Őszintén megmondom, szar érzés amikor kalimpálsz mint egy őrült
hogy kijuss egy olyan partra ahol meg akarod vetni a lábad, de egy
hullám minduntalan visszaránt akaratlanul.
- Bocs, de nem. -
Értem én, nem tehetek mást meg kell hogy értsem, mert senki sem
hibás. Én mégis dühös vagyok, leginkább magamra, másra nem lehetek,
mert nem csináltak semmi rossszat, csak ami a dolguk és amit
szeretnek, de ez most azért szarul esett.
Konkretizálok.
Szeretnék képregényt rajzolni, csekély szabadidőmhöz mérten erre
több-kevesebb időt rá is szánok, hogy fejlesszem magam és néha
bepróbálkozok itt-ott-amott, mert azért talán megérek egy próbát.
Rettenetesen nehéz valami kézzelfoghatót elérni. Főleg ha csak egy
egoista hülyegyerek vagy alulról. Érthető hogy egy pályáztatot sem
nyertem, illetve amiben majdnem, ott a lap késöbb már nem is volt,
vagy csak engem pattintottak le azzal hogy majd legközelebbre ez jó
lesz, sőt, első gondolataim között volt, kösz, ezért megérte.
Késöbb jött a Panel különszám hátha be tudok oda esni, de persze a
nagy kedv hamar letört, bár fanzinról volt szó és a lap ismeretségi
körében lévő rajzolók csinálták a különszámok képregényeit, én nem
értem fel hozzájuk, már mért is érnék, nem vagyok profi, nem vagyok
megfelelő kvalitású, mit ad isten, le kell nyelni a békát, nem
tehet mást az ember. Nem beszélhet róla senkinek, mert csak üres
frázisokat kap a jövőre nézve, amivel kitörölheti a seggét, vagy
húzhatja az agyát, hogyha szarul van minek kell még kioktatni. Béka
lenyelve, új remény, egy barát képregény forgatókönyvet ír, rajzoló
kell. Ketten jelentkezünk első körben, két barát a verses baráti
körből a harmadik, a forgatókönyvíró is ide tartozik, szóval házon
belül lerendezhetjük, rajz készül kedv megvan beindul a háttérben a
szerveszkedés, telefon, hogy mutatnám mi van (itt már volt valami
furcsa a stílusában, bár ez csak paranoia, bizalmatlan vagyok, és
ez baj, nem kéne ennyire), ez meg is történik majd jön az útilapu,
hogy a stílus nem jó, túl nagy a fej meg a kezek, karikatúraszerű,
ez egy horrorhoz nem megfelelő, akkor sem ha nem annak szántam, nem
vagyok képes jobbra. Ésszerű érvek, újjabb béka, újjabb nyelés, nem
froclizom, ez így van, nem azonos az ízlésvilágunk
képregénykészítés terén. Kész. A béka meg csak nő, mert a másik
rajzoló stílusa megfelel, sőt a baráti kör többi tagja idő közben
segítséget nyújt ötletekkel és vázlatokkal, nem mellékesen mindenki
aki jelentkezik remek potenciális segítség, tetézve azzal hogy a
fanzin főszerkesztője a másik rajzolónak meg is említi hogy ő
aaaaaaaaaaaaaannnnyira szeretne már tőle egy kész képregényt látni,
és ez volt a cseresznye a jéghegyfagyicsúcs tetején.
FASZOM!
Senki nem hibás, csak én amiért a periféria jut nekem, illetve
ezt osztom magamnak, majd rajzolok a fiókba, szarul ahogy tudok és
szeretek. És ez nem irónia, hihetem azt hogy én jól rajzolok, ha
senki más szerint ez nem így van. Nem rajzolok jól, kevés vagyok,
kevés leszek és baszhatom hogy egyszer megjelenhessen akármi is
tőlem, nem mintha erre sok esélyem lett volna, ha valamit mégis
rajzolok (Taccskó Kapitány - Közellenség) majd nyitok egy teljesen
ismeretlen blogot amit majd senki nem lát és senkit nem érdekel,
legföljebb magamnak feltöltögetem a hülyeségeimet.
Akit érdekel döntse el maga.
Ezan az oldalon.
Igazábol a Boundin szavai tudnak csak fenttartani, "Még megvan a
tested és négy lábon állsz, fel a fejjel és minden jót együtt
találsz!", ez a fontos.