Snake, the Red naplója. Mottó: A tündérmeséknek csak egy nagy bajuk van, hogy kurvára nem igazak.

Amikor BrEra elmesélte, hogy férfias vagyok (tuuudom, túltárgyaltuk, de akkor is azzal kezdődött), az egy olyan "jellemezzük egymást" vagy "hogy látjuk egymást" című helyen történt. Olvasgattam egy kicsinkét, aztán eszembe jutott, hogy hát ilyet én is tudok: bakker, hát megvan nekem is a magam véleménye, ugyan miért nem vakkantom oda oszt kész...?

Aztán rájöttem.

Hogy azért ódzkodok a vélemény-nyilvánítástól, mert ugye a negatívot azt kackiásan be kell csomagolni, hogy ne legyen sértő (ha már egyszer nem tartom meg magamnak), a pozitív véleményre meg könnyen ráköpi a plebs, hogy "na, szépen benyaltál neki vékonybélig"... ezt meg ugye szokás elkerülni.

Aztán persze addig-addig rágcsáltam ezt a vica-versa ötletet, amíg megint csak előtört belőlem a sárkány...

Már mi a büdös francért nem aszondhatnám meg, amit én érzek, gondolok, őszintén és kendőzetlenül???Mert valaki azt találja majd mondani, hogy upsz, benyaltam?? Na és? Miért ne nyalhatnék annak, akit igenis kedvelek, tisztelek, szeretek és böcsülök?? És miért és mennyire kell érdekeljen vajon más véleménye??

Attól még az én véleményem változatlan marad :)

Are U bored...?

http://www.youtube.com/watch?v=l8rJ1WML60Y&feature=iv&annotation_id=event_599172

5 (4,9)

A misztikus filozófus

Ami nem igazán érthető, az a fukarság. A többivel megpróbálok kibékülni. Vagy azonosulni. Vagy mittodomén :)

Innen: http://www.enneagram.hu/

Napok óta tart megint, és csúszik egyre befelé.

Először felszámol maga körül minden "adósságot". Kezd odamondani olyanokat, amik régóta érlelődnek és csak a hang érkezésére várnak, hogy továbbadhatóvá váljanak.

Később felszámolja a kötődéseket. Nem beszél. Egyre kevesebbet ír: először még fékezi az ujjait, aztán már fékre sincs szükség, leáll magától is. Nem telefonál, nem keres. Nem néz utána. Nem kíváncsi. Sőt. Egyáltalán már nincsen is. Ami látszik még esetleg, az max érzéki csalódás.

Utoljára pedig magára rántja az egyre tartósabb anyagokból készülő kagylóhéjat, légmentesre tapasztja maga körül, majd magzatpózba kucorodik, és hagyja a kagyló belsejében puha vattává gubózódni az érzelmeit.

"Wearing The Inside Out"

From morning to night I stayed out of sight
Didn't recognize I'd become
No more than alive I'd barely survive
In a word...overrun

_{Reggeltől estig láthatatlan voltam
Felismerhetetlen lett, akivé váltam
Nem több, csak eleven, alig élte túl
a világot... ami eltaposta...}

Won't hear a sound
From my mouth
I've spent too long
On the inside out
My skin is cold
To the human touch
This bleeding heart's
Not beating much

_{Nem akarok hangot
a torkomból
túl sok időt töltöttem
kifordítva magamból
A bőröm hideg ahhoz
hogy ember érintse
ez a vérző szív
nem dobban többet}

I murmured a vow of silence and now
I don't even hear when I think aloud
Extinguished by light I turn on the night
Wear its darkness with an empty smile

_{A némaság esküjét mormoltam és már
nem hallom, ha hangosan gondolkodom
A fényeket kioltva az éj felé fordulok
És sötétségét üres mosollyal hordom}

I'm creeping back to life
My nervous system all awry
I'm wearing the inside out

_{Csúszom vissza az életbe
fonák az idegrendszerem
magamat kifordítva viselem}

Look at him now
He's paler somehow
But he's coming round
He's starting to choke
It's been so long since he spoke
Well he can have the words right from my mouth

_{Nézzetek rá,
Kicsit sápadt talán,
de már jobban van.
Mintha fojtogatná valami,
Hiszen olyan régen nem szólt,
De majd én mondom, mit akar mondani}

And with these words I can see
Clear through the clouds that covered me
Just give it time then speak my name
Now we can hear ourselves again

_{Ezekkel a szavakkal már tisztán átlátok
a felhők között, amik eltakartak,
Csak adjunk egy kis időt és mondd ki a nevem,
és akkor meghalljuk egymást újra}

I'm holding out
For the day
When all the clouds
Have blown away
I'm with you now
Can speak your name
Now we can hear
Ourselves again

_{Kitartottam
napokon át,
amíg a felhők
el nem vonultak
Most már itt vagyok veled
Ki tudom mondani a neved
És halljuk most már
Újra egymást}

Néha felmerül egy-egy ilyen őslelet bennem. Abból az időből, amikor még megvolt a gitárom, és sorozatban gyártottam a dalokat.

Ez itt Csóka egyik kedvence volt még jujdesok éve. A dallamot sajnos nem tudom idekottázni...

I am died so my life had gone

New heart and new love never comes

Touch my dead skin and turn away

Let me follow my mortal way

_{(Halott lettem, az élet elszállt}

_{Új szív és új érzés többé nem vár}

_{Érintsd meg fagyos arcomat}

_{Hadd járjam végső utamat)}

© RedSnake

Rohanni dühöngő szélvészként,
hirtelen
átvágni erdőn-mezőn-réten,
esztelen
taposni fát, virágot, lelket,
röhögni száz visszanyelt könnyet,

vihogni eszelős őrültként,
dadogva,
oldani ezer rejtélyt könnyen és
dalolva,
nyakig az agyagban lenni,
ábrándos kék istenben hinni,

görcsökbe rándulva röhögni
odakinn,
mosollyá sminkelni féreg
rágta kínt,
tűnődni, mi jobb, előbb vagy utóbb
megfeszítve várni, mit hoz még a sor...

© RedSnake, ma

Bölcs katanám nem
akar társnak már... télhó
takaró helyett

szirmok lesznek szemfedőm,
ha majd ellenem fordul

 ***

 Katanám készen
vár cseresznye-virágszín
fejemet venni

© RedSnake

Milyen sokszor gondolok rájuk... Majdhogynem naponta. Gyertyát gyújtok nekik behunyt szemem mögött, és átitatódom az emlékükkel, gondolatban beszélgetek velük és átölelem őket... A szokás úgy kívánja, hát egy évben egyszer odakinn gyújtok gyertyát nekik. Most pedig itt is:

http://www.freeweb.hu/mjd/gyertya/gyertya.php

Nagymamám, nagyapám. Nagybátyáim. Rokonok.
Kollégák. Barátok. Bronzi... Szepi...
És akik mindig bennem élnek: András és Benjámin.