Laci bácsival kávéztam, ő forró csokit ivott és a sütije finomabb volt mint az enyém. Miután elbúcsúztunk elindultam a parkoló felé de rájöttem, hogy szerettem volna venni magamnak egy-két dolgot, és most egy bevásárló központban vagyok ahol ezt meg is tehetem. Így vettem egy fekete és egy fehér inget mandzsettásat. Valamelyik nap volt a The Sartorialiston, egy pali akinek őrítően jó csíkos zoknija volt, elhatároztam hogy nekem is kell ilyen. Vettem olasz csíkos zoknikat, számszerint kettőt amiket Ernyei Béla is megirigyelne, mert majdnem a térdemig érnek. Kaptam magamtól egy piros fehér csíkos pulóvert is. Ettem otthon osztrák sonkát jókenyérrel, és megnéztem a Happy-Go-Lucky című filmet, amin elaludtam, nem volt rossz de annyira jó se, néha nevettem néha meg untam. Alvás közben azt álmodtam, hogy Lorettát elvette feleségül valami szadeszes pali egy hónap ismerettség után, akitől egy hónap házasságot követően el is vállt, utána voltam egy borkóstolón, ahol pucér nők kínálták fel a pincészetek remekeit, a kóstoló közönség is pucér volt, így én is. Pár perc után realizáltam, hogy mennyire ciki álló fasszal grasszálni itt és borokat szagolgatni. A következő snitt, hogy szakvizsgázok és valamiért érettségi tételeket kérdeznek, meg verset kell szavalni. Reggel elkéstem a munkából, most pedig ezt a posztot írom ahelyett, hogy valami bonyolult cég módosításos hokuszpokusz iratait készíteném elő, amiket délre át kell küldeni a szóbanforgó firmához.