Egy fáradt menedzser vallomásai

(Mint már korábban jeleztem, nehéz egy szétesett útról összeszedetten beszámolni. Ennek ellenére én mégis megpróbálom a további napok izgalmas történéseit összeszedni.) 

Reggeli petárdarobbanásokra ébredtünk. Remek, az ablak előtti játszótéren a helyi, törpe méretű gyerekek már elkezdték a szilveszteri durrogtatást egymáshoz vágva egy-egy petárdát vagy épp az ég felé eleresztve egy mini rakétát. Hurrá! Mindig is szerettem, mikor otthon a szilveszteri buliba igyekezve a Moszkva téri ”harcmezőn” kellett átvágnom, lábam elé szórt nagyokat pukkanó zöld rudacskákat kerülgetve. Valaki biztos nagyon élvezi én már nem annyira.No mindegy is. Mikor kiléptünk az albérlet ajtaján, hogy a közeli boltot felkeressük, kellőképpen felpaprikázott állapotba kerültem. Megnyugtatni azért nem kellett, megnyugodtam én magamtól is. Pláne, hogy egy 6-os pakk Heineken Tarwebok-kal valamint egy szintén 6-os pakk La Trappe Quadrupel-lel a kezemben tértem vissza az így sikeresnek mondható vásárlásból. Merthogy pont ilyen söröket kortyolgattunk lacxox barátommal cirka 6-7 évvel ezelőtt, mikor még a főiskola szervezésében Hollandiában jártunk. Ej, de szép idők is voltak azok! Ennek örömére rögtön dobtam is haza egy üzenetet lacxox-nak, hadd örüljön ő is. :o) 

A nap lassan indult be. Nem is csoda. Később megszoktam, hogy a reggelek mindig lassan indultak be. Marcival, az aznapra tervezett városnézést így csak délután 3 óra körül kezdtük meg. Az időburkot jelentő lakásból kilépve (s többieket hátrahagyva pakolászni, átcuccolni Dávid új albérletébe a város másik végébe) már valamelyest felpörögtek az események. Kezünkbe a (kötelező) Panoráma útikönyvvel vágtunk neki a város feltérképezésének. A Central Station-hoz átkompozva rögtön a Dam tér felé vettük az irányt. Onnan kiindulva pedig az útikönyvben Amszterdam legöregebb utcájaként feltüntetett Warmoesstraat-on botorkáltunk végig. A könyv rengeteg érdekes látnivalóra hívta fel a figyelmet. Pár mellett csak úgy simán elhaladtunk, párhoz visszasétáltunk, párat meg mi magunk is kiszúrtunk, ennek ellenére nem találtuk annyira izgalmasnak a dolgot, mint ahogy azt a leírtak alapján véltük. No sebaj, irány a csatornarengeteg!  

A kanyargó csatornák partja mentén aztán egész nagy részét bejártuk a városnak, hogy aztán ismét a Dam téren kössünk ki (a tér egyik sarkán lévő turistákra specializálódott üzletben is körbenéztünk azért, hogy rácsodálkozhassunk a fapapucs erdőre).  Kóvályogtunk még egy keveset a tér környékén, míg végül egy ír kocsmában kötöttünk ki, hogy a nap fáradalmait levezessük valahol.

Később itt találkoztunk a költözködésbe és hurcolkodásba kissé megfáradt Dáviddal és ggergo-vel. Ám lehetett bármennyire is fárasztó egy napjuk ggergo kellőképpen izgatott maradt még így a nap végére is. Ugyanis mutatni akart valamit. Egy helyet, melyről korábban már mesélt nekem. Egy hely, ahol csak ülsz és nézel. Ülsz és nézed a falat. A goblinos falat…  

Ott zártuk az esetét. 

(további képek erről a napról a hozzászólásokban)

Amszterdam, 1. nap

(pár hónap ugyan már eltelt, úgyhogy ha nem is friss élményekről, de azért csak beszámolok már s szilveszteri amszterdami kiruccanásról…)

Dávid széles mosollyal az arcán lépdelt felénk. Merthogy időközben már átkompoztunk (az 5 percenként közlekedő, ingyenes kompjárat viszi át az embereket Amszterdam északi részéről (Noord) a belváros közelébe), a kocsit és csomagjainkat a Noord-on hagyva a Központi pályaudvarhoz. A 14 órás kocsiút megviselt minket, ennek ellenére hamar természetes vigyor ült ki a mi arcunkra is, hisz örültünk, éreztük, hogy megérkeztünk. Az üdvözlést, baráti ölelgetést rövidre fogtuk. Dávid rögtön ki városnéző útra vitt minket, melynek során megmutatta nekünk a fontosabb helyeket: a Maoz falafelt, a főtér és az arra vezető út kajáldáit, no és persze ha már ott voltunk, a Central Coffee Shop-ot. Ahova rögtön be is ültünk. Elidőztünk…

Egy idő után kezdtem aggódni, hogy mi lesz az útlevelemmel, pénztárcámmal és egyéb értékeimmel, melyeket a kocsiban, sajnos épp jó látható helyen hagytam. Túl sokat időztünk el. Fészkelődni kezdtem…

Majd, egy idő kezdett nem érdekelni a dolog. Jó helyen van ott, meg különben is, úgyis mindjárt megyünk. Hova sietünk egyáltalán…?

Valóban nem siettünk. Kényelmes tempóban visszakompoztunk Noord-ra. A kocsi persze megvolt, a papírjaim és minden egyeben is a helyén volt. Átgurultunk Dávid albérletébe, ahol valószínűleg csak éjszakát töltöttünk. Becuccoltuk a legszükségesebb holmijainkat, majd esti sétára indultunk vissza a belvárosba…

(… egy szétesős útról nehéz összeszedetten írni…)

(további képek a hozzászólásokban)

Amszterdam, 0. - 1. nap

(Azért az előzményekről pár szót megemlítenék. Hogy honnan, meg hogyan, meg miként is jött az ötlet, hogy Amszterdamban szilveszterezzünk.

Nos, az ötlettel ggergo keresett meg engem még valamikor november környékén. Akkor említettem nekem, hogy a jelenleg Amszterdamban élő Dávid barátja (akit szegről-végről én is ismerek) meghívta őt szilveszterre, bulizni egy hatalmasat. Sőt, nem csak őt, hanem másokat is (akiket lehetőleg ő is ismer) szívesen lát. Így kerültem hát én és valamivel később Marci is a képbe. Miután összeállt az induló csapat nekiálltunk az utazás megszervezésének. Szállásunk ugyebár adott volt, Dávidnál szállunk meg. Valahogy azonban ki is kellett jutnunk. Első körben repülőre gondoltunk, de az olcsó, fapados járatokat már bebuktuk, rég (előre) lefoglalták őket. A normál járatok viszont, ahol egyáltalán volt még hely, meglehetősen drágának bizonyultak. A vonattal való kijutás elég hamar kilőttük, mivel költségeit tekintve nem sokkal lett volna olcsóbb mint a repülő, ám az utazási idő jóval hosszabb lett volna. Busszal nem akartunk menni, így maradt, mint utolsó lehetőség, az autó. A téli utak miatt (annak ellenére, hogy száraz telünk van, mégiscsak tél van, ha jön egy havazás vagy egy fagy az megnehezíti a vezetési feltételeket) valamint az 1400 km-es távolság miatt voltak aggályaink. Ám ahogy telt-múlt az idő, ahogy egyre többször és többször gondoltuk át a dolgokat végül arra jutottunk, hogy ha autóval megyünk az röviden és tömören rock & roll. Egymást váltogatva, 14-16 óra alatt ki is érhetünk. Autó van, szállásunk ugyebár adott, euro megoldható…

Egyre izgatottabban vártuk az indulást. Az indulás előtti napok őrült lassúsággal teltek. Már mindenki azt nézegette, hogy „Holnap ilyenkor már csomagolunk.” meg hogy „Holnap ilyenkor már úton leszünk.” és hogy „Holnap ilyenkor már kint leszünk!”. Már napokkal korábban indultunk volna. Ha tehettük volna. De nem. Így maradt gyötredelmes várakozás…)

De a nap és az óra eljött (bár nem alakult valami egyszerűen, ugyanis a lakás körül akadtak hirtelen felmerült nehézségek, de eljött), mikor kocsiba pattantam és elindultam összeszedni a srácokat. Marcihoz megérkezve, míg rá vártunk ggergo –vel, mint a rossz vagányok, nyitott kocsiajtókból üvöltettük a zenét, bandáztunk. A kis téren álló házak visszaverték, felerősítették a rádióból bömbölő (ggergo szerint teljesen vállalható) zenét. Igen, indulunk végre!

Felfűtött lelkesedésünket nem tudta leverni a kötelező TESCOs megállásnál történt. Sőt, inkább csak tovább növelte jókedvünket a kavalkád, amit megjelenésünkkel kiváltottunk. A kérésünk, rendelésünk igen egyszerű volt, 3 karton cigit kértünk (vittük ki Dávidnak). Miután elhangzott megélénkültek a környező pénztárak. TESCOs alkalmazottak rohangáltak cigi után kutatva. „Van.” „Nincs.” „Várj!” „Elfogyott.” „Ott esetleg még lehet.” „Még sincs.” „Várj!” „Most akkor hozod?” „Lesz.” „Mi?” „Lehet, hogy mégsem.” Hatalmas kavarodás után, melyet mi már hangosan nevetve kísértünk figyelemmel, végül beállítottak egy teli zacskó cigivel. Nem 3 karton lett, hanem végül 30 doboz. Tök mindegy. A lényeg, hogy megvolt. Mehetünk.

Éjfélkor sikerült is nekivágnunk a nagy útnak. A hatalmas ködnek viszont, ami az autópályát ellepte már nem örültem ennyire. Konkrétan semmit sem láttam magam előtt. Ijesztő élmény volt 130-cal száguldani bele a semmibe. Ennél már csak az volt jobb, mikor a köd mellett megindult a havazás. Az finom volt. Szól a zene, Marci kitartóan navigálva ül mellettem, ggergo a hátsó ülésen megágyazva édesdeden alszik, én meg semmit sem látva robogok a hóviharban. Remek érzés volt…

Ennek ellenére 14 óra alatt simán lenyomtuk a Budapest és Amszterdam közötti valamivel több mint 1400 km-es távot (ebben persze nagy szerepe volt ggergo –nek, aki (jobb látási és közlekedési viszonyok mellett) őrült vezetési stílusának). A szállást a sok egyforma hát között, ggergo emlékeire hagyatkozva, nem találtuk meg. Hamarosan azonban már kinti házigazdánkkal kiegészülve, a Központi Pályaudvart elhagyva, belevetettük magunkat az amszterdami forgatagba…