Who cares?

dühös vagyok.

nagyon.

meg tudnám ölni.

puszta kézzel leszakítani a fejét.

az a helyzet, hogy kéne írni vmit a péntek éjszakáról, olyan jegyzet formán, hogy mikor fél év nemis egy év múlva visszanézve tudjam, hogy mi volt. meg tudjam egy hónap múlva mikor a már szombaton elért rossz kedv lassan hisztérikába fordul át, hogy mikor indult meg a lejtőn, szedet fel minden szart a lefelé vezető úton.

ez van kislány.

m.

m. az a típus, akinek nem lehet összetett mondantokat írni/mondani, mert a kontextusból tuti kiragad vmit és arra válaszol. teljesen mindegy a mondatnak milyen jelentéstartalma van valójában. ha legalább buta lenne és azért csinálná, még el is nézném. de nem az. szóval vagy engem néz hülyének vagy érdemben megvitatni a viszonyt sem most sem a jövőben nem lehet, mert ő nem akarja.

ábécé

mikor azt mondja a. akkor annyit mond, hogy a. nem sorolja el az egész ábécé, csak egy a. én most ezt tanulom, hogy az csak egy a, nem kell mögé gondolni a többi betűt. (mondjuk sztem már a b-nél tartunk, de ez megállapítástól független.)

igen, mikor vki megjegyzi, hogy nem érti a blogom csak annyit válaszolok, hogy én se.