december 15.én (hétfőn) van a 18. szülinapom

annyira jó volna, ha valaki simogatná a hátamat, miközben hányok. (beteg lettem, sajnáljatok.) 

ezért is a hülye fizikaóra a hibás. 

én tényleg annyira, de annyira szeretném komolyan venni a GYÓGYTORNÁT és bejárni rá, mert tudom, hogy ha nem teszem, akkor meg fogok bukni, mert az órák 30%-ról hiányzom, ahogy azt már kedvesen meg is írta a tanár a szüleimnek, és tényleg el kéne mennem, mert nem szeretnék megbukni, másfelől viszont nem érdekel, nekem már minden mindegy és inkább aludnék és annyi dolgom van még, amik fontosabbak, mint a hülye gyógytesi, pl. gyertyát venni, annak lenne értelme, de ennek, hogy bemenjek oda és mozogjak, mint egy hülye, neeeeeeem. és hülye partizánt meg ilyeneket kell játszani, és mindenki engem dobál labdával, én meg képtelen vagyok megmozdulni, nem erre születtem.

és próbálok magamnak kedvet csinálni meg erőt, tényleg nagyon szívesen bemennék, csak egyszerűen nem akarok. de az is mekkora gáz már, hogy megbukom TESIBŐL (meg matekból, hihi) de nem ösztönöz engem semmi, de semmi. 

 

az, hogy reggel is képtelen vagyok felkelni időben, hogy beérjek, az már részletkérdés. az a természetes.  és hiányzik a Lilla és a Balázs, pedig tegnap láttam őket. 

kurva nehéz az életem. 

Tegnap ért életem legnagyobb kritikája.

Felszálltam a hévre, leültem egy nővel szemben, aki rám nézett, elkezdett remegni, elfordult, lehajtotta a fejét, ismét rám pillantott, elkezdett imádkozni, majd nézett, nézett, nézett, aztán leszálltunk ugyanannál a megállónál és ... odahányt. 

Pedig én mindent megtettem, hogy ne nézzek ki hányingerkeltően. De, úgy látszik, nem sikerült. Szomorú. 

Olyan büszke vagyok magamra, végre sikerült megnyernem az aknakeresőt. Jó, most beleköthettek, hogy ez így nem nehéz, de attól én még büszke leszek magamra továbbra is. 

Amúgy nagyon unatkozom, találkozzon velem valaki, eddig senki sem akart VALAMIÉRT, khm khm khm. Na mindegy. Nem muszáj persze, mármint találkozni, de akkor írok még pár hasonló szintű bejegyzést. És az senkinek nem lesz jó, nekem elhihetitek. 

 

Nézzétek, mit tanultam!

 

Volt egyszer egy kisfiú, aki nagyon szomorú volt, mert HATALMAS fülei voltak.

 

Az anyukája kötött neki egy sapkát, hogy eltakarja ezeket a nagy hallószerveket.

 

 

De, sajnálatos módon, a fülei azon is kinőttek. 

 

 

Tádámm! Szamár lett a kisfiúból!

 

Ezután nem mondhatom, hogy nem hasznos dolog iskolába járni és csak hülyeségeket tanulok. 

_{(Ha ismertétek, akkor is dicsérjetek meg, hogy ügyes vagyok.)}

Hegedűművész akarok lenni.

(Életemben nem láttam még hegedűt.)

Mostanában nagyon félek attól, hogy amikor várom az Árpád hídnál, hogy elmenjen a hév, akkor kicsit megcsúszom, elesem és a vonat átmegy a lábamon. Vagy megyek a peronon és félig becsúszom a sínre egy esés miatt és a lábamat levágja a hév. 

Vagy megyek a domb oldalánál és jön egy szánkózó gyerek a szánkóján és átmegy a lábamon és ketté vágja a cipőmet és a lábfejemet. 

Vagy a sok hó miatt nem látom, hogy előttem egy befagyott gödör van és véletlenül belelépek, a jég összetörik, a lábam belemegy a gödörbe, kibicsaklik és közben a jégszilánkok leválasztják a testemtől a térdem alatti lábszakaszt. 

Szóval igazából nekem az az egyetlen bajom a téllel, hogy eléggé félek attól, hogyelveszítem a lábamat. Amire, valljuk be őszintén, elég nagy esély van.

Nem fogjátok elhinni, mi történt. Ma vendégül láttam Lillát, Jockey-t és Rosszfejet, úgy, hogy én főztem az ebédet. Vagyis ez nem teljesen igaz, mert anyám csinálta a húst, illetve készítette elő, de én nyomkodtam össze hozzá a sajtot és a pudingot is én főztem, szóval kb. az egészet én csináltam. És megették, ez a legdurvább. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer megtörténik az, hogy megeszik azt, amihez nekem közöm volt. (Régebben, mikor barátnőmék nálam aludtak és a szüleim nem voltak otthon, csináltam tésztát, ami szintén nagy főzést igényel, és annyira rossz lett, hogy majdnem hánytak, de most nem történt ilyen. Bár lehet, hogy hazamentek és ..... de csak nem. UGYE NEM? Nyugtassatok meg.)

Nagyon büszke vagyok magamra, legyetek ti is azok. Mármint nem magatokra, hanem rám. 

 

Én leszek az első ember, aki nem ír bejegyzést a hóesésről, mert engem NEM ÉRDEKEL, az viszont igen, hogy a hidakon miért váltakoztak ma a magyar és kanadai zászlók?

A koszovói autonómia milyen hatással volt a kárpát-medencei autonómiatörekvésekre? :)