ezért is a hülye fizikaóra a hibás. 

és próbálok magamnak kedvet csinálni meg erőt, tényleg nagyon szívesen bemennék, csak egyszerűen nem akarok. de az is mekkora gáz már, hogy megbukom TESIBŐL (meg matekból, hihi) de nem ösztönöz engem semmi, de semmi. 

az, hogy reggel is képtelen vagyok felkelni időben, hogy beérjek, az már részletkérdés. az a természetes.  és hiányzik a Lilla és a Balázs, pedig tegnap láttam őket. 

kurva nehéz az életem. 

Felszálltam a hévre, leültem egy nővel szemben, aki rám nézett, elkezdett remegni, elfordult, lehajtotta a fejét, ismét rám pillantott, elkezdett imádkozni, majd nézett, nézett, nézett, aztán leszálltunk ugyanannál a megállónál és ... odahányt. 

Pedig én mindent megtettem, hogy ne nézzek ki hányingerkeltően. De, úgy látszik, nem sikerült. Szomorú. 

Amúgy nagyon unatkozom, találkozzon velem valaki, eddig senki sem akart VALAMIÉRT, khm khm khm. Na mindegy. Nem muszáj persze, mármint találkozni, de akkor írok még pár hasonló szintű bejegyzést. És az senkinek nem lesz jó, nekem elhihetitek. 

Volt egyszer egy kisfiú, aki nagyon szomorú volt, mert HATALMAS fülei voltak.

Az anyukája kötött neki egy sapkát, hogy eltakarja ezeket a nagy hallószerveket.

De, sajnálatos módon, a fülei azon is kinőttek. 

Tádámm! Szamár lett a kisfiúból!

Ezután nem mondhatom, hogy nem hasznos dolog iskolába járni és csak hülyeségeket tanulok. 

_{(Ha ismertétek, akkor is dicsérjetek meg, hogy ügyes vagyok.)}

(Életemben nem láttam még hegedűt.)

Vagy megyek a domb oldalánál és jön egy szánkózó gyerek a szánkóján és átmegy a lábamon és ketté vágja a cipőmet és a lábfejemet. 

Vagy a sok hó miatt nem látom, hogy előttem egy befagyott gödör van és véletlenül belelépek, a jég összetörik, a lábam belemegy a gödörbe, kibicsaklik és közben a jégszilánkok leválasztják a testemtől a térdem alatti lábszakaszt. 

Szóval igazából nekem az az egyetlen bajom a téllel, hogy eléggé félek attól, hogyelveszítem a lábamat. Amire, valljuk be őszintén, elég nagy esély van.

Nagyon büszke vagyok magamra, legyetek ti is azok. Mármint nem magatokra, hanem rám.