me_zso8


H2905121926
K3006132027
Sz3107142128
Cs0108152229
P0209162330
Sz0310172431
V0411182501

seule sur mon ile

2007/01/18

21:23:01, me_zso8
Rég nem volt ilyen jó napom...Fogtuk magunkat KatAndival,és elhúztunk a 'csába, Győrbe. Egész nap mászkáltunk,templomról templomra, meg össze-vissza, ergo hulla vagyok. Női mivoltunkat persze nem tudtuk háttérbe szorítani,és felfedeztük a győri Árkádot, ahol is sikeresen bevásároltunk, tk Annának, és Andinak, akikre holnap fogunk inni,mint a gödény. Viszont a vécésnéni valami olyan ritka egy paraszt volt,hogy arra jobb nem is gondolni. Aztán sétálgattunk,és ugyan megtaláltuk a zsinagógát,amire tök kiváncsi voltam, de sajna több műemlékhez hasonlóan zárva volt. Mivel maradt még időnk a vonatig, leültünk a Rába partjára, és elmélkedtünk a jövőről...:D Ezt leszámítva kb végigökörködtük az egész napot... Már Győrben is foglalkoztatott az a gondolat,hogy hová tűntek a romantikus férfiak, majd a vonatról leszállva megemlítettem,hogy mekkora lenne,ha ott lenne a szőke barna,és lesegítene a vonatról... ekkor jelent meg Ádám és Vera, mintegy meglepetés-fogadóbizottságként. (ez azé vicces, mert a családom totál abban a hitben él,hogy Ádám meg én,ami a maga nemében egy hatalmas faszság,de azé télleg jól jött ki a dolog...:) Hazafelé úton pedig sikeresen kikészítettem szerencsétlent, asszem ezzel a közös jövőnknek végleg befellegzett...;) Lényeg a lényeg,hogy kurvajó volt ez a nap,7vége remélhetőleg még jobb lesz,és most veszek egy forró fürdőt,telis tele habbal,és alszom egy jót.

 

 

 

 

 

 

 

 


 

Kulcsszavak: mesél
35 hozzaszolas

2007/01/04

18:40:25, me_zso8

eddig is tudtam,hogy egy cseppet neurotikus vagyok,nade az,hogy elbőgöm magam a vészhelyzeten,amikor semmi sem történik,az durva. úgy látszik, hogy amennyire öregszem,annyira kezdek hasonlítani anyámra. namost ez alapjában véve nem is lenne probléma,ha nem azt tűztem volna ki egyik életcélomul,hogy véletlenül sem fogok rá hasonlítani.na mind1,ez például az a tipikus dolog,amin az ember nem nagyon tud változtatni.berögződések.de bennem nincs annyi szadizmus,hogy gyereket szüljek,csak azért,hogy legyen.

na mind1,mindezeket leszámítva,végre megvan az új télikabátom,és így a régit -ami idestova immáron 7-8 éves- végre lecserélhetem. (anyunak persze nem tetszett.)

(ui.:aztán megörülvén a kabátnak,meghívtam egy sex on the beachre,ami megint nem ízlett neki.)

Kulcsszavak: mesél
0 hozzaszolas

2006/12/28

18:36:15, me_zso8

banyeg,ismétlik az m2-n a büszkeség és balítéletet...és lemaradtam az első 2 részről...:( annyira emléxem,először a nagymamámmal láttam 1-2 részt (kb 6 éves lehettem),és amikor ment az utolsó rész,apu eltiltott a tv-től,mert rossz kislány voltam...azóta sikerült a könyvet kb 100x elolvasnom,a sorozatot meg vagy 10x végignéznem...(a filmet csak 1x,de az is sok volt) de az utolsó rész azóta is kimaradt az életemből.annyira imádom,pedig felfordul a gyomrom minden giccses,hiperszentimentális dologtól.de most őszintén, van olyan lány, -aki akár kiskorában- nem fantáziál mr. darcyról, vagy mr.bigről, vagy úgy unblock a szőke,fehérlovasról? az a baj, hogy az emberbe belerögzülnek ezek az elérhetetlen vágyak,és ami van,az talán sosem lehet olyan tökéletes,mint az álmainkban. de talán pont ez a szép benne. meg egyébként sem szeretem a tökéletes dolgokat.najó,azért darcyt sosem dobnám ki a lakásomból... :)

 

 

Kulcsszavak: mesél
0 hozzaszolas

2006/11/28

18:53:33, me_zso8
ma igen érdekes dolgot láttam.a házunk mellett van egy kis kocsma.nem is ez az érdekes,hanem az,hogy egy részeg apáca támolygott ki onnan.de szegény olyan pityókás volt,hogy majdnem elesett,és egy férfinek kellett elkapnia,el ne essen...namost megint előjött a hatalmas műveletlenségem,és felötlött bennem a kérdés:szabad egyáltalán az egyházi személyeknek alkoholt inniuk?mármint komolyabb mennyiségben.és tekintsünk el a kellőképpen felvizezett misebortól.
Kulcsszavak: mesél
4 hozzaszolas

Pilinszky János:

Egy szenvedély margójára

A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szíve a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedül lett.
Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.

Melyik a Tiéd? És melyik az enyém?

 

 


Áprily Lajos:

Biztató vers magányosságtól irtózó léleknek

Tudom, hogy hull a nap,
örömök szállanak,
kedves fők hullanak,
sírdombok mállanak.
Egy-egy kéz, drága kéz,
mindegyre elereszt,
mindennap vereség,
mindennap új kereszt.
Szem mögött, szó mögött
gondárnyék feketül.
És mégis: ne remegj -
nem maradsz egyedül.


Ködödben csillag ég,
gondodból fény terem:
vers-lelkek lengenek
nyomodban ezeren.
Zászlós és halk csapat,
elszánt és bús-szelíd
vers-lelkek, viharos
vad korban tetteid.


S szűkülő kör mögött,
halkuló ház körül,
mélyülő bú felett
hűség áll őrödül.
Jó lelkek, annyian,
árvák és elesők,
szépséget szomjazók,
kútfődet keresők.
Szédülni nem szabad,
zuhannod nem lehet:
szirten is rózsaág
vigyázza lelkedet.


Tudom, hogy két kezem
nem part és nem erő:
maholnap aszu ág,
szélvert és remegő.
Mentésre ingatag,
tartásnak nem elég -
síkon át, hegyen át
kinyújtom tefeléd.


Örömök szállanak,
kedves fők hullanak,
vén sírok mállanak,
estébe hull a nap.
Szem mögött, szó mögött
gondárnyék feketül.
És mégis - ne remegj:
lélek van teveled,
nem maradsz egyedül.



Pilinszky János:

Ne félj

Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész.

Bár néha félek, hátha eltemet
a torkomig felömlő élvezet,
mi most csak fölkérődző förtelem,
mi lesz, ha egyszer mégis megteszem?

A házatok egy alvó éjszakán,
mi lenne, hogyha rátok gyújtanám?
hogy pusztulj ott és vesszenek veled,
kiket szerettél! Együtt vesszetek.

Előbb örökre megnézném szobád,
elüldögélnék benn egy délutánt,
agyamba venném, ágyad merre van,
a képeket a fal mintáival,

a lépcsőt, mely az ajtódig vezet,
hogy tudjam, mi lesz veled s ellened,
a tűzvész honnan támad és hova
szorít be majd a lázadó szoba?

Mert égni fogsz. Alant az udvaron
a tátott szájjal síró fájdalom
megnyílik érted, nyeldeklő torok.
Hiába tépsz föl ajtót, ablakot.

A túlsó járdán állok és falom:
gyapjat növeszt a füst a tűzfalon,
gyulladt csomóba gyűl és fölfakad,
vérző gubanc a szűk tető alatt!

Mi engem ölt, a forró gyötrelem,
most végig ömlik rajtad, mint a genny,
sötét leszel, behorpadt néma seb,
akár az éj, s az arcom odalent.

Így kellene. De nem lesz semmi sem.
A poklokban is meglazult hitem.
Vigasztalást a játék sem szerez,
az éjszakának legmélyebbje ez.

Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed.
Nem érdekelsz, nem is szerettelek.
Aludj nyugodtan, igyál és egyél,
s ha értenéd is átkaim, - ne félj.

 


Közös naplók:



me_zso8



©2006 Sarok.org