Ez a nap sem volt semmi a hétköznapi életemből. Ugye ezek a multik híresek arról, hogy sok embert foglalkoztatnak. Ez nállunk is így van. Sok ember sok vélemény, személyiség, munkamorál és köztük felosztva néhány beosztás, meg ezenfelül a főnökök. Ebben a szituációban, ami a levegővétellel egyszinten mozog, ha gyakoriságról beszélünk, nincs más elképzelésem, minthogy toleráns legyek, és ne adjak hangot minden nemtetszésemnek, mert szinte képtelenség átlátni egy ilyen sok egyéniséget tömörítő környezetet.

Nos a mai napom - kis szünettől eltekintve - egy elbeszélgetéssel kezdődött. Behívta a főnök a műszakunkat, hogy elbeszélgessen velünk, de főként velem. A téma az volt, hogy én mennyire nem vagyok jó a feladatomban. Nos az olvasó itt gondolná, hogy mennyire elégedetlen vagyok a főnököm kinevezésével, mert nem kellene ott lennie... stb. de ő egy teljességgel más körülmény. A véleményem az, hogy megfelelő helyen van és bízom az álláspontjaiban, még akkor is, ha nem túl tapasztalt, ha testközelbe kerül a fizikai mnnkával, de nem is olajosnak kell lenne. Tehát jól le lettem szúrva, hogy nem végzem megfelelően a dolgomat és többen panaszkodtak is rám.

Megint egyedül maradtam a tolerancia alkalmazásának nézetével. Azt hiszem az ilyen húzások miatt érzem úgy, hogy a világ nem jó.

A műszakom többi tagja egyből kiállt mellettem és közöltük, hogy a nállunk legalább négyszer nagyobb embertömegnek nincs igaza és mi is pontosan elmondhatnánk ezt róluk, de nem tesszük, mert mi toleránsak vagyunk és hagyjuk kibontakozni az egyéneket. Szóval nem csinálunk problémát abból, ha valaki elront valamit, és nekünk kell utánna megcsinálni, mert ez mindenkivel megeshet, és senki sem született mindenhatónak, még Jézus előtt is nagy út állt, mire megértette pontosan ki is ő. A hozzáértést meg kell tanulni és a tanuláshoz elengedhetetlen a tapasztalat, még akkor is, ha rossz.

Nos, van itt egy kis bökkenő. A műszaktársaim jól tudják, és a tudtomra is adták ezt, hogy szerintük túl jó vagyok (Félreértés ne essék, nem a fényezésem a történet lényege!). Tehát miért is kezdenek ki engem a kollégáim?

Volt, aki rávágta, hogy irígység, de ez nem lehet ennyire egyszerű, plusz említettem, hogy a főnököm megfelelő erre a pozícióra. Itt valami más van a háttérben. Mivel minden konfliktunak van egy harmadik eleme, ami kiváltja azt. Itt jön be egy a főnök és a munkás közötti középvezető esete, aki mindig küzd az elismeréséért. Szerencsétlen azt hiszi, hogy mindenki felnéz rá, mert ő a valaki a munkások között. Sajnos az elismerés nem a beosztásból fakad, ha folyton a nagyságodat hirdeted, akkor ki fog bízni benned. Azok a középvezetők, akik együtt dolgoznak a munkásokkal, sokkal több elismerést kapnak a többiektől, mint aki dolgoztatnak, tehát a jelen példában említett egyén. Ebből kifolyólag, a történetben rossz szerepet játszó emberünk kicsit szeretne "megfúrni" engem (bocsánat a kifejezésért, de kézenfekvő), de egyenlőre nem sikerült és sajnos nem fogja feladni, amíg elég embert tud ellenem hangolni.

Ti mit tennétek a helyemben? Jól elkalapálnátok? Megmondanátok neki a magatokét, meg a többi nyílt-támadó cselekedet?

Nem is tudom, egy kis bunyó, talán még jót is tenne, de meddig? ...és mi lenne a munkahelyemmel, azt hiszem én gyakran aggódom a következmények miatt. Mi lesz, ha? ...és társai.

Most viszont nem ezek a legfőbb problémáim. Inkább feltenném a kérdést, hogy miért? Félek, hogy van ebben valami és leülök elgondolkozni egy KV mellett, hogy mi az amit elronthattam. Igen biztosan hibáztam is és ezeken változtatnom kell. Vajon mi lesz ezután? Egyenlőre elült a vihar, de még ott van a háttérben, hogy a fenébe kerüljem el, hogy ne legyen újabb konfliktus, mert feltételezem, hogy megint a csapat jobb tagjai fognak egy asztalnál vitatkozni és a főbűnös megint kimarad. Nem értem a lényeget?

Jól végzem a dolgom, csak ez nem látványos, mert ami működik az nem olyan feltűnő, mint a hiba...  és nem dicsekedem vele, ha jól megy és nem nagyítom fel más hibáit, csak csinálom a legjobb tudásom szerint. Ehhez ragaszkodom!

...és még ahhoz is, hogy a problémákat intelligenciával kell megoldani, nem csupán erővel. Feltételezem ezért jelenti azt, hogy problémamegoldó képesség és nem kalapáló készség...