Szent egek - mondta -, néha látom magam, ahogy holtan fekszem az esőben.
/Salinger, Franny és Zooey/
Szent egek - mondta -, néha látom magam, ahogy holtan fekszem az esőben.
/Salinger, Franny és Zooey/
Nézd csak.. az én nevem Yocnor, és az Arachanoid nevű bolygóról származom, egy olyan naprendszer tagjáról, melyet a földlakók még nem fedeztek fel, és valószínűleg soha nem is fognak. A ti időszámításotok szerint négyszázezer éve tartózkodom nálatok, és azért küldtek ide, hogy adatokat gyűjtsek az itteni viselkedésformákról, melyek révén végül is képesek leszünk elfoglalni, majd elpusztítani minden más létező naprendszert, a tieteket is beleértve. Szörnyűséges hónap lesz, mely alatt fokról fokra elpusztul majd a Föld,és olyan kín és gyötrelem vár rátok, amit ésszel fel sem foghattok. A magatok személyében azonban nem fogjátok átélni még ezt a romlást, mert csak a földi időszámítás szerinti huszonegyedik században fog elkövetkezni, amikor ti már rég holtak lesztek. Tudom, hogy számodra mindez nehezen hihető, de hidd el, most az egyszer igazat beszélek. De többet soha nem ejtünk szót erről. - Megcsókolja a kezemet, aztán megint a zebrára pillant meg a gyerekre, aki CALIFORNIA feliratú garbót visel, és még mindig ott áll, és még mindig a zebrának integet.
/Ellis, Bruce-szal az állatkertben/
kéne ide persze az egész, de csak ezt írtam be. ilyet is lehet mondani. pont annyira hihető, amennyire elvárható. semennyire.
persze belelátni sokmindent lehet, ez a személy hangulatára van bízva, hogy ki mit is akart mondani vele majdhogynem mindegy.
"A lány bólint, mosolyog, távozik.
- Elég szexi, nem? - mondja Leon, miközben utánabámul. -
Megfektetted, Rocko?
- Nem is tudom - feleli Rocko.
- Szerintem is nagyon szexi, és vigyáz a kondijára, nincs olyan
ismerősöm, akivel ne dugott volna már, azonkívül pedig egy angyal,
csak nem tud megjegyezni telefonszámokat, meg mindent elfelejt,
mint például az anyja nevét, de néha még lélegzetet venni is -
sóhajtja Martin.
- A lényeg az, hogy én is könnyen el tudnám kézelni, hogy megdugjam
- mondja Leon.
A párnahegyen ülő lány, aki azt mondta magáról, hogy ő Leon
ismerőse, lesüti a szemét.
- Egy szakadékot dugnál, öreg - mondja Martin ásítva és
nyújtózkodva. - Egy szép tiszta halványan tehetséges szakadékot. De
az is csak szakadék."
/Ellis, Satírozás/
/Ellis, Aki vizet fakaszt a Napból /
Tizenegyedikben mindenki felvette az erkölcstanórát. Kötelező volt. Minek, tűnődött White Mike. A fiút mindig is untatták az etikaórák, de ezt jól leplezte, és mindig ötöse volt, egészen addig, amíg az intézményesített vallás témaköréhez értek: diszkrimináció, hit, szabadság meg ilyenek. White Mike hátradőlt a székén, és hallgatta, ahogy a társai megpróbálják kifejteni a gondolataikat a keresztény vallás morális értékeinek szükségességéről, de továbbra is úgy gondolta, hogy a vallás a tömegek ópiuma. Egy ösztöndíjas, fekete lány arról kezdett el magyarázni, hogy minden vasárnap eljár a templomba énekelni, és hogy milyen erős ott a közösségi érzés. White Mike-nak szar kedve volt. Jelentkezett, mindenki őt nézte, mert akárhányszor megszólalt, mindig valami különleges dolgot mondott.
"Az a probléma, hogy a vallás menekülés. Mint ahogy a közösség is. A magányból születik, tudjátok, hogy legyen mibe kapaszkodni, amikor egyedül nem megy. A gyenge embereknek való. Az értékekhez tapadó erő? Nem, az biztos." Úgy tűnt, a fekete lány mindjárt elbőgi magát. A tanár megpróbált beavatkozni, de White Mike nem állt le. Egyenesen a tanár szemébe nézett. Ezt figyeld.
- Mert valójában, amikor letérdelsz a padban, egyszerűen leszopod Istent.
- Kifelé, Mike - mondta a tanár az ajtóra mutatva. - Tűnés innen.
/Nick McDonell: Láncreakció/