Tényleg nem tudom mit vártam...több mint egy hete nem beszéltünk...találkozásról már álmodni sem merek...Tök nem vagyok normális,hogy egyátalán miatta kínzom magam...Vagyis igazábol azért,mert nem tudom mi van...Mert ha mondaná hogy eztvagyazt elcsesztem,legalább tudnám...de így...ez az egyik legpocsékabb érzés...És tényleg nem tudom mit csináljak!Nemtom,Nemtom,és Nemtom....Erre mondta ő hogy a rosszat könnyű eltanulni...teljesen eltanultam tőle ezt a "nemtom"-ozást....De azt tudom,hogy ez a "nemtom" helyzet kegyetlenül idegesítő!

Már megint olyan személlyel álmodtam,akit nem ismerek...ráadásul szerdán halt meg...pénteken volt a temetése...(Isten nyugosztalja)

M. nagymamájáról van szó...Akiről semmit az ég világon nem tudok,csak amit már az előbb írtam...Azt sem tudom,mi volt a neve,egy fényképet nem láttam róla,tényleg semmi.

Álmomban ma valamiért felugrottam M.-hez,amikor is illetékes nagymama nyitott ajtót,és közölte velem hogy M. nincs itthon,leugrott R.-hez,de nemsokára jön haza,nyugodtan várjam meg.Bemutatkozott,hogy ő M. nagymamája,mire én magamban furcsáltam,hogy hát az nem lehet,hiszen neki....neki pénteken volt a temetése!De ugy voltam vele,hogy azt biztosan csak álmodtam.(Nem vicces,hogy álmomban álomnak vélek egy sajnos igenis valós tényt?!)Szóval behívott,kérdezgetett hogy én ki is vagyok akkor tulajdonképpen?Hogy akkor én vagyok M. barátnője? Én meg csak hebegtem,habogtam,hogy te jesszusuristen,most mit mondjak,amikor én magam sem tudom a választ?! Aztán valószínűleg észrevette zavaromat,és egészen más irányba terelte a témát...kihozott M. szobájából pár fényképet,M.-ről és a hugicájáról,és kérdezte,láttam e már?Mondtam hogy igen,képen láttam már.Volt egy kép,ami nagyon megtetszett,mert olyan kis tündéri,megígérte,hogy azt nekem adja.Aztán elkezdett mesélni a családról,M.-ről,hogy milyen volt kicsinek.Mesélt magáról is,arról az időről,amikor ő volt ennyi idős,mint mi M.-mel.(Kár,hogy a történetekre nem emlékszem,kiváncsi vagyok,mennyire igazak....:))Ekkor ért haza M.,a mamája pedig a fülembe súgta,hogy mondjam meg neki,hogy puszilja.

Ennél a résznél ébredtem fel...Nem tudom,mi ennek az egésznek a jelentése...Szerettem volna visszaaludni,hátha tovább álmodom,de sajnos nem sikerült.Egy álmoskönyvben annyit találtam,ami ide vág,hogy idegen halottal álmodni:"régi ábrándjaid jele;valóra nem vált reményeket jelent."  De szerintem ennél sokkal több mondanivalója van egy egy ilyesfajta álomnak.

 

Délután felhívtam M.-et hogy elmeséljem neki ezt...Meglepődött,ahogyan én is...És nem tudjuk mire vélni....

Eredmény az van,jókedv meg félig.... :(:) A nyelvvizsga szobeli része sikerült,az írásbeli nem sajnos.De mivel valami ujfajta rendszer van (nemtudom ám mióta,lehet tök régóta:D)  ezért hiába komplex vizsgára mentem,külön külön is megadják.Tehát mostmár van egy A kategóriás nyelvvizsgám,és elméletileg ha megcsinálom az írásbelit,azzal nem A és B kategóriás vizsgám lesz,hanem meg lesz a C kategória...:)

Kicsit el vagyok kenődve,hogy nem sikerült elsőre az egész,magamnak bizonyíthattam volna,ha sikerül.Viszont ami vígasztal,hogy azoknak a körülöttem élő embereknek,akikre felnézek és van nyelvvizsgájuk,nekik sem sikerült anno elsőre;) Szóval talán mégsem én vagyok a szar,csak szimplán nehéz egy nyelvvizsgát megcsinálni?!:)

 

Háth...tul vagyok rajta...már nem lehet változtatni a végeredményen...vagy sikerült,vagy nem...most jön az az egy honap amikor nem nagyon kell enni meg aludni...mert egy honap mulva derül ki hogy sikerült e vagy sem...:) De jo érzés tullenni rajta:) Ha essetleg nem sikerült,tapasztalatszerzésnek jó volt,és majd legközelebb menni fog!:) Pozitív vagyok,ez jo:) És fáradt is,ez már kevésbbé:)

*ÉsHoLnApOtVáRóSiSvAgYoK:$* 

Holnap nyelvvizsgázom....Próbálok nem rástresszelni és nem ráparázni a témára,de ahogy közeledik egyre idegesebb vagyok,habár tudom hogy sikerülnie kell,hiszen rengeteget tanultam rá!

Valaki,esetéeg valami ötlet,mivel nyugassam le magam,hogy ne stresszeljek?!

kösziii:) 

Néha itt vagy,egészen közel,máskor pedig baromi távol…Néha feltűnsz,életem része vagy,néha eltűnsz….Ha ujra ittvagy,felkavarod az állóvizet….Nem csak az állóvizet…az érzéseket is…Nem tudom mit akarsz,nem tudom mit akarok…Most is felkavartál…Jo érzés,csak furcsa…most másmilyen,mint eddig…Nem tudom….Látod már én sem tudom….De most jo hogy vagy,még ha messze is…és nem is teljesen,de egy picit az enyém vagy…picit birtokollak…ugyis olyan ritkán adatik meg ez nekem…Nemtudom…

Többé soha.Sohatöbbé.Te nem érsz ennyit,én sem érek ennyit.Minek kínozzam magam,ha semmi értelme?! Fölösleges már minden könnycsepp.Jobb ez így.Én sem kínozlak,te sem kínzol.Többé soha.Sohatöbbé.Nem ismersz,én sem ismerlek.Mindenkinek jobb így.Örülök és örülsz.Boldog vagy és boldog vagyok.Többé soha együtt soha többé.

Ittvagyunk...körülöttünk millió ember,mégis csak te és én,mint a filmekben...még nem történik semmi,még csak várunk...várunk,de mi sem értjük,mire s miért...aztán odalépsz hozzám...arcomat két tenyered közé fogva megcsokolod homlokom...megölelsz...sokáig és erősen...aztután elengedsz...sarkon fordulsz s eltűnsz az utca forgatagában...csak állok némán,utánnad meredve...szívemben mintha ezernyi pici kéz nyulna utánnad,de testem tehetetlen...testem érzi amit agyam bár nem ért,de tud és amit szívem képtelen elfogadni...valoban vége,bár soha el nem kezdődtött...

Meghaltam...Vagy már rég halott voltam.Megölt az érdektelenség,a közöny.

Az emberek lelke megölte a lelkemet...Halott vagyok... 

Bennünk él, az arcod, bennünk él a hangod,
Lángod őrizzük mélyen,bennünk élsz..
Bennünk él, az arcod, bennünk él a hangod,
Lángod őrizzük mélyen..

 

Mert vannak akik nincsenek itt...Mert Ők hiányoznak...Nyugodjatok békében...