Végre sikerült martini-tonic koktél mellé a "fehér oroszokat" lehajtani, ennél nagyobb örömöt pedig csak életem legnagyobb iskolai plátói szerelmének bejelenetkezése tetőzte a hét folyamán.

gratis

Sörrel a kezemben azon gondolkodom, hogy a nemzetközi ( amcsi)  hitelminősítők hazugságait nemzetközi vagy amerikai bíróság fogja e büntetni? Azt a sok hazugságot, szándékosan elferdített adatokat amivel átverték a hitelvefelvők és a gazdasági környezetét. Kicsi a világ, biztos benne voltak ebben a nagyobb pénzintézetek és vezetői. Egy akkora államban mint az Egyesült Államok nem forint milliárdok kötettnek üzletben, hanem dollármilliárdok, és bizony a kapzsiság ( pénz) az ami a világot mozgatja a nőkkel, és a fegyverekkel.

Ma előszületésnapi ajándékként pedig britt földről  egy guiness csomag, benne hatalmas tányéralátéttel, konyharuhakészlettel a főzés öröméért: )), egy még sosem kóstolt Mackeson, és Cains sörök, gyömbéres étcsoki a G&B-től. Míg ezt leírtam pedig eltüntettem egy tábla chilis Lindtet nagy megelégedésemre.

Kibeszéltünk sokat és sokszor, ha minden jól megy visszatérünk a valóságba a gyászból.

Az első halált átélni felnőtt fejjel, a tragédia arcbakapása, az élet oly nagyszerű és mégis könnyen elveszthető értéke, mind mind itt maradt felszínen bennem. Talán tudatosabb és az értékeket jobban megértő emberré váltam. Talán a Félelem is átalakul az első reakciókból, mert így volt nehéz elfogadnom. Féltem. Hogy mi lesz velem ezután ha az a kevés család sem marad, hova, miért kellenék én ezen a Földön, mitévő legyek ilyenkor. Nem félhetek, el kell fogadnom, ha jön a "kaszás", akkor nincs mese. Semmi sem történik véletlenül és ha súlyos tragédiák is vesznek körül, fel kell dolgozni és túlélni.

Eltelt egy hét, holnap hétfő. Újra munka, és ha lassan is de tovább vesszük a levegőt. Nagymama sem szeretné ha felfordulnánk, és megkérdőjeleznénk az ő éppen mostani elmenetelét. Hiszem és tudom, hogy ő is így szerette volna, és most, békésen, nyugalommal, csendben, abban a lakásban amit két kezével építettek a papával. Nem csövek, és áporodott szagos kórházban, fájdalmakkal teli végnapokkal, hoszabb kínok között és kemény lelkitusákkal. Megadatott neki az, amit mindannyian szeretnénk ebben a pillanatban, amit magunknak is kívánnánk ha végleg elfáradtunk.

Egyelőre nem tudom felfogni. Kereken 20 éve vesztettem el utoljára közeli családtagot, egyetlen nagypapát. Felnőttfejjel először találkozom a családi elmúlással.

Menetrendszerinti találkozások, a programok véget érnek. Hatalmas űr maradt utána.

Kívánságámlistám első helyén egy iskola melletti tipikus menza szerepelt, ha lehet forró húslevessel, májgaluskával. Szerencsémre a BME főépületétől pár perce a Pizzaboy "kricsmiben" éppen volt egy szabad asztal, majd helyet foglalva gyorsan rendeltünk egy pizzát. Nem meglepő módon teltházzal futott a pince dél környékén, aminek következtében talán három pillanatot is várni kellett a rendelt ételre... Feledékenységemet a forró levesről talán félidőben korrigáltam, így eshetett meg az a szerencsés helyzet, hogy egyből nekiállhattam lapátolni a sonkás-gombás gyönyör után a zöldségekkel gazdagon belőtt levest. Ha májgaluska nem is volt, nálam mindenképp elfogadhatót nyújtott a pizzaboy, igazi hamisítatlan menzai koszt, erős kajaszaggal és tömény ízvilággal korrekt áron. Akinek ez a szint megfelel, nem fog csalódni!: ))

Történetünk második felében egy számomra már nagyon várt pillanat öltött valóságot az Erzsébet körúton. Jóideje nem kóstoltam Szamos terméket, így a Royal szálló aljában levő cukrászda feltérképezését már előre elterveztem. Nem meglepő módon teltház a fogadótérben, így a belső teremben foglaltunk helyet a szálló belső átriumos üvegfala mellett. Pár asztalnál ültek csak vendégek, így lazán megfigyelhettem a berendezést, ami a főépületi luxusszállót ismerve szerintem éppen ízléses, se nem csupasz , se nem túlcicomázott. Társaságomnak különösen elnyerte tetszését a központi üveglapos asztal dekoratív székekkel, így kevésbé fogok csodálkozni ha egyszer vendégésben nála(uk) hasonlót fogok vha is tapasztalni: )) Somlóit, mézes kávét rendeltem, és a zongoránál helyet foglaló úriember "munkája" éppen elfért a fejemben. Ott akkor, abban a pillanatban a zongora hangját simán befogadtam, egyébként talán sose, és a tényleg korrekt áron mért finom desszert mellé térdi kislány társasága volt a fődíj. Minden egyes zongorajáték végén a mellettünk ülő békebeli nyugdíjas házaspár tapssal köszönte meg a mester fáradozásait, és bevallom talán ehhez kell a legnagyobb gazdagság.. Nyugdíjasként, elegénsan felöltözve Szamosba járni kávézni..Minőség, küllem, hangulat tökéletes, asztaltársaságom véleményét pedig kommentek közé várom: ))

most mondjam , hogy - így érzem magam, vagy - azt szeretném ha vki felvágná a friss paradicsomot?: ))

oh deja vu 

ezzel kívánok emlékezni rá, biztos neki is tetszene! (...zenéről..)