Körübelül ez volt az az időintervallum amíg aludtam. Anyum felhozta
hozzám Dorottyát (így hívjuk), mert lehült egy kicsit a reggeli
hideg levegőtől a spejzban. Kapott enni ma kétszer már, kivettem
fényképezni, de annyira pici és olyan szar a gép, hogy az összes
kép eletlen lett, amúgy kislány, megnéztem, tehát ezért lett
SünDorottya a mese után, nekem tetszik, nem megszokott név egy nem
megszokott háziállatnak, mert mostmár valljuk be, így hogy mi
neveljük majdnem születése óta már nagyjából annak számít, ma már
meg tudtam simogatni a tüskéit is, ha látja elötte hogy én nyúlok
hozzá, meg hagyom hogy megszagolja a kezem ekkor nem ugrik és
rezzen össze a félelemtől.