Sosem gondoltam volna, hogy ekkora különbség lehet panna cotta és panna cotta között. Az eddig kóstoltak általában gumiszerűen kemények voltak a sok zselatintól. Még így is ízlett általában, bár sosem álltam neki, hogy itthon reprodukáljam. Idei toszkán nyaralásunk egyik kellemes gasztronómiai meglepetése volt az a lágy, pihe-puha, szétomló panna cotta, amelyet itt is csak pár étteremben tudtak megfelelően elkészíteni. Az első kóstolása után megfogadtam, ezt kikísérletezem én is. Az eredménnyel majdnem 100%-ig elégedett vagyok, krémes és lágy lett a desszert, de szerintem ezt még lehet fokozni. És még egy fontos információ: 10 perc alatt elkészül!

Hozzávalók 6 formához: 4 dl 30 %-os tejszín, 2 dl 3,6-os, nem UHT tej, 5 dkg cukor, 1 vaníliarúd, 4 lap zselatin

1. Kikapargatom a vaníliából a szemeket, a tejhez rakom a rúddal együtt és forralom pár percig
2. Hozzáöntöm a tejszínt, egyszer felforralom
3. Ha felforrt lezárom alatta a gázt és hozzáadom a zselatinlapokat, kevergetem, amíg felolvadnak. (legközelebb 3,5 illetve 3 lappal próbálom ki)
4. Kicsit hűtöm, közben néha megkeverem, majd formákba öntöm, és a hűtőbe teszem 4-5 órára

Nos, lehet, hogy lapzselatinnal zseniális, csak fogalmam sincs, hol lehet kapni ilyet. Az útmutatás szerint készítettem porral (1 zacsi = kb. 6 lap), kicsit kemény lett az enyém, s legközelebb cukorból is kevesebb jut majd bele. Tört vérnaraccsal ettük, de lime-mal is isteni lett volna.