Who cares?

corvin mozi avagy egy szerelem vége

régebben kapásból rá tudtam volna vágni, hogy nekem a corvin a kedvenc. közel van, kényelmes. pont akkorák a székek, hogy fel tudja húzni a lábam. ennek vége.

vhol ott kezdődött, hogy az egyik jegyszedő lecseszett minket, mert rossz terembe akartunk bemenni. véletlen. előfordul. csak annyi azért, hogy én fizetek az ő szolgáltatásaikért, azért nem kell rögtön leteremteni. mindegy.

a következő volt, amikor a holidayből kimaradt egy tekercs. ültünk csak. pillogtunk nagyokat. reménykedtünk, hogy tán csak átmeneti hiba. nem az volt.

és mostanában ezek a kacatszar reklámok. ok, hogy ez is a része. de ezek megvalósítják a nagy kalap semmit. "csinálj filmet" alatt gondolkodtam, hogy kimegyek, mert ennyi. ennyit bírtam...

az utolsó incidens péntekről, amikor is rossz filmre kaptam jegyet. az gyanús volt, hogy ennyi pasi az Estén, de akkor éreztem az igazi döbbenetet, amikor elkezdődött a mr brooks. ok, ezt is meg akartam nézni, de már csoportos program része volt másnapra. én is hibás vagyok, de csak a dátumot néztem meg és az időpontot és az stimmelt, a film címet már nem is figyeltem...

szóval corvin ki a mézeskosárból. nem mondom, hogy nem megyek oda többet, de szeretni már nem fogom.

voltam moziban.

little miss sunshine

tegyük a családot egy kiteherbe és nézzük meg mi sül ki belőle. már az elején tudjuk, hogy nem egy egyszerű párszáz mérföldes utazásról lesz szó. megvan itt szinte mindenkinek a maga tragédiája azonban nem a csüggedés vesz az erőt az emberen közben, hanem a mosoly.

néha olyan érzésem volt, hogy csupán jelenetek sorozat, amik nehezen állnak összé eggyé, de megérte megnézni.

egy botrány részletei

két általam igen nagyrabecsült színésznő játéka volt főleg, ami leírás alapján érdekesnek tűnt. mégsem sikerül elragadnia, mert erőltetettnek tűnt és gyengének. engem is meglepett, mennyire hidegen tudott hagyni az egész.

a szellemlovas :-)

ezt a készítők sem gondolták komolyan. volt hogy megállt bennem a vér.

végül a moziba járó közönségről.

döbbenet mennyire nem tudnak viselkedni az emberek. azon kezdem magam túltenni, hogy fiatal kis csitrik azt hiszik otthon éppen plazma tv-t néznek és ehhez mérten választják meg a beszédjük hangerejét, hogy kitárgyalják a filmet. már azon is kezdem túltenni magam, amikor lányok vagy fiúk párjuk előtti villongás gyanánt próbálják meg kitalálni a történet vezetésté, ami akkor sem megy amikor az igen egyszerű klisé sorozat. de ezek az idősek, még ezek se különben. most is neki áll egy nem éppen popcorn mozi alatt (értsd: semmi hangos zaj a filmben) kibontani a diabetikus csokoládáját és ezt vagy 10 percen át eszegeti is minden alkalommal hangos papírcsörgéssel kísérve. ja és a telefont felvevő emberekről ne is beszéljük.

menjenek inkább haza, komolyan.