azonnal
Az Október 6.-a utcában csövezünk barátainknál. Két csöves két napja itt tanyázik a kapuban. Sötétedéskor jelennek meg és egy-egy takaróval magukon karton féléken ágyaznak meg. Tegnap is köszöntem nekik amikor mentem-jöttem. Ők is köszöntek, már harmadszorra aznap és azt is mondták, fáznak, hűvös van már.
Motyogtam az orrom alatt, hogy nem tudom, van-e otthon bor és följöttem a hideg lakásba.
Itthon krumplit főztünk. Gaullal néhány napja beszéltünk róla, milyen sokat jelent egy forró vajas krumpli a hidegben kint élőknek. Sajnos hullafáradtnak és betegnek éreztem magam, a többieket meg nem küldtem volna le vele pedig jutott a bácsiknak is.
10 körül keltem és nem találtam a lakáskulcsokat hogy kimenjek megnézni őket és vinni a mikrózott krumpliból.
Ezért hát bizony mondom magamnak, legyen helyén az eszem és azon nyomban reagáljak amikor kérnek engem valamire.
Felkelt Pál, van kulcsa lemegyek megnézni, ott vannak-e még a jóemberek.
...
Nincsenek.
Egy csapat katona van a kereszteződésben. Valaki a "Tavaszi szél vizet áraszt"-ot énekli hangfalakon át. (Hadfalakon át.) A szemben lévő étterem teraszán még mindig ott díszeleg a reggel felírt hirdetés: "TONIGHT LIVE GIPSY MUSIC" Erre fognak jönni a 64 Vármegyések.
A társasházban beindították a fűtést.
Melodramatikus hangulatú ez az írás, nem?
_Bathing_Woman.jpg)
