Oly közel vagyunk egymáshoz és mégis túl távol!Elég közel ahoz,hogy bántsuk egymást,de túl távol ahhoz,hogy boldoggá tehessük egymást...

Sose vedd el ami nem a tied.Rá se nézz,meg se érintsd,mert kísértésbe esel,és előbb-útóbb mégis elveszed a másét...Ezzel pedig fájdalmat okozol másnak,és magadnak meg lelkiismeretfurdalást,ha van egy kis erkölcsöd...Tanulj a hibákból,akár máséból,akár a sajátodéból,de ne kövesd el kétszer ugyan azt a dolgot,amivel már egyszer megégetted magad....

(Csücsökre,hogy sose felejtsem el,és tanuljak a hibákból)

Érzem,de nem tudom mihez kötni…vagy nem is érzem,csak képzelem hogy érzem?Annyira jó érzés újra érezni, lassan 10 év távlatából!az a nehézkes,de előkelő illat,az a megfoghatatlan világ…..kiskorom visszaidézője!Amikor még minden jó volt,Ő is élt még és Ő is jól volt még!És én ott voltam,istenem de mennyit voltam ott! És OTT volt mindig ilyen illat, a szobában,a fürdőszobában,az előszobában,néha még a konyhában is lehetett érezni! Ennyi idő  távlatából már nem tudom pontosan minek volt ilyen illata, talán drága márkás parfümé, vagy más kozmetikumé, hajlakké, púderé, nem tudom. Az egyetlen amit tudok,hogy erről az illatról Ő jut eszembe és amikor még minden teljesen rendben volt! Hogy imádtam ezt az édeskesernyés illatot, és mindig amikor mentünk ez az illat lebegte körül a helységeket…

Most hogy újra érzem, szeretném magamnak megtartani,és örökké érezni!de már másfajta érzést vált ki belőlem,mint régen! Most arra emlékezetet , hogy már semmi se olyan mint régen! Ő már nincs,és Ő pedig beteg, még ha nem is ismeri el magáról, akkor is!  Minden megváltozott és nem éppen jó írányba….

Az jut eszembe,hogy ha már Ő sem lesz, akkor már sajnos nem a szép időkre fogok emlékezni,hanem erre a pár évre amik megkeserítik az életünket…..az  átható mocsok és  bűz,ami felváltotta az édeskesernyés finom illatot és az almás süti melegédes illatát! A beszélgetést a csend,a játékot a vita váltotta fel,és a gondok, problémák! Már halvány páráját se érezni az anno erős és finom illatoknak….Mára csak megkeseredést és átható bűzt érezni….

Így múlik el az emberi élet? Tényleg ennyi lenne? Ha igen,annyira igazságtalan! Hajdan Ő egy nagyszerű asszony volt,tele élettel,vidámsággal….Mostmeg….Én nem akarom hogy ez így érjen véget,valaminek történnie kell! Istenem ha segíthetnék…de nem tudok….És ez fáj a legjobban…

Nem tudok segíteni rajtad, drága Mamikám!:’(

Egyszer volt hol nem volt,volt egy Hercegnő,akinek megvolt mindene,nagy család,szép vagyon,kedves barátok,egyszóval minden ami egy kishercegnőnek kellhet. De ő többre vágyott,szeretett volna élni,mint egy korabeli,átlagos lány,aki nem származik előkelő családból.

Úgy döntött, hogy nyárra a messzi Makkafalvára megy,a távoli rokonaihoz,akik jóval szerényebb körülmények között élnek. Nekik volt két kis gyerekük,és a hercegnő úgy gondolta,Makkafalván majd a kisgyerekekre fog vigyázni,és mellette megismerkedik a jóval szerényebb élettel is.

Ezt az elhatározását a szülei is támogatták, akik egyébként nagyon nyitott emberek voltak,és a hercegnő egy hét múlva,az iskolai évzáró másnapján már mehetett is a makkafalvai birtokra.

Első perctől kezdve jól érzete magát,örült hogy végre nem kell állandóan cicomáznia magát,nem kellett állandóan elegáns ruhát hordania. A rokonai és a két kis gyerek nagyon kedvesek voltak hozzá, mindenben segítették őt. Hamarabb otthon érezte magát új környezetében,mint ahogy ő gondolta.

Egy szép júniusi napon sétálni indult a nagyobb gyerekkel a közeli patakhoz. Sokat nevettek,játszottak együtt a patak partján,pillangókat fogtak,kergetőztek. Közben a hercegnő figyelmes lett egy édes apró kiskutyusra,aki felé szaladt. Hamarosan a kutyus nyomában egy fiatal fiú is megjelent,aki talán néhány évvel lehetett fiatalabb a hercegnőnél. A kiskutyus a hercegnőhöz szaladt,aki persze egyből elkezdett vele játszani. A fiú is odaért,majd leguggolt a kutyához és a hercegnőhöz. Rövid idő után már együtt ücsörögtek a patak partján,és történeteket meséltek egymásnak,hol vidámat,hol szomorúbbat. Kiderült,hogy a fiú a szomszéd birtokon lakik. A hercegnőnek sajnos el kellett indulnia hazafelé,a fiú pedig hazakísérte őt,és megbeszélték,hogy másnak délután újból kimennek a patakpartra.

Sok napon,heten keresztül ment ez így,a végén már nagyon jó,szinte legjobb barátok lettek. A hercegnő öccsének tekintette a fiút,a fiú pedig nővéreként szerette a hercegnőt. És tényleg úgy is éltek,mintha testvérek lennének,eközben több ott élő fiatallal is megismerkedett a fiún keresztül.

Aztán a hercegnőnek haza kellett mennie a királyságba,mert kezdődött az iskola. Így hát elbúcsúzott a rokonaitől,és új barátaitól.Az elválás mindenki számára nehéz volt.Különösen a fiú és a hercegnő sajnálták az elválást,de megbeszélték,hogy iskola időben is tartják a kapcsolatot,megbeszélték hogy levelezni fognak.

A hercegnő,amint hazaért,papírt és tollat ragadott,hogy írjon a fiúnak,és rajta keresztül üzenjen a többi barátjának. Sok-sok levélváltás után megbeszélték,hogy a hercegnő meglátogatja a fiút,következő év májusában,ugyan is akkor volt fiú születésnapja. Nagyon várták ezt a napot,hogy újra láthassák egymást.

A nagy napon a hercegnő el is indult a fiúhoz Makkafalvára, de út közben rosszul lett a kocsin,és orvoshoz kellett vinni,azonnal. Így sajnos nem tudott elmenni a fiú születésnapjára…Mind a ketten nagyon sajnálták,és szomorúak lettek,de elhatározták,hogy őket semmi sem tartóztathatja vissza a találkozástól,és amíg a találkozásra nincs lehetőség,mindennapi kapcsolattartásban voltak,egymás levelei folyamatosan váltották egymást.

Aztán egy júniusi napon,egy nagyobb utazásról hazafele teljesen véletlenül Makkafalva melett ment el a királynő,és legjobb barátnője.Úgy döntöttek,hogy meglepik a fiút,és odamentek a házához.A fiú valóban meglepődött,és nagyon boldog volt.A hercegnő és a barátnője egy napot töltöttek a fiúnál.

A hercegnő és a fiú folytatták a levelezést,feltöltődtek a találkozás alkalmával.és megbeszéltek egy következő találkozást augusztusra,iskolakezdés előtti utolsó hétre.A hercegnőt a szülei leengedték 3 napra.

Leérkezésekor mindenki várta,az összes ottani barátja,a rokonai is,de legjobban a Fiú.Hatalmas bulit tartottak a hercegmnő tiszteletére,ahol a Fiú és a Hercegnő sokat voltak ketetsben.Aztán egy pillanatban elcsattant köztük AZ ELSŐ CSÓK. Valójában már mindketten első pillanattól kezdve vártak erre,csak egyikőjük sem mert kezdeményezni.De azért mindketten megijedtek egy kicsit,és percekig csöndben ültek egymással szemben.Aztán a Fiú újból megcsókolta a lányt,a lány visszacsókolt. Sokáig csókolóztak,s ezt csak az zavarta meg,hogy a Fiú édesanyja kereste őket,hiszen akkor vágták fel az ünnepi tortát.A két fiatal megszeppenve bújt elő,és próbáltak úgy tenni,mint ha mi sem történt volna.Valószínűleg szerencséjükre senki sem fogott gyanút,ők azonban nem tudták megállni,hogy ahogy kettesben maradtak,ne csókolózzanak.Három napon keresztül ez ment,titokban,amikor csak tudtak,kettesben voltak.De sajnos elérkezett a hazaindulás délutánja…A hercegnőn és a Fiún pedig látszott hogy elfolytják a sírást.Ez az elválás nehezebb volt mint az eddigiek…mind a ketten tudták,hogy valami elkezdődött ebben a három napban,amit nem tisztáztak le…és azt is tudták,hogy lehet hogy ezzel az elválással véget is ér,ami alig hogy elkezdődött…

Mert néhány napon belül kezdődik az iskola mindkettőjüknek,és ki tudja mikor találkoznak újra…!Ez a néma elválás a Hercgnőt és a Fiút is mélységesen megviselte…Kicsit olyan volt ez,mintha meghalt volna bennük valami!Most eszméltek rá,hogy milyen az igazi szeretet…Némán tűrni hogy kiszakítanak belőlük egy darabot,úgy elviselni mindezt,hogy senki se vegye észre….

Amikor a hercegnő hazament,szeretett volna levelet írni,de nem tudta,mit írjon….napokig várt,hátha a Fiú lép valamit,de semmi….A Hercegnő erőt vett magán,és leírta a Fiúnak,hogy sokat jelentett neki ez a három nap,és köszöni szépen,és hogy nagyon szereti a Fiút,és meghalna,ha elveszítené!Teltek a napok,és nem érkezett válasz…eltel már vagy egy hét is,mire a Fiú reagált.Mindössze annyit írt,hogy neki is sokat jelentett ez a három nap,és örül hogy megtörtént….A Hercegnő vissza írt neki,hogy örül,hogy végre odaért a válasz,és szeretne ujra találkozni a Fiúval,mire a Fiú annyit reagált,sok idő mulva,talán 2-3 hét mulva,hogy rendben,majd megbeszélik….A Hercegnő még írogatott a Fiúnak,de a Fiú egyre ritkábban válaszolt,és végül már válasz sem érkezett….

A Hercegnőben tényleg meghalt valami…jól érezte ő,hogy az az elválás nem csak egy sima hazautazás….az a végét jelentette valaminek,ami szinte el sem kezdődött…A szívéből sosem tudta kitörölni a Fiút….Pedig ezután soha többé nem hallott róla…

A Hercegnő férjhez ment ugyan,és szerette a férjét,sőt szerelmes volt belé,de azt a Fiút sosem feledte…Született egy gyönyörű fia,akit arról a Fiuról nevezett el…De soha senki nem tudta meg,hogy ő haláláig szívében őrizte azt a három napot!

Egy késő őszi napon,már idős asszonyként táviratott kapot….gyásztáviratot….A makkafalvi „barátai” írtak neki…..A Fiú meghalt….beteg volt….Ahogy az asszony olvasta ezt,fájdalmában sírt,majd elaludt,és soha töbé nem kelt fel…Belehalt a szerelembe,ami sosem teljesülhetett be…

 (Ilyen az,amikor egy lávsztori nem heppiendes...így születnek a fuckin love story-k nálam....rossz kedvem volt....Ennek olyan verziója is van,ami happy end-es....:)azt akkor írtam,amikor jó kedvem volt...)

Sokáig nem írtam most,met nincs valami sok időm,hálistennek nagyonjol tellik a nyaram,nincs olyan nap,amikor unatkoznék:)

Kis összegzés edidg: -Voltam apuval két hétig Olaszországban kamionozni,nagyonszuperültökéletesenfelejthetetlen volt!!!(köszi apu(K)(L))

                            -hehhheee 17 lettem:D:D juli28 a világ legjobb napja,csupa jo emberek születtek ezen a napon:P (nemvagyok egoista amugy:D)

                            -új embereket ismertem meg,és örülök neki,tök sok jo és uj dolgot "kaptam" Tőlük!(köszi azoknak aki által ismerem őket!(L))

                            -Ezerrel németezek,tanulok a nyelvvizgsára,remélem meg is lesz az eredménye:D

                            -Voltam fodrásznál,megin van csudifufrum:D teljesen jooo:D

 

Mostmeg itthon vagyok,kivételesen....:Dés boldog vagyok:) Jön ma haza apu,megint:) annyira joo:)

 

És tisztára gáz,SP-t hallgatok:D:D megvan ujalbuma:D:D napok óta ez megy a hífiben:D (ezt azoknak,akik tudják kicsoda is az az SP:D,ők éretni fogják:D)

 

szóval most boldogvagyoook,és ezt köszönöm a körülöttem lévő embereknek,mert nekik köszönhetem!nemsorolom,nemférne ki,akinek kell,ugyis tudja hogy mennyirefontos nekem(L)

 

 

Tudom hogy hazudsz, mégis minden szavadat elhiszem….tudom hogy játszol, és bár nekem nem jó, belemegyek a jácmába. Tudom, hogy sosem szerettél, és minden amit mondtál, szép szó volt csupán…Amit tettél, sem volt soha őszinte, se a csókod, se az ölelésed….becsaptál, s én hittem neked, és most is hiszek, újra és újra….raboddá váltam, a foglyod vagyok, és ezt te ki is használod! Mondd, nem szégyenled magad?!

De miért hibáztatlak? Én hibám, én vagyok aki nem tudlak elengedni, folyton hagyom magam és ostorozom magam miattad, amiatt amit velem teszel…vagy nem teszel…

Nekem nem jo ez! De félek attól, hogy mi lenne nélküled. Érzem, hogy egy darab kiszakadna belőlem, csak egy tátongó űr maradna a helyeden! És az rosszabb lenne mindennél, ennél a kétes állapotnál is! Ezért maradj velem, még így is, ebben a furcsa kapcsolatban! Mert belemegyek a játékaidba, veled játszom, csak hogy el ne veszítselek….Még ha nekem nem is jó…De ezért vagy te Te és én Én, hogy játsszuk a játékunkat, és más ne értse az egészet! Mert szeretlek…és mindent elviselek….hogy csak játszunk, ha neked így a jó!

Nagy nap lesz a holnapi!Fiam ballag.Ja,ő nem az édes fiam,17 évesen nincsen 15 éves ballagó fiam:)

Őt tavaly juniusban ismertem meg msnen keresztül,és elég rövid időn belül szoros lett a kapcsolatunk,valahogy jött hogy ő az én fiam,na és ez végül teljesen komolyra fűződött közöttünk,tényleg olyanmintha a fiam lenne:)

És holnap ballag,egyértelmá,hogy ott a helyem!!!:)

 

U.I.:Szeretlek (kicsi)Fiam!(K)(L)

Grazi eset...:

 

Remegek…durvábbmintgondoltam….elsőtűnetek….hiányzik….szereznemkell….

bármiáron…felhívom…..11kortalálkozunk…átadja….átveszem…….kell……

nembíromhazáig…nyilvánoswc…sohanemmegyekbe…szűkségnagyúr…bazdmeg...

bejöttekutánnam…külföldiek…láttákacuccot…magamrazáromazajtot…kell…

idegesvagyok…mindentlevágtak…tutirólambeszélnek…nemérdekel…kell…

nembíromtovább…kattog…mégmindigittvannak…menjetekmár…kattog…

kimentek…végre…kell…megteszem….valaminincsrendben…

lassankiszállbelőlemazerő…elejtetem…demárnemérzeksemmit…

próbálomnyitniaszámatkiáltásra…nemjönkihang…nemnyílikazajto…

márneménvagyok…csakegytestawcmellett…

borzasztólátvány…mársenkisemmentmeg…tullőttemmagam…

 

**********************************************************

 

U.I.:Nem,a törénet nem rólam szól...én csak leírtam...Leírtam valamit,amit láttam,átéltem Grazban egy nyilvános wcben...illetve nem tudom hogy a csaj tullőtte e magát....csak sejtem....Megrázó volt....Volt egy ismerősöm...ő nem halt bele...de mostanra az anyag megkeserítette az életét....

Ha nem cuccozol,ne kezd el...Ha cuccozol...lesz megállásos valaha a lejtőn lefelé......?

Te érted?Én nem....:o

 

 

Mér pont mostantol kezdve akarok blogot írni?hát ez baromi jo kérdés….Foglmam sincs,hogy kezdjek hozzá,vagy egyáltaán hogy kell blogot írni…..van erre szabály?!:D

Azt tudom,hogy akármit nem írhatok ide,hiszen „a net kicsi világ” (---olvastam Ismeretlen ismerős első blogbejegyzésében:)) és bárki elolvashatja.Majd idővel,ha belejövök,meglátom mit enged a klaviatura,meg a monitor… :D

Na a szép kis prológus után:

Üdv mindenkinek,aki erre téved,és elolvassa amit ide firkantok:)

Csöpp bemutatkozás:

Dilo lány,most lesz 17,szeret élni,de nem mindig eccerű neki…kis poros városkában próbálkozik az éledegéléssel,Pest mellett…Gimis,szenvedős,mindenkit szeretős,sokat csalódós…

Najo mostmár egyesszámelsőszemélyben:D

Vannak azok a napok, amikor csak ülök a temetőben Papi sírja mellett, és azon gondolkozok hogy MIÉRT? És vannak azok a napok, amikor a barátaim (az a pár ember) feledtetnek velem mindent! Azokat a napokat amikor a barátaimmal vagyok, jobban szeretem, olyankor minden annyira jo!De olyan sincs mindig…Már kicsiként is sokat voltam egyedül,mivel amugy csak egy féltesóm van,aki nem velünk lakik…Szal akkor,kicsiként is azon gondolkoztam amikor egyedül voltam,hogy mi miér ugy van ahogy….Különc voltam már akkoris?! Lehet….Zavar?Engem nem!Ma is különc vagyok,és mindig is az leszek….De aki ismer,az így szeret,nem?!Mások szerint sosem voltam átlagos!Szerintem nem is akarok az lenni!

Ez a blogolás is valszeg egyfajta önkifejezés,kitörési vágy,hogy akik olvassák,lássák,másmilyen élet is van,mint az övéké…vagy például tanuljanak a hibáimbol….vagy csak le akarom írni,hogy mi van velem,kötetlenül, ”nem mondom el senkinek,elmondom hát mindenkinek” stílusban!:)

Van egy Ismeretlen ismerősöm….Sokat hallotam Róla,rendszeres olvasója vagyok a blogbejegyzéseinek,imádom a stílusát….Talán az ő írásainak hatására kezdek el blogolni…Remélem eccer ő is olvassa ezt,még ha nem is tudja,hogy Rá gondolok:)
Egyébként Ő is ismer engem ismeretlenül….Furcsa,nem?Van egy közös ismerősünk…Az a Közös ismerős nekem nagyon fontos,és azt hiszem Neki is….És köszönöm ennek a Közös ismerősnek,hogy Ismeretlen ismerősről ennyit mesél,és ismeretlenül ismerhetem őt!

Ennyi mára,asszem folytatni fogom a blogolás,tetszik:)