december 15.én (hétfőn) van a 18. szülinapom

a pilótakex esetében miért mindig a fekete részhez ragad a csokkör, ha szétszedem? miért? MIÉRT???

...

írhatok még többet... ennyi nem elég egy bejegyzésbe... sőt, soha nem lesz elég, soha nem lhet, folytatni kell, nincs megállás, a végsőkig küzdeni, mindhalálig... úgy érzem, belső vérzésem van.

már második napja a darabokra törted a szívem jár a fejemben és nem megy ki. muszáj elénekelnem mindenkinek, de akkor belemegy azoknak a fejébe és amikor nekem már kimenne, ők is eléneklik nekem és visszajön. szóval ez egy ördögi kör, aminek sosem lesz vége. 

amúgy eddig nem ilyen betűtípusú volt a sarkom. valaki átállította. felháborító. 

utálom az orvosi kivizsgálásokat. főleg, hogy egy fiúval kellett ma bennem az orvosi szobában és egy fiú előtt mondták ki hangosan a súlyom, kérdeztek rá hogy milyen betegségeim vannak és hogy milyen gyakorta menstruálok és hol lakom. szerintem ezek tök intim információk. és ha épp utáljuk egymást azzal a gyerekkel, akivel párhuzamosan vizsgálnak, és ő visszaél az információkkal és addig bánt és csesztet, míg öngyilkos nem leszek? erre nem gondolnak?

persze egy lány előtt is kínos ez, de egy fiú előtt jobban. (amúgy ezzel a gyerekkel jóban vagyok, de akkor is, ők ezt nem tudják és akkor válaszoljak a kérdésekre, pff.)

ja és húzzam fel a felsőmet. egy (illetve kettő) ismeretlen nőnek. GÁZ. én nem szoktam SENKI előtt sem húzogatni a felsőmet.

Tegnap találkoztam Gizikével. Azt mondta, hogy írjak róla egy bejegyzést és mivel én közismert vagyok a jófejségemről, megteszem. (Igazából azt mondta, hogy ő csak akkor ír, ha én is, és imádom, ha bejegyzést írnak rólam, szóval nincs más választásom.)

Gizike aranyos lány, kényszert éreztem, hogy hazafelé írjak neki egy sms-t, ami egy szívecskét tartalmazott volna, de féltem, hogy mániákus őrültnek fog tartani, akit nem lehet lekaparni, ezért nem tettem. (Amúgy mániákus őrült vagyok, akit nem lehet lekaparni.)

Tegnap rávett arra, hogy zsíros kenyeret egyek, szinte könyörgött, szóval megtettem. (Alap, hogy hagyma nélkül, a hagymát ő ette meg, és ez találkozásunk elején történt, szóval kb. négy órán keresztül szagolhattam, de nem baj.)

Tartottam tőle, hogy több millió kínos csend lesz, de nem, bár a hagymaevés után már kicsit reménykedtem, hogy becsukja a száját néha. Najó, ez most kifejezetten gonosz volt. 

Amúgy tényleg szimpatikus volt, nem bántam meg, hogy a Megasztár helyett inkább vele találkoztam és ez NAGY szó. (Lehet, hogy nem kéne felvállalnom, hogy nézem a Megasztárt, de mindegy.)

Ezt meg neki rajzoltam, összesen kb. öt percet vett igénybe, de remélem, azért meghatódik majd tőle meg minden ilyesmi. 

ma meg kellett ennem egy egész szelet csokitortát, mert azt állították, hogy nem tudom megtenni.

amúgy tényleg nem tudtam.

Azon gondolkodtam, hogy nekem tényleg filmrendezőnek kéne mennem, de aztán mindig rájövök, hogy akkor olyan embereket kéne személyesen ismernem, mint .

És azt meg nem akarom. 

a korpásodást megelőző sampontól miért lesz korpás a hajam? 

a színvédő sampontól miért fakul ki a hajam? 

a száraz bőrre való kézkrémtől miért lesz szárazabb a bőröm?

a labellotól miért szárad ki jobban a szám? 

a férfitusfürdőnek miért lehet jobban érezni az illatát, mint a nőinek?

ha befelé szárítom a hajam, miért áll kifelé? 

miért nincs hajam? 

miért mondja mindenki azt, hogy nem változik semmi a 18. életév betöltésével?

miért nem változik? 

én nem értem az egész életet! 

miért vagyunk? 

jó ez nem érdekel igazából, ecs, ne is fejtsd ki kérlek, sokkal jobban izgatnak a samponos kérdések

myspacen miért invalid minden friend ID? senkinek nem tudok normális kommentet írni

annyi kérdésem van még, de ezekre sem fog senki válaszolni szóval inkább le sem írom őket, pedig elgondolkodtató kérdések (nem.)

Elmondom, mi a probléma. 

Én mindennap elhatározom, hogy másnap tanulok és tényleg szeretnék is, és nem is ártana, és egész jól megy is, szóval úgy gondolkodom, hogy előbb eszem, lezuhanyzom, felmegyek msnre (szerintem itt rontom el), majd utána tanulok, de ahogy bejelentkezem, rögtön rámír valaki, hogy találkozzunk vagy én írok rá valakire, hogy találkozzunk és nem tanulok. 

Mindjárt vége a szünetnek, angol és történelemdolgozat, de valahogy nem tudom magam rávenni arra, hogy tényleg tanuljak. Igazából nem is érdekel, úgyis megbukom. 

És ma végre olyan volt az ebéd, ami nem büdös, nem hús, nem hal, hanem nyaminyami. <33333

Tegnap elraboltak minket az oroszok, de mi felszálltunk egy vonatra, majd leugrottunk róla a határ előtt és gyalogoltunk, gyalogoltunk a sínek mentén, hogy visszajussunk Magyarországra. Sikerült!

Az igazság pedig az, hogy eltévedtünk egy faluban, ahol csak egyenesen kellett volna menni és erre akkor jöttünk rá, amikor egy földúton gyalogoltunk és traktorokat pillantottunk meg nem is olyan messze tőlünk. És kakas kukorékolt. 

Mindezt 5:40kor. 

fáj a fejem

Tegnap amúgy annyira féltem attól, hogy meghalok. Felszálltam a Moszkva téren a metróra (amúgy utálom a Moszkva teret) és felszállt mögöttem egy nagyon fura ember, aki egy kinőtt felsőben volt és egy agyig felhúzott nadrágban és KIFÚJHATTA VOLNA AZ ORRÁT. Majd megállt a vagon közepén, ijesztő fejet vágott (ezt csak tippelem, mert nekem háttal állt, de így érdekesebb a sztori) és elkezdett a zsebében turkálni, már felkészültem, sőt vártam, hogy elővegyen egy pisztolyt és elkezdjen lövöldözni és jól meghaljak. És AKKOR végiggondoltam az életemet, hogy mire is vittem így 18 évesen, hogy mit értem el és mit érhetnék még el, ha most nem lőnének le. Hogy a szeretteim vajon tudják-e, hogy szeretem őket. Lepergett előttem az életem. A srác eközben még mindig a zsebében turkált, az izgalom már a tetőfokára hágott, aztán leszálltam a metróról és hazamentem kolbászt enni. 

Kurva unalmas az életem.