vasárnap
azt mondják, hogy ez a nap a legnehezebb és igazuk is van. szóval
megpróbáltam nem ágyban-párnák közt papírzsebkendőt morzsolgatva
zokogva tölteni a mai napot, hanem viszonylag tevékenyen,
gondolataimat elterelve... nagyjából sikerült is:
délelőtt vizilabdát néztem, aztán futottam egyet a szigeten, aztán sírhantműveket néztem, aztán tündi barátnőmnél voltam és mikikét dögönyöztem. most nem tudom eldönteni, hogy folytassam a sírhant műveket vagy vágjak bele csernus, a nő című könyvébe. egész jó nap volt, ez, már csak nagyon keveset gondoltam arra, hogy vajon mit csinálhat épp, vagy, hogy régen együtt néztük volna a forma-1et vagy vacsi közben jóbarátokat. lassan-lassan belekell szoknom az egyedüllétbe, mert nincs más választásom. egyébként annyira nem is rossz (csak, ha nagyon belegondolok)

délelőtt vizilabdát néztem, aztán futottam egyet a szigeten, aztán sírhantműveket néztem, aztán tündi barátnőmnél voltam és mikikét dögönyöztem. most nem tudom eldönteni, hogy folytassam a sírhant műveket vagy vágjak bele csernus, a nő című könyvébe. egész jó nap volt, ez, már csak nagyon keveset gondoltam arra, hogy vajon mit csinálhat épp, vagy, hogy régen együtt néztük volna a forma-1et vagy vacsi közben jóbarátokat. lassan-lassan belekell szoknom az egyedüllétbe, mert nincs más választásom. egyébként annyira nem is rossz (csak, ha nagyon belegondolok)

0 hozzaszolas

