Who cares?

100 az egy ellen az a műsor, aminek még az ajánlójáról is elkapcsolok.

vki mondja már meg a svábynak, hogy reménytelen eset és hagyja abba a tv-zést.

voltam moziban.

little miss sunshine

tegyük a családot egy kiteherbe és nézzük meg mi sül ki belőle. már az elején tudjuk, hogy nem egy egyszerű párszáz mérföldes utazásról lesz szó. megvan itt szinte mindenkinek a maga tragédiája azonban nem a csüggedés vesz az erőt az emberen közben, hanem a mosoly.

néha olyan érzésem volt, hogy csupán jelenetek sorozat, amik nehezen állnak összé eggyé, de megérte megnézni.

egy botrány részletei

két általam igen nagyrabecsült színésznő játéka volt főleg, ami leírás alapján érdekesnek tűnt. mégsem sikerül elragadnia, mert erőltetettnek tűnt és gyengének. engem is meglepett, mennyire hidegen tudott hagyni az egész.

a szellemlovas :-)

ezt a készítők sem gondolták komolyan. volt hogy megállt bennem a vér.

végül a moziba járó közönségről.

döbbenet mennyire nem tudnak viselkedni az emberek. azon kezdem magam túltenni, hogy fiatal kis csitrik azt hiszik otthon éppen plazma tv-t néznek és ehhez mérten választják meg a beszédjük hangerejét, hogy kitárgyalják a filmet. már azon is kezdem túltenni magam, amikor lányok vagy fiúk párjuk előtti villongás gyanánt próbálják meg kitalálni a történet vezetésté, ami akkor sem megy amikor az igen egyszerű klisé sorozat. de ezek az idősek, még ezek se különben. most is neki áll egy nem éppen popcorn mozi alatt (értsd: semmi hangos zaj a filmben) kibontani a diabetikus csokoládáját és ezt vagy 10 percen át eszegeti is minden alkalommal hangos papírcsörgéssel kísérve. ja és a telefont felvevő emberekről ne is beszéljük.

menjenek inkább haza, komolyan.