megdermed a levegő
elkúsznak az árnyak
sután, félve születik meg
az Egy ember álma

táncolnak a tettek s falak
körülöttünk az éjjben
szembeköszön a múló pillanat
nem tudom már hogy ébren...
vagy álmomban éget-e az írás

esetlen és esendő
összes jelenbe rótt szavunk
vetkőzik az áldott lélek
sötétben sír a hazug

hiszel vagy most higgyek én
s az apró szívek rejtekén
félve áll talpra az Egy ember álma