Fáj a szemem a szívem túl nagy... (elővettem a régi szemüvegemet ami másfélszer erősebb mint a mostani, mert könnyezek, homályosan látok...stb)

 

Logikailag nem kapcsolható ide, de a hétvégén édesapától kaptam egy doboz zöld teát, ami a gunpowder fantázianevet kapta a keresztségben. Ez egy összesöndörgetett levelű zöld tea. A puskapor tea festői neve onnan ered, hogy a szürkés-zöld színű leveleket szorosan golyókká sodorják össze, amelyek azonban szétdurrannak, amikor forró vízbe mártják a golyókat és a levelek eredeti hosszú, lapos formájukat felvéve terülnek szét.

 

Kaptam vodkát is, amit ma reggel útban a munkába realizáltam (hogyan lehet vodkát realizálni?), nem értettem mi gurigázik fel-le a hátsó ülés előtt!

 

Kieg.: a főnököm aki nem rég egy hónapig csövezett Kínában felvilágosított, hogy ebből a teából nem szabad meginni az első főzetet, azt ki kell önteni az isteneknek ajánlani, majd a második főzet a fogyasztható.

Egyik kedvenc jelenetem, amikor öntöm a vizet teafőzési szándékkal bele a kancsóba, aminek az alja lerobban a forró víz pedig szerte szalad a padlón, mint megbomlott nyakláncról az apró gyöngyök.

Tegnap az apukám meglátogatott. Volt itt a székesfővárosban, ugyanis megvette az ominózus C6-ost. Olyan aranyos volt, mint egy kis gyerek annyira örült. Nem tudom ki mennyire vette észre de az emberek gyakran a leghaszontalanabb dolgoknak tudnak örülni a legjobban. Mármint van valami szinte értelmetlen dolog, és akkor attól rettentő boldogok lesznek. Ez olyan mint nálam az új tévén van ilyen ambient ligh, aminek semmilyen jellegű gyakorlati haszna nincsen ámde nekem annyira tetszik, hogy a tv funkciót egész el is felejtem mellette.

 

Amúgy most készülök vásárolni szatelit hangfal tartó állványt, meg komódot. Meg kellenének képek a falra, de azt még nem tudom, hogyan fogom és mint.

Újra gyártják a várak csokoládé sorozatot. Lálöbáj meg akart veszni érte. Anno ezt a Szerencsi Csokoládégyár állította elő. A csokigyárat a Nestlé vette meg. Írtam a Nestlének, hogy ők gyártják-e tájékoztattak, hogy a Szerencsi Bonbon Kft. az aki leporolta a régi cimkét.

 

Na felhívtam a Szerencsi Bonbon Kft-t akik eladják bárkinek de "leszerződött" viszonteladóik azok a maxi coop üzletek. Voltam tegnap kettőben is de konkrét váras nem volt viszont volt ugyanolyan formátumú szerencsi tejcsoki, meg szerencsi étcsoki (70%-os). Fél siker, de nem adom fel!

A bejegyzés elolvasásához kötelező ezen aláfestő zenének a linkre kattintva történő elindítása.

 

Helyzet van otthon, szupportálni kell a tágan értelmezett család ingatlanszerzéseit. Erre mondtam Lálöbájnak, hogy a jó úttörő ott segít ahol tud. Ami valójában úgy hangzik, hogy "Az úttörő ahol tud, segít és önként szolgálja a közösséget."

 

Igazándiból én sosem voltam úttörő és nagyon szomorú voltam, hogy jött az "ostoba" rendszerváltás és ennek folyományaként nem válhattam a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjává. Én annyira vártam, hogy lehessek majd örs vezető és az építőtáborba mi szedjük le a legtöbb almát a fákról...vagy valami ilyesmi. De jött ez a szájbaszexuált harmadik köztársaság, meg a tisztességes piaci versenyre és a mindenkinek járó, államilag garantált minimális gazdasági biztonságra épülő szociális piacgazdaság és szertefoszlott minden, ez irányú álmom.

Az elvi lehetőség ma is adott, hogy úttörő lehessek. Bár szerintem ez már csak egy haldokló utánérzés!

Tegnap munka közben csörög a telefonom, a főnököm az, gyanútlanul felveszem még valami szerencsétlen poént is elsütök. Erre ő hideg és kimért hangon utasít engem, hogy menjek le azonnal az iroda elé. Kérdeztem, hogy miért de mondja, hogy ne kérdezz hanem gyere. Lemegyek, lehúzza az ablakot és ugyanazzal a kimértséggel azt mondja üljek be hátra. Na akkor lepörgött előttem az elmúlt pár hónap, hogy milyen hülyeséget követhettem el ami miatt most engem elásnak. Szinte vártam a lefóliázott hátsó ülést, hogy ne vérezzek össze mindent. Na fólia az nem volt ellenben nagy hallgatás. Én már szólni sem mertem, elindultunk. Pár perc után megkérdeztem, hogy hová megyünk. Mondja a főnök, hogy maradjak csendben, na de miért. Erre ő, te is hallod ezt a fura zajt a hátsó ablak felől. Mondom tessék? Hallom-e a zajt a hátsó ablak felől, mert rohadtul idegesíti és nem tudja mi az, meg egyáltalán van-e zaj vagy csak ő őrült meg. Bazeg, mondom azért nem kellett volna valami szar kis kontakt hiba miatt ennyire rám ijeszteni.

...hogy két hete szombaton megnéztem az M1-en az Álmodozók című filmet. Konklúzió, szeretem a sok mezítelenséget tartalmazó és szexuális devianciával foglalkozó filmeket.

És azt sem meséltem, hogy vasárnap voltunk Zsombival meg Petivel dizájnvásáron a Tagló utcában ami a XI. kerület legszélén volt. Nekem csalódás volt, mert azt hittem, hogy majd dizájnerek jönnek a kis batyujukkal kiterítik és lehet mazsolázni. Hát itt egy gyűjtő fiúcska kacatjaira lehetett licitálni. Voltak érdekességek de nem estem hasra. Amúgy a fiúcskának a szempillája ki volt húzva spirállal.

Tegnap ebéd után, amikor jöttünk fel a az irodai lépcsőfordulóban konkrétan találkoztunk egy bulldoggal. Jött utána a gazdi is kisvártatva. De azért okozott némi meglepetést. A Juszt fia csinál valami új főzős műsort és annak a vágásában segít a gazdi csaj ideiglenesen, és ő kutyástól jár dolgozni. Nah hát van ilyen, Istenem!

Egész jól megértjük egymást a főnökömmel, ha nem szólunk egymáshoz.

A titkárnő csajszi ragasztgat ilyen cetliket mappákra, ami hozzá megy. Azt írja rá, hogy ügyintéző: B.Sz. (ez az ő saját neve a B.Sz.). És írja, írja rendíthetetlenül de egy idő után elkezdte azt írni, hogy ügyvezető: B.Sz., tudatalatt erről álmodik akkor, hogy a cégnél ügyvezető legyen. Nem tudom de én nagyon röhögtem rajta.

Teljesen kurva jó.

 

Bár ez is nagy kedvencem.

"...egy országban, ugyanabban az időpontban egy helyen legyen két ember, akiknek elméletileg abban a percben nem ott kellene lenniük."

 

Az előbb beszaladtam az egyetemre, hogy leadjam a szakdogát. Amikor jöttem ki találkoztam egy gimis osztálytársammal aki azóta papnak állt. Beszélgettünk, annyira örültem.

A járda melletti fasor hullajtja a leveleit. A levelek szárán valami kocsányszerű képződmény van. A természet ezen érdekességére felhívtam a kolléga figyelmét miközben sétáltunk enni. Erre ő visszakérdezett, hogy ez bug vagy fícsör?

Most lett egy ilyen új lehetőség, hogy azonnali playlist-et lehet csinálni based on youtube uploads. Hát ez valami határtalan örömmel töltött el. Mert iszonyat gyorsan tudok összedobni nekem tetsző válogatásokat. Így a munka is úgy megy mint a karikacsapás (bár fogalmam sincsen, a karikacsapás az megy-e olyan gyorsan, mint az én szerződésgyáram itt). A kezelőfelülete ennek a "lehetőségnek" valami oltári puritán, de ez legkevésbé sem érdekel, mert egyszerű de nagyszerű.

 

Mostanában ismét elektronikus korszakomat élem, bár ez főleg nosztalgia, mert régi serdülőkori nagy slágereket veszek elő a hardcore, rave, vokális pop és trance érából. Ezen törekvésemnek és a kis alkalmazásnak köszönhetően elkészítettem az első válogatásomat amit sebtében ütöttem össze munkavégzés mellé szántam és az újszegedi Tisza Gyöngye disco egykor volt fényei előtt kívánok tisztelegni vele.

 

Ide nézzetek, hogy hallhassátok.

 

 

 

Az előbb itt elégedetlenkedett a főnököm. Olvasta ezt az indexes cikket és mormog magában. Mondtam neki valamit, nem figyelt és visszakérdezett, hogy "Mi???". Mondtam neki, hogy "Nem mi, hanem tessék!". A kurva életbe, nekem ne mizzen senki. Megkérdezte, hogy nem vagyok-e túl szemtelen. Mondtam, hogy nekem már gyerekkoromban megtanította édesanyám, hogy tessékkel kell visszakérdezni.

A szerkesztőség ünnepélyes bejelentésre készül. Ma felvettem a szép ruhámat, megborotválkoztam. Nagy levegőt veszek, kicsit elgondolkodok, számot vetek, sikert aratok. Ma két éve, hogy elkezdtem írni ezt a remek blogot.

 

Egy ide nem igazán illő, (merthogy nem vagyok és a blog sem szvítsziksztín) ámde nekem tetsző táncdallal szinesítem ezt a fakó, önünneplő bejegyzést! 

 

 

 

Tegnap este vinnyogva röhögtem, de annyira, hogy csapkodtam magam az ágyhoz, hogy ilyen nincsen ez nem lehet igaz.

 

A Hal a tortán című műsort néztük. Már a múlt héten elhatároztam meglátva az eheti bandát, hogy ezt nézni kell, mit kell egyenesen kötelező. Tehát gyerekek az, hogy Albert Györgyi cselekvőképtelenre issza magát már délben az valami pótolhatatlan élmény. De hogy ezért a Torgyándoktor még meg is dicséri, fenomenális! Mondjuk a Dudás Ádám és Takács Tamás hogy kerültek oda azt nem értem! Na mindegy. Azután azt az osztást amit a Hajdú Petikével toltak egymásra. Muszáj nézni!

 

Amúgy Albert Györgyit teljesen elvesztettük. Rá is játszik erre a már már pszichopata imidzsre, de tényleg látszik rajta, hogy a társadalom lemondhat róla nyugodt szívvel. Na nem mintha a társadalomnak, bármi szüksége lenne ilyen izékre mit az Albert Györgyi.

Ez a fos idő ez noradzsonszidő. Amikor így zuhog akkor őt kell hallgatni, nem lesz tőle jobb, de legalább passzol hozzá.

 

 

És eldöntöttem, most itt ülve, hogy este pedig a Csalogány26-ban vacsorázunk. Ami a Bűvösszakács szerint (értsd: Molnár B. Tamás és Bittera Dóra) kis hazánk legjobbja.

 

Na ez az ami holnapra marad, mert hétfőn nincsenek nyitva. A picsába!

Én értetlenül állok ez előtt a részecskegyorsítás nevű konteszt előtt. Ez micsoda, mert én elolvastam már pár cikket, de azon túl, hogy sok mindenre rájöhetnek belőle meg, hogy feketelyuk na nekem több nem jött le. Meg a nagy kérdésem, ki a fene ad erre pénzt, mert ez akkora beruházás, hogy az már sok milliárd. Meg egyáltalán oké, van az a cső és a részecskék a csőben gyorsulnak majd fel vagy a csőben futó kábelekben. Nem értem én ezt.

 

 

 

 

Tegnap egy kisboltban adtak nekem egy szerencse sütit a vásárlás után. Az volt benne, hogy:

"Mindenki olyan rózsát szagol, amilyet magának szakít."

Végül ma jött meg az új irodai kávégép. Remek jószágnak tűnik. Saeco Incanto névre hallgat. Ahogy megláttam elkezdtem gondolkodni, ez az incanto mit jelenthet mert az in- az olyan belül képző a canto meg énekleni, ebből én csináltam belső éneklést. Na de nem, mert az incanto az inkább bűvöletet jelent. Kipróbáltam. Halk, gyors. Tejeskávét csináltam. Szerintem még finomítani kell a beállításain. Lálöbáj Ariete karosgépe finomabbat főz továbbra is. Bár azt - az én ízlésem szerint - még eddig csak a La cimballi gépek verték kenterbe.

 

 

Amúgy teljesen indokolatlan, hogy ilyenekről beszámoljak. Meg azt is gondolhatjuk, hogy a szerkesztőség (én egy személyben) valami faszok gyülekezete, pedig csak szeretem a kávét.

Kedves olvasóim, a velvet feljelentő kihelyezett tagozata jelentkezik.

Zalatnay Cini ma péknek öltözött. Voltam ebédelni és ott láttam az eurocenter parkolójában telefonált hevesen. A "művésznőn" kommersz XXL-es fehér póló és fehér nadrág volt, mindez megbolondítva egy fekete csuklószorítóval.

Jött tegnap két román vendégmunkásom, akik fel fogják újítani a lakást, ami még nem teljesen az enyém de már majdnem. Nagyon kemény arcok. Biztos sikerrel indulhatnának egy Kosturica film kasztingján. Szikkadt napcserzett bőr állandóan összevont szemöldök, fogsor az ugy van is meg nincs is. Eredeti hand made tetkók, ja igen sapka az kell, minden körülmények között rajtuk van. Félelmetes fazonok, és lelkesek, és nincs akadály, megoldják még a holdra szállást is. Mondom, hogy dobják ki azt a régi mosógépet meg tűzhelyet, sinkeljék el valahová. Rám néz mint valami anya gyilkosra, ő azt haza vinné akkor...

 

 

(amúgy ha most itt lanyhul a blog írás akkor az azért van mert rohangálok minden féle után, mert ez kell az kell amaz kell)

 

 

Régen megkaptam mindig, hogy bénák a vicceim, meg amúgy sincsen humorom. Na és az állandó szóvicceim!

 

Itt a revans! 

 

Vigyázat akinek van hajlama, nem bírja abba hagyni az olvasását. Ízelítő: Sárkány ellen sárkányfű, Edgár ellen Pó!

Amikor a kávéhoz túrórudit eszek. Sosem tudom eldönteni, hogy melyik íz legyen az utolsó. A végére hagyjak egy falat rudit, vagy egy korty kávét a rudi utolsó falatja után.

Na ez mit tud? A paliban biztosan nagy lehet a feszültség.

"lakcím: 7056 Szedres, Transzformátor telep"

Az új C5-nek BMW segge van!

Szerkesztőségünk igen magas popzenei műveltségét megcsillantva a lemez piac kinyílt méhszájában megfordítja műszerész ujjait majd pedig diadalittasan előhúzza (értsd megláttam egy óriás plakáton reggel) az ultimate shooting start, Dósa Matyit aki előrukkolt Búcsúzz szépen el című lemezével.

 

Azt hittem, hogy Bunyós Pityu és Postás Józsi országában nincsen lejjebb de szám mosolyra áll és büszkén kiáltom igen van!

 

2008-at írunk. A Time to say goodbye című számot 1995-ben énekelte el először Con te partiró címmel Andrea Bocelli a San Remo Festival-on, ami védjegyévé is vállt. Előadta az összes létező koloratúr szopránnal, és Isten tudja még mit csinált velük a fejlett tapintó készséggel megáldott olasz tenor.

 

A muzsikát hazai pályán a kakas gyilkos király és a magyar éjkirálynő szégyenítette meg először, természetesen magyar nyelven interpretálva, annyiban megtartva az angol szöveget, hogy a refrénnél maradt a time to say goodbye.

 

No most, kétség nem fér hozzá, hogy "ilyen" elődöket követve ki lehetne az előadói piacon validabb személy mint Dósa Matyi, aki kiáll a magyar ugarra és beleordítja, hogy Búcsúzz szépen el! Miből gondolta ő vagy a producere, hogy egy 13 éves milliószor megcsócsált számról le lehet rántani még egy bőrt???Egy olyan "balladáról" ami minden magas fényű politúrral rendelkező falusi komódon már ott figyel Zámbó Jimmy felirattal???Nem értem, tényleg nem...

 

Kieg.: meg van a magyarázat, a disznófejű földim Kasza Tibi és testvére bábáskodtak a lemez elkészítésénél, milyen gyerek születhet ott ahol a notredámi toronyőr vágja el a köldökzsinórt???Óóóó, de szeretnék vájling lenni amibe felfogják a nyakon szúrt Kasza Tibi meleg vérét.

Ti is szoktátok úgy érezni, hogy másfélszer annyit éltek mint kellene és hogy másfélszer annyi történik mint egyébként?

Tegnap volt nálam az irodában Ton aláírni. Normális volt nagyon. Tényleg az idő mindent megszépít.

 

Fordítottam neki az okiratokat, de persze állatkodtam. A taggyűlés napját például members mayday-nek fordítottam. Amin persze csak én nevettem.