Háth...tul vagyok rajta...már nem lehet változtatni a végeredményen...vagy sikerült,vagy nem...most jön az az egy honap amikor nem nagyon kell enni meg aludni...mert egy honap mulva derül ki hogy sikerült e vagy sem...:) De jo érzés tullenni rajta:) Ha essetleg nem sikerült,tapasztalatszerzésnek jó volt,és majd legközelebb menni fog!:) Pozitív vagyok,ez jo:) És fáradt is,ez már kevésbbé:)

*ÉsHoLnApOtVáRóSiSvAgYoK:$* 

Holnap nyelvvizsgázom....Próbálok nem rástresszelni és nem ráparázni a témára,de ahogy közeledik egyre idegesebb vagyok,habár tudom hogy sikerülnie kell,hiszen rengeteget tanultam rá!

Valaki,esetéeg valami ötlet,mivel nyugassam le magam,hogy ne stresszeljek?!

kösziii:) 

Néha itt vagy,egészen közel,máskor pedig baromi távol…Néha feltűnsz,életem része vagy,néha eltűnsz….Ha ujra ittvagy,felkavarod az állóvizet….Nem csak az állóvizet…az érzéseket is…Nem tudom mit akarsz,nem tudom mit akarok…Most is felkavartál…Jo érzés,csak furcsa…most másmilyen,mint eddig…Nem tudom….Látod már én sem tudom….De most jo hogy vagy,még ha messze is…és nem is teljesen,de egy picit az enyém vagy…picit birtokollak…ugyis olyan ritkán adatik meg ez nekem…Nemtudom…

Többé soha.Sohatöbbé.Te nem érsz ennyit,én sem érek ennyit.Minek kínozzam magam,ha semmi értelme?! Fölösleges már minden könnycsepp.Jobb ez így.Én sem kínozlak,te sem kínzol.Többé soha.Sohatöbbé.Nem ismersz,én sem ismerlek.Mindenkinek jobb így.Örülök és örülsz.Boldog vagy és boldog vagyok.Többé soha együtt soha többé.

Ittvagyunk...körülöttünk millió ember,mégis csak te és én,mint a filmekben...még nem történik semmi,még csak várunk...várunk,de mi sem értjük,mire s miért...aztán odalépsz hozzám...arcomat két tenyered közé fogva megcsokolod homlokom...megölelsz...sokáig és erősen...aztután elengedsz...sarkon fordulsz s eltűnsz az utca forgatagában...csak állok némán,utánnad meredve...szívemben mintha ezernyi pici kéz nyulna utánnad,de testem tehetetlen...testem érzi amit agyam bár nem ért,de tud és amit szívem képtelen elfogadni...valoban vége,bár soha el nem kezdődtött...

Meghaltam...Vagy már rég halott voltam.Megölt az érdektelenség,a közöny.

Az emberek lelke megölte a lelkemet...Halott vagyok... 

Bennünk él, az arcod, bennünk él a hangod,
Lángod őrizzük mélyen,bennünk élsz..
Bennünk él, az arcod, bennünk él a hangod,
Lángod őrizzük mélyen..

 

Mert vannak akik nincsenek itt...Mert Ők hiányoznak...Nyugodjatok békében...

Oly közel vagyunk egymáshoz és mégis túl távol!Elég közel ahoz,hogy bántsuk egymást,de túl távol ahhoz,hogy boldoggá tehessük egymást...

Sose vedd el ami nem a tied.Rá se nézz,meg se érintsd,mert kísértésbe esel,és előbb-útóbb mégis elveszed a másét...Ezzel pedig fájdalmat okozol másnak,és magadnak meg lelkiismeretfurdalást,ha van egy kis erkölcsöd...Tanulj a hibákból,akár máséból,akár a sajátodéból,de ne kövesd el kétszer ugyan azt a dolgot,amivel már egyszer megégetted magad....

(Csücsökre,hogy sose felejtsem el,és tanuljak a hibákból)

Érzem,de nem tudom mihez kötni…vagy nem is érzem,csak képzelem hogy érzem?Annyira jó érzés újra érezni, lassan 10 év távlatából!az a nehézkes,de előkelő illat,az a megfoghatatlan világ…..kiskorom visszaidézője!Amikor még minden jó volt,Ő is élt még és Ő is jól volt még!És én ott voltam,istenem de mennyit voltam ott! És OTT volt mindig ilyen illat, a szobában,a fürdőszobában,az előszobában,néha még a konyhában is lehetett érezni! Ennyi idő  távlatából már nem tudom pontosan minek volt ilyen illata, talán drága márkás parfümé, vagy más kozmetikumé, hajlakké, púderé, nem tudom. Az egyetlen amit tudok,hogy erről az illatról Ő jut eszembe és amikor még minden teljesen rendben volt! Hogy imádtam ezt az édeskesernyés illatot, és mindig amikor mentünk ez az illat lebegte körül a helységeket…

Most hogy újra érzem, szeretném magamnak megtartani,és örökké érezni!de már másfajta érzést vált ki belőlem,mint régen! Most arra emlékezetet , hogy már semmi se olyan mint régen! Ő már nincs,és Ő pedig beteg, még ha nem is ismeri el magáról, akkor is!  Minden megváltozott és nem éppen jó írányba….

Az jut eszembe,hogy ha már Ő sem lesz, akkor már sajnos nem a szép időkre fogok emlékezni,hanem erre a pár évre amik megkeserítik az életünket…..az  átható mocsok és  bűz,ami felváltotta az édeskesernyés finom illatot és az almás süti melegédes illatát! A beszélgetést a csend,a játékot a vita váltotta fel,és a gondok, problémák! Már halvány páráját se érezni az anno erős és finom illatoknak….Mára csak megkeseredést és átható bűzt érezni….

Így múlik el az emberi élet? Tényleg ennyi lenne? Ha igen,annyira igazságtalan! Hajdan Ő egy nagyszerű asszony volt,tele élettel,vidámsággal….Mostmeg….Én nem akarom hogy ez így érjen véget,valaminek történnie kell! Istenem ha segíthetnék…de nem tudok….És ez fáj a legjobban…

Nem tudok segíteni rajtad, drága Mamikám!:’(