Péntek este megnéztük Harcsa Veráékat a Take5-ban. Remek volt ismét. A Gyémánt Bálintnak szerintem ilyen védjegye a narancssárga felső. Az este folyamán valahogy szép csöndben úgy berúgtam a Dúzsi rozétól, hogy komolyan elgondolkodtam rajta, nem kellene-e kiadni magamból legféltetteb titkaimat. Rég volt ilyen, hogy ennyire becsettintsek.

Szombaton monstre takarítást csaptam, valamint installáltam a televízióm mellé csatasorba állított házimozi "hangfal hadsereget". Avatásképpen megéztük Petivel az Alkonyattól pirkadatigot.

Vasárnap délelőtt Ikea. Vettem gardrób szekrényt és írtam a vásárlók könyvébe. Én szeretem az Ikeát, de most egy pénztáros mammer megtalált. Cinikus volt velem és beszólt vagy háromszor is, holott nem adtunk neki okot rá. Sőt visszakérdezett egyszer, hogy mi na neki is megmondtam, hogy nem mi hanem tessék. Ha odahordom a fizetésemet nekik akkor a fenébe is, legyen már jobb a háeres aki kiszűri az ilyen életúnt, tahó embereket. Értem én, hogy nem egy leány álom vasárnap dolgozni, de szerintem senkinek nem írt az Ikea tértivevényes levelet, hogy légy nálunk pénztáros. A szekrényt Lálöbájjal szereltük össze, akinélkül a műsor nem jött volna létre. Nem túl jó dolog ám tükrös ajtót felszerelni, mert folyamatosan attól rettegtem, hogy eltöröm. De végül siker koronázta fáradozásainkat.