Tegnap láttam a tévében, ezt a szerencsétlen rtlklubos alakot, aki tényfeltáró riportot készített a mozgássérült igazolványok illegális beszerzési ügyben, és hogy ujjlenyomatokat vesznek tőle, hát nem tudok erre mit mondani, csak hogy KBK! Hát ilyet már!

Ennyi erővel, aki pornót néz az pornósztár, aki megcsinálja a saját haját, az fodrász, aki ír a terrorizmusról, az terrorista, stb... Nem tudom, hogy a jogászok, vagy a jog, vagy a rendőrök hülyék-e, de valami hiba van a rendszerben, mert ez így NEVETSÉGES!!!

És tök jó, hogy valahogy utólag beleszőtték a Barátok köztbe, ezt a mozgássérült igazolványos passzust. Hogy "-Hány éves vagy, te Imre, tudod mikor tudtam én utojára felhúzni magam valamin? Hát régen volt már. -És én is fásuljak el?!"

Hogy azt vettem észre, hogy midnenkinek tökmindegy minden, és hogy ez mennyire rossz már. Végignézni üveges tekintettel, ahogy megtörténik velünk valami, mert valakik, akik tőlünk lényegesen éberebbek, és nekik igenis nem tökmindegy, kihasználják ezt, és jól lehúzzák a társadalmat, kihasználják a kiskapukat, és körberöhögik a becsületes embereket, az adót fizetőket, úgy egyátalán! Basszuk már pofán a markukba röhögőket, kérem!

Majdnem mindegy, hogy mi ellen, vagy mi mellett küzdesz, csak rázzunk fel másokat is, azokat, akik üveges tekintettel maguk elé révednek beadagozva, hogy nekik mindegy, teljesen mindegy úgy se történik semmi... Hát persze, hogy nem, hiszen már van mindenki annyira droid, hogy azt is végignézné, hogy levágják a saját lábát!

"Harcolj valamiért" jeligére a hirdetőbe.

Sajnos ;D

Most olvastam, hogy már megint volt egy ilyen eset, és ez több, mint borzalmas.

Kérek mindenkit, aki nem szeretne a helyükben lenni, mert ezek akár mi is lehetnénk... Segítségért kiáltanak ezek a szerencsétlenek, muszáj segítenünk. Én már aláírtam ezt: www.stopchildexecutions.com 

tegyétek meg ti is. Egy nap talán rend lesz ebben a nyomorult világban, de addig akkor is csak azt tudom mondani, hogy semmi sincs a helyén. Talán majd egy nap, egyszer, valamikor.

"Három fegyveres erőszakolta meg Aisha Duhulót, amikor a nagymamájához tartott a háború dúlta Mogadishuba. Amikor a 13 éves lány a hatóságokhoz fordult, házasságtöréssel vádolták meg, és elítélték. A hivatalos verzió szerint persze egy 23 éves házasságtörő asszonyt köveztek halálra, az erőszaktevők közül pedig senkit nem vontak felelőségre.

Nem egy 23 éves házasságtörő nőt, hanem a hatóságoktól védelmet kérő 13 éves megerőszakolt kislányt köveztek halálra Szomáliában az iszlám törvények nevében, hozta nyilvánosságra az ENSZ Gyermekalapja. Emlékeztetőül: a korábbi jelentések arról számoltak be, hogy az augusztus óta iszlám lázadók kezében lévő dél-szomáliai Kismayo városban az iszlám bíróság ítélete nyomán ástak a földbe és köveztek halálra egy bűnösségét elismerő fiatalasszonyt, aki úgymond maga is ragaszkodott az ítélet végrehajtásához.

Az UNICEF közleménye azonban helyi jelentésekre hivatkozva arról számolt be, hogy egy 13 éves kislány volt az áldozat, aki nagymamájához gyalogolt a háború dúlta Mogadishuba, amikor három férfi megerőszakolta. A gyerek a támadás után menedéket keresett a hatóságoknál, ám ahelyett, hogy segítettek volna rajta, házasságtöréssel vádolták és halálra ítélték.

A kislányt az Amnesty International azonosította. Aisha Ibrahim Duhulót apja és más források szerint is megerőszakolták. Mikor ezt a család bejelentette a Kismayót ellenőrzése alatt tartó milíciának, a kislányt házasságtöréssel vádolták meg, és elítélték. Az erőszaktevők közül egyet sem vettek őrizetbe.

"Nem igazságtétel volt, hanem kivégzés. Ez a gyerek borzalmas halált halt a Kismayót pillanatnyilag a kézében tartó ellenzéki fegyveres erők parancsára", hangsúlyozta David Copeman, a nemzetközi emberjogi szervezet szomáliai képviselője."

Azt hiszem csodálatos összhangban van a bátyám-anyám-én-többiek tengely.

Jelenleg azon fáradozoK, hogy legalább karácsonyra bulikurvajó társasjátékokat kéne venni.

Régen tesómmal olyan jókat malmozánk. Olyan jókat römizénk. Miért ne lehetne visszahozni ezt a jó szokást. Én a sakkot se zárom ki. Meg az összes többi játékot se. Faszomazinternetbe.

Mi van, ha:

1. Valakinek tök szar apja van eleve?

2. Mi van, ha az apjától nagyon öntudatos, nagyon férfias, domináns, vezető géneket örököl?

3. Mi van, ha az apa hótt buta, és sorozatosan idióta döntéseket hoz, és ezt még maga is belátja.

Nekem, nem volt soha pater potetas. Apám felől, én akár. Na de milyen lett volna, ha.

Tegnap elolvastam a Karcsi lyányának blogját. A Karcsi nekem is így beszélt Nizzában, ezekkel a szavakkal. Az apámnak hitte magát kicsit? A lányának hitt? Egy fiatal, buta női munkatársnak hitt? És jól érezte, mikor azt érezte, én ezeket az intelmeket nem kaptam meg apámtól?

Jó lett volna, ha megkaptam volna? Vajon több lennék, vagy kevesebb? Boldog lennék, vagy boldogtalan?

Ezt már soha nem fogjuk megtudni.

Amit tudunk:

1. Szabad vagyok. Ez nagyon fontos, és nagyon releváns.

2. Nem ismerem a férfiak gondolkodásmódját, elveiket.

3. Nem tudok megfelelően jelzéseket venni férfiaktól, nem tudok ismerkedni, nem tudom dekódolni akaratukat, szavaikat, nonverbális jelzéseiket.

4. Nem tudom alávetni magam egy férfinak maximálisan, vagy úgy, ahogy a társadalom elvárná.

5. Asszem nem vagyok boldog, vagy legalábbis, az szerintem nem ez.

->tökre úgy érzem fél ember vagyok.

Kell belém a férfi. Jajjj, nem úgy. A lényembe. Az énembe, az egómba, a lelkem teljességéhez.

Muszáj, hogy legyen, egy másik felem. Olyan nincs, hogy nincsen.

engem csak és csak és csak az vigasztal, hogy elmegyek ebből az országból, mert felesleges bárminemű ellenállás, ha kell annak a veszteséges cégnek az állami 6 milliárd, akkor kell, és úgyis lezsírozzák.

Meg még az is vigasztal, hogy külföldön lesz nekem egészség- és nyugdíjbiztosításom is, és fellélegzek, hgy megmentettem magam, de zárójelben jegyzem meg, hogy mindig is az ellenálló oldalon fogok állni, és kész leszek minden segítségre.