Egy egész világ dőlt össze bennem tegnap...:( Tudtam eddíg is,hogy
undorító dolgokat művelnek egymással az emberek... Ott veri át
egyik a másikat ahol tudja és nem nézi csak a saját önző
érdekeit... De vannak akik nem ilyenek... Azt hittem a legjobb
barátnőm is ilyen... Azt hittem,hogy teljesen őszinték vagyunk
egymáshoz és bármi van azt megbeszéljük... És most durr... Mint
akit fejbevágtak úgy hatott rám a hír,hogy már megint átvertek...
Éljen... Ismét bebizonyítottam, hogy egy címeres ökör vagyok...:(
De jó... Én őszinte voltam... Én ott voltam mellette bármi is
bántotta... És mit kaptam cserébe? Hát persze,hogy egy szép nagy
kést a hátamba... Telibe a hátam közepébe... És még Ő az aki
csalódott bennem... Hát akkor én mit mondhatnék?:'( Szerinte én mit
érzek? Legyek boldog,azok után amiket mondott rólam a hátam mögött?
Legyek hálás amiért eljátszotta,hogy a legjobb barátnőm? Most
tartok ott, hogy hányom kell ettől a világtól teljes egészében...
Elegem van... Undorító... Ülök a szobámban... A padlón egy csomó
apró mécses ég... és csak nézem a lángokat... Azt remélem,hogy
hátha a tűznek sikerül felolvasztania a lelkemet körülvevő,egyre
vastagabb jégpáncélt... De ez egyre valószínűtlenebb... Óriási
ürességet érzek,ami belűlről emészt fel... Az egész világból
kiábrándulva várom,hogy mit hoz a holnap... Én azt hiszem nem
kérek/kértem túl sokat,csak őszinteséget... Vagy ez olyan óriási
dolog?
2 hozzaszolas
