Csak a rosszra emlékezem

Sziasztok.
Jó volt megismerni Benneteket, sarkosok, nagy élet van itt, sokatok érdemes figyelemre.
Többet nem írok:(
Nekem már nem kell semmi.

Egy órát várt rám a vendéglőben, nem ettem vele, pedig Ő éhes volt és megvárt. Csak két sört ittam, alig szóltam hozzá, az ígért Rammstein cd-t nem tudtam magammal hozni, még puszit sem adtam neki, rossz kedvem volt és kész.
Bocs Zizi. :(

Hazafelé félálomban egyszercsak leszálltam arról a k*rva buszról és elindultam a képzelt otthon felé.
Nem arra volt.

Aztán visszamentem, kezdett valami derengeni, csak két (hosszú) megállónyira voltam és nagyon szomorú.

Hazaértem, Macska felhívott, ilyen hideg hangon még sosem beszélt velem. :(
Ha lenne hozzá erőm holnap nem is akarnám látni (de akarom).

Bent gyorsabb tempóban készülnek a fejlesztések, mint ahogy az újak érkeznek, ha így maradna még egy hónapig és nem keresnék / találnék magamnak mindig újabb dolgot (meg időről-időre húzok a még ki nem osztott feladatok közül is), elfogyna a csinálni valóm.
Nem félek, volt már máskor is, hogy ilyet éreztem, nem tartott sokáig.

A Manci meg folyamatosan néz. Olyan figyelmesen tud nézni engem ez a cica, jó lenne tudni néha, mit gondolhat. Talán ugyanazt, mit a többiek. Már nem is akarom tudni.

Macska és Zi. Zi és Macska.
Mindketten azt gondolják, a másik az oka bárminek is. Szomorú, hogy mindennek én vagyok az oka. Én nem engedem, én nem tudom elengedni, pedig a másik már húzná el a kezét.

Sokszor midkét helyről szinte szóról szóra ugyanazokat mondatokat kapom meg. Ha! Volt már, hogy úgy éreztem, ők jobban megértik egymást rajtam keresztül, mint ahogy én valaha is érteném őket.

Holnapután folytatódott volna a tánc, de Macska már nem akar VELEM járni oda, mert így tisztességes...
Tudom. A tisztességes az lenne, ha örökre eltűnnék, szó nélkül, csendben, titokban, lopva, de nem tudom itt hagyni azt a sok jót... Úgyis itt kell hagynom egyszer, minek halogatni, nem?
Ketten is mehetnénk, akkor már nem is fájna úgy. De ha nincs már, aki velem jöjjön?

Tisztesség. Beletörődés. Összeszorított szájjal. Keményen. Játszd végig.
De hisz még az országúton haladok, se kanyar, se szűkület. Köd sincs, sötét sem. Miért a padkán megyek mégis? Tudod te azt. Gyávaság.

Már este fél 8 körül lehetett, amikor elmentem bentről Zizihez.
Egész nap nem ittam egy kortyot sem, teljesen ki voltam száradva, úgyhogy az est egy sör megivása után ásványvizezéssel és közben angol szótanulással telt.

Aztán áttértünk egy jópofa olasz film nézésére, olyan késő estig tartott, hogy megint nem sikerült megvalósítani a korai lefekvést (vagyis inkább már elég korán volt).
A kipihentség érzést a forgolódós, óránként felébredős alvás fokozta.

Coming soon... 'cause I don't let my rememberance to fade away

Mióta az eszemet tudom, a szilveszter mindig barátokkal / barátnőkkel töltött program volt.
Most volt az első alkalom, hogy nem AKARTAM sehova elmenni, ennek több oka is volt:
1.) Semmihez sincs kedvem, miért pont ehhez lenne, jó ha élek
2.) Rohadtul nem volt kedvem még ismerősökkel sem jópofizni, az utcán a hidegben flangálni pláne, hajnalban hazabolyongani meg még annyira sem

Szegény Péter, őt áthívtam és örültem neki, hogy el is fogadta a meghívást és átjött. Semmiképpen nem akartam, hogy egyedül otthon maradjon, míg a kedves (még) neje hancúrozik valahol egy buliban.

Így, bemelegítésül, néhány tequila után, forralt bort csináltam, az kitartott egészen éjfélig, mert a fogyasztás olyan gyér volt, én ittam meg a háromnegyedét.
Mit csináljak, nem szeretem a forralt bort hidegen, újra melegítve sem az igazi már...

Kártyáztunk, Péter nyert (legalább a kártyában...), anyukám vesztett, én nullszaldós.

Közben bele-belenéztünk a tv műsorokba is. Éjfélkor persze pezsgőzés, erre már az álomszuszék nővérkém is megjelent.
Fél kettő felé már mindenki olyan lapos pillantásokkal nézett, hogy jobbnak láttam én is aludni menni, pedig még szívesen készítettem volna a következő - a tervek szerint fehér - forralt bor adagot.

Anyukám ma szabin volt, elment a piacra és bevásárolt (többek közt a rizottó kellékeit is, amihez Péter adta az ötletet).
Elvileg 1 órakor haza lehetett már menni ("akinek a munkája megengedi" :), nekem fél 3-kor sikerült elszabadulnom, előtte volt az osztályon még egy kis pezsgős koccintás az közelgő új év örömére (ha ugyanolyan szomorú lesz, mint ennek az évnek a vége, nov. 24-től, akkor inkább ne is legyen).
A hó az nagy, de anyukám eljött elénk (a kolléganőm is velünk tartott) és mentünk a boltba bevásárolni: virsli, torma, pezsgő, gin - hogy csak a legfontosabbakat említsem.

Negyed 8 körül kocsiba vágtam magam és a nővérem hosszas unszolásának engedve, megközelítettem a Művészetek Palotáját, ahol most angol keringő est volt 7-től 10-ig.
Előtte volt egy kis oktatás is, dehát nekünk - profiknak - ah, ugyan :)
Persze nem csak keringő volt, a zenekar rockit, tangót, mambót is nyomott, felváltva táncoltam a tesómmal és Zizivel (már amikor rá tudtak venni).
Megállapíthatom, hogy a tánctudásom a tanultak ellenére a használhatatlan szint közelében mozog, ennek megfelelően éreztem magam.
Ettől a felismeréstől (egyébként nem volt új, még számomra sem) eltekintve jól éreztük magunkat.

A ruhatáros néni valahová nagyon elkolbászolt, úgyhogy végül magamnak adtam ki a kabátokat, sőt, még másét is (szigorúan jegy ellenében), amiért még borravalót is kaptam :), természetesen betettem a néni kasszájába...

Munka után beültünk a barátokkal a múltkor már letesztelt Óriásbécsi vendéglőbe. Legördítettünk egy-két sört is mellé, hogy regeneráljuk a beszélgetés szárította torkunkat.
Mikor megérkeztem Zsír és Péter már elfoglalta a létező legkisebb asztalt, így a később a társasághoz csatlakozó lacxox és a még később érkező kedves neje már csak a csodával határos módon fért el - még az asztal vonzáskörzetében.

Valamiért - magam sem tudom miért, mert nem jellemző ez rám - de úgy rámtört az éhség, hogy a kezdeti - egy hagymaleves elég lesz nekem - hozzáállás fel kellett adnom és még egy somlóit is utána küldenem.
De csak még éhesebb lettem, így még egy tükörtojásos pulyamell rizibizivel is mellékerült. Borzalmas. Lehet, hogy a két unicum hozta meg az étvágyamat?

Az persze tény, hogy nem adnak túl nagy adagokat és ahhoz képest nem olcsó a hely, de egy vitathatatlan és óriási pozitív dolog van azért benne: nincs füst! Míg máshol az embernek már kifolyik a szeme, itt semmi! Ma mér ezt is meg kell fizetni.

Végül a metrón együtt mentünk haza, ami velem elég régen fordult már elő. Általában későn, hulla fáradtan - semmilyen közlekedési eszközhöz nem vonzódva - egy taxiban szoktam félálomban hazaringani (utálom ezt is).

Munka után elmentünk Zizivel megnézni az Urániába a filmet. A mozi kávézójában a kiszolgálás sebessége a nulla km/év sebességhez közeli. Azért sikerült hozzájutni nagy nehezen a két forrócsokihoz.

A film viszont jó (legalábbis szórakoztató) volt, bár kicsit egysíkúnak éreztem, hogy egy filmet arra építsenek, hogy Csányi Sándor aktuálisan felkapott színészünknek jó a segge. Egyébként a filmet tudom ajánlani minden, könnyed szórakozásra, kikacsolódásra vágyó egyednek. A kritikát meghagyom lacxox-nak...

A film utáni éhes, szomjas, mihez kezdjünk dolgot végül az döntötte el, hogy volt még a hűtőben bor.
És bár a bor nem annyira fogyott, az időt sikerült hajnalig elütni egy "vacak 500 darabos" kirakóval: víz alatti felvétel a vízfelszín alatt úszó elefátról, minden csupa kék, kékesszürke meg szürkéskék.

Ma nem mentem sehova, nem találkoztam senkivel, hazajöttünk és itthon voltam.
Néha ilyen is kell. Nem mintha nehezemre esne találkozni vagy elmenni bármelyik ismerősömmel, barátommal (olyan ember nem is lenne a barátom), de itthon is szeretek (szeretnék) lenni, pláne, hogy mindig meg is kapom: sosem vagyok itthon, nem segítek, nem csinálok semmit (nem is igaz :)
Persze van ám itt egy kis csalás: valójában a kolléganőmmel ültünk volna be a szokott helyre (Zaccos) egy kis dumálásra, de lemondtam, mert egy csomó hó esett és nem akartam, hogy anyukám egyedül ássa ki az autót és vezessen haza.
Meg persze otthon a sok hólapátolás sem egy nőnek való munka (jó, jó, bevallom, egy kicsit még én is elfáradok benne :)

A sztakis számrendszer kutatás meglehetősen akadozva folyik, szar a csomag küldő rész, nem töltődnek le az újabb munkacsomagok. Szokott rajta segíteni, ha az ember nyomkodja a "Frissítés" gombot, így hát mit volt mit tenni, írtam egy programot, ami időnként nyomkodja ezt a gombot (helyettem)...