film alapján mintáztak meg, és a mesterséges intelligenciát is valamelyest kikupálták. Külön érdekesség, hogy az átvezető videókban az Atreides ház mentátját a Sliders Professzoraként, vagy a Gyűrűk ura Gimlijeként ismert John Rhys Davis játszotta. Aztán jött a film. Meg kell mondjam, a könyv ismerete nélkül meglehetősen kuszának és klipszerűnek tűnt volna, bár valljuk be, igen nagy kihívás mind a három kötetet belesűríteni két órába. Ennek megfelelően a történetmesélés sok helyen epizodikus, narratív, szinte csak felvillantja az eseményeket, így a sztori mélyebb árnyalatainak befogadása nehezére eshet az avatatlan nézőnek.


Jó néhány alkalommal megnéztem akkoriban, de csak most - hogy egy kellemes játék után újból bekerült a lejátszóba- tűnt fel, hogy milyen nívós színészgárdát vonultat fel a film. Van egy jelenet például, amikor Leto Atreides, a fia Paul, valamint Liet Kynes és Gurney Halleck együtt ülnek a topterban, a fűszerkitermelést és a férgeket figyelve. Csak most ismertem rá Picard kapitány összetéveszthetetlenül jellegzetes arcára, a vámpír Max von Sydow-ra, és Lehmann kapitányra a Das Boot-ból. Na és persze ott van az igazi meglepetés: Sting, mint Feyd Rautha Harkonnen :) Készült ugyan a regényből egy Hallmarkos változat is, de az számomra elég felejthető maradt, noha látszott rajta, hogy gondosan odafigyeltek, hogy minden részletet átültessenek a filmre és ne szenvedjen csorbát vagy hiányt a történet. Talán legfőképpen az összecsapott harci jelenetek zavartak, lerítt, hogy kis költségvetésű produkcióval van dolgunk, ahol technikailag nem tudnak többet fordítani az ilyen részletek kidolgozására. Ugyanúgy zavarónak éreztem, hogy ordított a képsorokról, hogy mindent egy stúdióban vettek fel, holott annak idején Lynch gárdája szépen kizarándokolt a sivatagba. Persze ezek lehet hogy apróságnak tűnnek, mindenesetre Assante példáját követve nekem is kéne adnom újból még egy esélyt ennek a fajta feldolgozásnak.


Akinek eddig esetleg kimaradt a Dűne világa, jó szívvel ajánlom a játékokat (leszámítva a szerintem csapnivaló Dune Emperort), és persze mindenek előtt Frank Herbert mesteri regénytrilógiáját. Az író jelentős mértékben merít a vallások, az ezotéria, a politika, a pszichológia és a társadalomtudományok világából, mindezt egy rendkívül összetett, titkokkal, ármánnyal és fantasztikummal teli univerzummá gyúrva művében. Kiváló jellemrajzot ad szinte minden szereplőről, gyakran belső monológok útján követhetjük nyomon gondolataikat, érzéseiket, mely által kitűnően kidolgozott karaktereket kapunk. Készültek ugyan később folytatások, viszont ezeken leginkább az látszott, hogy az író mintha kezdene kifogyni az ötletekből és talán már nem is csinálja olyan szívvel-lélekkel az egészet mint annak idején, hanem csak inkább a rajongóinak kíván kedvezni. Az előzmények divatját követve Frank Herbert fia, Brian Herbert egy írótársával együtt elhatározta magát, hogy megalkotja a Dűne kötetek előjátékát is. Vállalkozásuk - noha nem érhet az eredeti trilógia közelébe - egész szórakoztatóra sikerült és rengeteg olyan dologra fény derül köteteikből, melyre az eredeti könyvekben csak homályos utalásokat találhatunk. Aki esetleg visszariadna a Szukitsnál manapság oly divatos kódexméretű kiadástól, az némi időbeli ráfordítással talán még jó eséllyel pályázhat a háromkötetes változatra az antikváriumokban vagy a neten. Remélem sikerült kissé felcsigáznom az érdeklődést... "The spice must flow"! :)


2010/06/26

Heavy metal pirates :)

2010/06/24

Birodalmi rohamosztagosok a 47-49-es villamoson


Talán a BKV, vagy inkább a rendőrség alkalmazza őket? :)



seemann

< < > >


©2009 Sarok.org

Search marketing