kelly

Pedig nem akarom, hogy fájjon, de mindig tudja, hogy mikor, hol tud belém rúgni. Mindig talál gyenge pontot, pedig soha nem akarom, hogy lássa azokat. És még John sem tud segíteni. Nagyon szeretne, de az ő gyenge pontjait is ismeri. Nem tudom, miért bánt minket, soha nem volt rá egy rossz szavunk, mindig igyekeztünk jó szomszédai lenni. Hogy lehet ember ennyire gonosz? El fogunk költözni.

Azt hiszem, ez is egy jel. Új lakás, új élet. Nem akarom elkiabálni, de azt hiszem, jön a baba :) ! Annyira várjuk már John-nal!

Vajon bennem van a hiba, ha én néha észrevétlenül megbántom Őt, miközben Ő soha nem tud megbántani engem?

Peace!

Ez itt az első blogom, igyekszem majd, hogy minél kevésbé legyen béna. A magyarom nem mindenhol a legtökéletesebb, de remélem, rá lehet jönni majd, hogy mikor mire gondolok. Először egy kis bevezetés: huszas éveim végét járom egy férjjel és egy mások által jónak tartott munkahellyel. Én meg vagyok elégedve a jelenlegi életemmel.
Mit is írhatnék még... az emberek furcsák. Alapvetően az ilyen irányú tapasztalataimat szeretném megosztani Veletek.

Addig is legyetek jók.
Kelly