megdermed a levegő
elkúsznak az árnyak
sután, félve születik meg
az Egy ember álma

táncolnak a tettek s falak
körülöttünk az éjjben
szembeköszön a múló pillanat
nem tudom már hogy ébren...
vagy álmomban éget-e az írás

esetlen és esendő
összes jelenbe rótt szavunk
vetkőzik az áldott lélek
sötétben sír a hazug

hiszel vagy most higgyek én
s az apró szívek rejtekén
félve áll talpra az Egy ember álma

...ablakomon tükröződik a vérző ajak képe,
kín harapdálta össze - háború volt az éjjel...
Elgyúrom a vágyak csikkjeit, kezemen felsajog a seb.
Úgy kell a hit most, mint gyermekként térdemre a langyvizes borogatás
s anyám lelkének lágy párája akkor: "ugye már nem is fáj, kicsi kincsem".
...visszacsapott a kard is.
de anyám mosolyog bennem.
valahol a világban most száját tátja egy kígyó, s a didergő madárka veszte felé rohan.
bennem is.
Isten a fejére lépett újfent
szakadatlanul, megbocsátva, megint.
apám mesét mond
emlékképek törnek fel, s tűnnek el,
szökőkút a semmi közepén
vize marja torkokat mint az epe
halkul bennem a csatamén
nyerít a szentem hisz egy életre megint megpihen
enyhülést hoz a tavasz
áramlik az élet ereimben és a világban újra
mint kávé után a cigarettafüst
mint háború után a béke.