Néha itt vagy,egészen közel,máskor pedig baromi távol…Néha feltűnsz,életem része vagy,néha eltűnsz….Ha ujra ittvagy,felkavarod az állóvizet….Nem csak az állóvizet…az érzéseket is…Nem tudom mit akarsz,nem tudom mit akarok…Most is felkavartál…Jo érzés,csak furcsa…most másmilyen,mint eddig…Nem tudom….Látod már én sem tudom….De most jo hogy vagy,még ha messze is…és nem is teljesen,de egy picit az enyém vagy…picit birtokollak…ugyis olyan ritkán adatik meg ez nekem…Nemtudom…