seule sur mon ile

Vót egy lány. Benne vót má az időbe, sehogy se birt magává, sehun nem tanáta a hejit. Lássa az anyja:
- Jaj, beteg a lány!
egy darabig nézte, győzte madzaggá, aztán aszongya:
- Van itt a falu végin egy tudós öregasszon, majd az megmondja, mi a bajod.
Úgy is vót. El is mentek szépen. Ott oszt émondták a sok panaszt. Lássa az öregasszony, hogy mi a baj, aszongya:
- Hallod, lányom! Van énneköm egy fiam, a városra jár dógozni, de szombaton hazagyün. Gyere ére szombaton. Az mindenfélibű ki van tanúva, majd én avvá megnézetlek.
Úgy is vót. Ément a lány.
A János mán tudott a dologrú. Az anyja nem is vót otthon. No oszt megkezéte a lánt.
Mén haza a nagylán vidáman. Az anyja mán messzirű várja, aszongya:
- No, lányom, megtanáta a János a bajod?
- Jaj, édesanyám - aszongya -, meg ám!
- No oszt mit mondott? Mi vót a bajod?
- Hát tudja, édesanyám, asz mondta a János, hogy két tojás van bennem!
- Te jó Isten? No oszt?
- Oszt aszondta, hogy azokat össze kíí törni.
- Oszt összetörtétek?
- Össze ám! Elsőbb az egyiket, aztán a másikat!
Még most is fojik a fehérje a combomon!

_{(huuu,ez még nekem is durva..)} 

Régebben, még abba a bőgatyás világba törtínt. Még a papok úgy jártak, hittérítés meg minden. . . Nem nagyon vót, hogy egy faluba maj megállapszik a pap.
Vót egy asszonnak egy lánya. Hát meg kék gyónni.
Aszonta az anyja:
- Maj ha tanákozó olyan emberré, akinek van olyan görbe bot a kezibe, meg úgy le van terítve, olyan szűrféle van rajta, azt állítsd le, anná meg birsz gyónni. Meg föloldoz.
Jó van, mén a lány, tanákozik eggyé. Ez biztos pap!
Leszólíjja.
Az meg juhász vót, mingyá kapcsót.
- Jó van, lányom, kiszedem én belüled a vétket!
Ékezdett oszt vezényőni a lánnak:
- Te csak csinádd, amit én mondok!
Ojan búzatáblák vótak. Nagy. Má kezdett zsendűni. Ékezdte a pap mondani:
- Búzába menendusz!
Bugyi letolandusz!
Lefékendusz! (Dallammal.)
A lány oszt csináta.
Akkó ű saját magának is:
- Gatya letolandusz!
Letérdetyándusz!
Bunkó benyomandusz! (Dallammal.)
Benyomta neki.
Évégezte.
No oszt hazamén a lány.
- No, kislányom?
- Jaj, édesanyám, jó hogy ékűdött gyónni! Képzejje é, ijen vétkeket húzott ki belülem a plébános úr e! (Mutatja.)
- Az anyádba az istent, akkó az téged megbaszott!
- Nem, nem - aszongya -, csak fölódozott. Csak a vétkeket húzgáta ki belülem.

Vót egy szegény ember.
Szegények vótak, csak egy ágyuk vót, abba aludt az ember meg a felesége.
Egyszer égyütt hozzájuk a komájuk látogatóba.
Ébeszégettek, émút az idő, hát úgy gyütt, hogy a koma is ott kő hogy maradjon éccakára.
Hát majd úgy alszanak, hogy a vendég, ugye, a fal mellett belű, közepin az asszony, a szélrű az ember.
Úgy is létt.
Az ember oszt fáradt vót, elaludt.
Az asszony, ugye, az ura felé vót fordúva.
De oszt mikó az ura elaludt, megvetette egy kicsit a farát, a koma oszt hátúrú beakasztott neki.
Hanem oszt mikó a sűrejihön értek, az ember főneszét.
Gondóta, hogy mirű lehet szó, odakapott, éppen ékapta a koma faszát, mikó az má vette ki. De csúszós vót ugye, kicsúszott a kezibű.
Aludtak oszt tovább.
Hanem reggé, főkét az ember korássan, ément valahová.
A koma meg szégyéte ugye, hogy a komája rajtakapta, hogy meggyakta a felesígit, még az odavót, éköszönt gyorsan az asszonytú, oszt ément.
Gyün haza az ember.
Aszongya:
- Hun a koma?
- Ément sietőssen, még te odavótá!
Gondókozik, töpreng az ember. . .
Aszongya:
- Hallod, hé! Én nem tudom, mi lett a komává.
Te pinát adtá neki, én megtürűtem a faszát, mos meg émentem, pálinkát hoztam neki - mégis ément. . .

A bunkósfaszú János

Vót egy illető.
Hát nem nagyon birt baszni.
Észánta magát, hogy levágja a faszát baltává.
Életlen vót a balta. eggyet csapott rá, ahogy rátette a tőkére, nem vágta é, hanem egy bunkó nyőtt rajta.
Három- szó rávágott, három bunkó nyőtt rajta. A faszán.
No, mi csinájjon?
De elég szegény ember vót, se píze, se senkije.
Kiment a vásárba, lássa, árujják ott a kocsikerekeket. Aszongya:
- Hogy adja a kocsikerekeket, Angyal mester? Olyan vékony tésni van benne, hogy a faszom se férne bele!
- No - aszongya -, ha nem fér bele, odadom ingyen!
Úgy is vót. Emez kirántotta, az első bütykő se ment bele.
- Jó van, vidd a kereket.
Vége van a vásárnak, ű guríjja a kereket. Utóérik, akik kocsivá mennek.
Nagyon szép két tehén van az egyik kocsi után. Egy asszon hajtsa a lovakat.
Ez az asszon meg meglátta, mikó kerékbe gyugta, hogy van neki csáressza, rendes! No oszt éhíjja hozzájuk.
Aszon- gya:
- Az uramnak maj aszongyuk, hogy nekem te unokatestvérem vagy. Majd itt alszó. Hazaérnek, oszt az urának leadja:
- Hallod, hékám! Ez az unokatestvérem. Tudod, miúta nem láttam? Összetanákoztunk. Mindenkije meghalt neki. Anyja, apja, meg vót még egy testvérje, oszt az is meghalt! Itt is alunna, de nincs hejünk. . .
- Maj kimék én az istállóba - aszongya az ember -, tik aludjatok bent!
Bent aludtak.
Mikó ékeszték, az első bütykőt mikó benyomta - nem messze vót az istálló a lakáshó - ésivalkodta az asszony magát.
- Jaj!. . . Szegíny anyád!
- Jaj, má megin arrú beszének! - ébred föl az ember.
Beugrott a másik bütykő is.
- Jaj!... Szegíny apád is meghalt!
- Ezek nem bírnak elalunni, biztos.
Beugrott a harmadik bütykő.
- Jaaj !. . . Még a testvéred is! egyedű maradtá!
Jó van, évégezték.
Reggé főkel az ember.
- Mi vót? Mé jajgattá?
- Há meséte a haláleseteket! - aszongya.
Megreggeliztek.
Készitettek a tarisznyába is, meg - úgyis eladó vót - az egyik tehenet is odaadták.
Vezeti az úton, mén, gyün ára egy olyan grófkisasszon a kocsisává. Meglássa a tehenet, nagyon megtetszett a grófkisasszonnak.
- Bácsi, nem eladó ez a tehén?
- De eladó!
- Hogy adja?
- Baszé vettem, baszé adom!
- Jó - aszongya -, beleegyezek, de hun?
- Majd itt lent, megfogja a fiákerkereket. De csak úgy adom oda, ha fingás nékű kibirja.
- Jó van, János! - Úgy híták a kocsist. - Van itt aszalt szilva, azt a seggembe gyugod, oszt az ustor nyelivé tartod!
Úgy is vót.
Elkezdte.
Még az első csomót csak bevette, a szilva áta a sarat, hanem amikó beugrott a második bütykő, valahogy gellert kapott, maj kiütte a János szemit!
Akkó má abba is hatták. Éfingotta magát.
Nem lett a tehén a grófkisasszonyé.
Aztán égyüttem onnan. . .

Szűzjány

Hát a régi időbe nagyon nagyba ment az, hogy ha valaki megnősűt, hogy szűz legyen a jány!
No, az egyik asszonnak is férhű ment a lánya.
Jó é is mút a lakodalom, de lássa az asszon, hogy nagy gondba van a menyasszon.
Megkérdezi a lányát:
- Mi bajod?
Aszongya a lány:
- Jaj, édesanyám, ojan bajba vagyok! Nemsoká le kő fekünni, oszt mi lesz, ha a Jóska megtudja, hogy nem vagyok szűz?
Hát egy kicsit gondba esett az asszony is, de aztán kigondóták, hogy majd az asszon odakészít egy üveg piros tintát, oszt megmagyarázta a lánnak, hogy mikó évégezték a dógot, csak vegye ki a gyugót, oszt löttyentse le az ágyat, hogy lássa a vőlegény, hogy még szűz vót.
No, úgy is vót.
Az asszony be a kamrába, le a pócrú az üveget, oszt be, ahun majd alszanak a fiatalok.
Úgy is vót, ahogy megbeszéték.
Mikó évégezték a dógot, a lány odanyút az üvegé oszt jó befröcskőte az ágyat.
Hát mikó reggé főkel, nézi a vőlegény, hát tiszta ződ az ágy!
Hát szalad mingyá, híjja az örömanyát, hogy mi történt?
- Hát édes fiam! - csapott patáliát az asszony. - Ijen-ojan nagy faszú vagy, oszt ráfakajtottad a lányomra az epét.
Hát ki tehet arrú?

A pap meg a szűzlány

Abba zidőbe, a régi világba a papoknak saját fődjük vót. Vót nekik béressük, vót nekik cselédjük is. Vagyis a papnak.
Hát a pap mindenféleképp szüzlányra vót éhes.
Akkó a szegényházbú kivett egy fiatal leányt, hogy maj mikó betőti a tizenhat évet, akkó fogja a pap megugrani, hogy ű szűzlánt tanát!
De hát a kislány kijárt szántani, vetni a Jánossá, a béressé.
Hát a béresnek megtetszett a kislány.
Mé má ott vót a nagykorba.
eccé ékezdett jajgatni a János:
- Jajjaj! - aszongya. - Valami daganat van a lábom közt! De nagyon fáj! De meghalok!

- Há hun lehetne meggyógyítani? Kérdözi a kislány.
Aszongya:
- Te lábod közt! Ott van az orvosság!
- Hát jó! Gyere, János!
Há meg is orvosóta a kislány.
No, közbe betőtötte a tizenhat évet, akkó a plébános úr behíta a szobájába.
- Kislányom, tizenhat évet betőtötted, mos má. . .
Hát mikó hozzáfog a plébános úr, hát a kislány kész. Ki van fúrva.
Ékáromkodta magát a plébános úr!
Aszongya:
- Mai kislányok má megbaszva is születnek!

66 vajdasági erotikus népmese

_{úgy döntöttem, hogy mintegy felüdülésképpen, minden vasárnap publikálok egy-egy mesét, remélem tetszeni fog...:)}

SZOMJAS A VAKLÓ

Eccé vót, hun nem vót, vót a világon egy hercegnő.
Hát kiadta, hogy ű csak ahhon mén férhő, aki pikáncs szót nem tud mondani.
Jelentkeztek ottan grófok, bárók, hercegek, kirájfiak, tele vót a város velük.
Meghallotta egy paraszt legín, úgy hítták, hogy János.
Kérdezi:
- Mi ez a sok csőcselék, aki itten sül-forr?
- Hát, aszongyák, hogy a kirájkisasszony csak ahhon mén férhő, aki nem mond pikáncs szót!
No, gondóta, maj ű émén.
Jelentkezett a kirájkisasszonná:
- No, jó van, fogjá be a fiákerbe, maj kimenyünk a mezőre, megnézzük a jószágjainkat!
Kimentek.
Tanákoztak ott egy ménessé.
Csődör rajta vót a kancán.
Kérdezi a kirájkisasszon:
- Ez mit csinál ottan, János?
- Nézi - aszongya -, hogy messze van-e még a kút?
Mennek tovább, tanákoznak a gujával.
A bika rajta van a tehénen.
- Hát az mit csinál, János?
- Hát nézi, hogy a gujás húzza a vizet!
- No, mos mán émegyünk haza.
Hazaértek.
- Fogd ki a lovakat, aztán gyere be!
Kifogta a lovakat, bement.
- No, vetkőzz le meztelenre, meg én is, oszt megfürdünk!
Fürdenek, mossa a fejit a kirájkisasszonnak.
Kérdezi az:
- Hát ez micsoda? -
Ez a fő!
Léjjebb mossa.
- Hát ez micsoda?
- Ez két aranyalma.
Mossa léjjebb:
- Hát ez micsoda?
- Ez a szentek portája.
Mikó leért:
- Ez micsoda?
- Ez egy sűrű erdő, a közepibe van egy kút.
- Rendbe van, most én moslak téged!
Mossa, mosi a fejit:
- Ez micsoda?
- Ez a fő!
- Hát emez?
- Ez a mejjem! - aszongya.
Leért, megfogja a. . . -
Hát ez micsoda?
- Ez egy vak ló!
Megfogja a zacskót!
- Hát ez?
- A vödör a nyakába.
- Hun szokott ez a vak ló legéni?
- Abba a sűrű erdőbe.
- Hát akkó legétesd meg!
Kerűget ott körű-körű, legéteti a vak lovat, eccé megáll.
- No mi az, János?
- Szomjas a ló!
- Hát ott a kút, itasd meg!
Belükte a vak lovat a kútba.
A kirájkisasszon nagyot fingott Aszongya:
- Ez micsoda?
- Haragszik az Antal csősz, hogy itt itatok!