Akkor a legfájdalmasabb valakinek a hiánya ha melletted ül és tudod,hogy sosem lehet a tiéd!!

Eddíg is hittem a sorsban meg abban,hogy véletlenek nincsenek,de ezek után még jobban fogok hinni!:D Úgy hozta ugyanis a sors,hogy elkezdtem levelezni egy költővel és megmutattam neki egy versemet... Legnagyobb meglepetésemre tetszett neki az iromány és bátorított,hogy ne hagyjam abba amit elkezdtem!:D Esküszöm,most követ kéne kötni a bokámra,hogy el ne repüljek a boldogságtól!!!:D:D Hiszen eddíg én nem sok embernek mutattam meg amit írtam és meg voltam győződve arról,hogy totál béna vagyok... Most meg jön egy ember aki benne van a dologban elég rendesen és közli velem,hogy jó az amit csinálok!:d Komolyan el se merem hinni!:D Életemben ilyen boldog még nem voltam!!!